Bérgyilkosból testőr

Az eligazítás

Kétórányi kocsikázás után végre megérkeztek. Az út alatt ugyan Mrs. Tonkin nagyon próbálkozott a beszélgetéssel, de Elvira mindig lerendezte pár szóval.
Az autó megállt, az ajtaja kinyílt, a lány előtt pedig megjelent a Tonkin ház. Bár inkább palota volt, semmint ház. A kúriát ezüstre festett kerítés vette körbe, a kertje hatalmas volt, az épület pedig külsőre régies. A bejáratiajtó két szárnya kinyílt előttük. Elvirának körbe nézni sem volt ideje, amikor Mr. Tonkin megszólalt.
- Kérem, azonnal menjünk a dolgozószobámba. Bemutatnám önnek a személyzetet és a gyerekeket.
- Remek. – mondta kicsit gúnyosan a lány.
- Mr. Bowman, kérem, szóljon a gyerekeknek és a személyzet főbb tagjainak, hogy fáradjanak az irodámba. – fordult egy idősebb, őszülő és kék szemű férfihoz.
- Máris megyek, uram. – válaszolt fejét megbillentve, és már el is tűnt.
Mr. Tonkin bevezette a lányt egy hatalmas szobába. Annyira siettek, hogy még a bőrönd és az íj is Elvira kezében maradt, és a kabátot sem vette le. A szoba két oldalsó fala előtt plafonig érő könyvespolc állt, tele könyvekkel. Az ajtóval szemben ablak, az előtt az íróasztal. Baloldalt két fotel egymás mellett, szemközt egy kanapé, azok között pedig egy dohányzó asztal. A padlón szőnyeg, az ablak előtt hatalmas függöny. Tipikus dolgozószoba.
Pár perc múlva egy ikerpár lépett be a szobába, mögöttük egy lány, aztán még egy lány, karján egy kisgyerekkel, mögötte pedig egy fiú, a fiú mögött pedig Mr. Bowman.
- Remek! – mosolyodott el Mr. Tonkin. – Akkor kezdhetjük is.
Erre mindenki bólintott. Elvirának be sem kellett mutatni az ikerpárt, hogy rájöjjön, testőrök.
- Elvira, bemutatnám önnek a személyzet főbb embereit. Mr. Bowmannel már találkozott, - mutatott az idősödő úrra – ő az inasunk.
- Jó napot, kedvesem! – mondta a férfi. Elvira köszönésképp bólintott.
- Az ifjúhölgy, - mutatott az először belépett lányra, aki kicsit alacsonyabb volt világos barna hajjal és szürkés szemmel. Arca vékony, alkata kecses. Igazán szép lány volt. – Carla Black. A szobalányok vezetője. Rajta kívül csak három van, és Carla lesz ön szobájánál, szóval vele fog a legtöbbet találkozni.
- Szia. – mosolygott kedvesen a lány. Elvirának ekkor tűnt fel, hogy nem is lány, hanem egy fiatalos, de lassan középkorú hölgy.
- Az ikrek Carla öccsei. James és Jake Black. – mutatott az ikerpárra Mr. Tonkin. – James a fiam testőre, Jake pedig a feleségemé. Kiváló szakemberek, évek óta dolgoznak nálunk.
- Kisasszony! – bólintottak egyszerre. Ugyan olyan barna hajuk volt, mint nővérüknek, és a szemük is megegyezett. Mindkettőjük magas volt és izmos.
- És akkor ismerje meg a gyerekeket. A fiam, Liam Tonkin. – barna haj, égszínkék szem, magas, izmos, jóképű. Aztán rámosolygott Elvirára. A lány szíve nagyot dobbant, de kívülről semmi nem látszott. Ugyanolyan pókerarccal nézett tovább, mint eddig. – A legkisebb lányom, Freja Tonkin. Még csak két éves a szentem. – mosolyodott el Mr. Tonkin. Freja tüneményes volt. Haja még gyerek szőke volt, szeme ugyanolyan égszínkék, mint a bátyjáé, arcán pedig hatalmas vigyor. A kislányt látva Elvira szíve meglágyult, és eleresztett egy halvány mosolyt. Aztán Mr. Tonkin hangja visszarántotta és újra felvette a rideg, távolságtartó stílusát. – És az idősebb lányom, Annelin Tonkin. Őrá kell vigyáznia. – Annelin teljesen máshogy nézett ki, mint testvérei. Barna, hullámos haja a melléig ért, sötét barna szeme pedig inkább bosszút tükrözött, semmint kedvességet vagy izgatottságot. – És hát akkor. – húzta ki magát Mr. Tonkin. – Ő itt Elvira, az új testőr. Kérek mindenkit, hogy legyen vele elnéző. Elvira máshoz van szokva, mint mi és még nem igazán volt testőri munkája, de nála jobbat nem találunk. Persze a Black fivéreken kívül. – tette hozzá gyorsan, amikor látta, hogy az ikrek már nyitják a szájukat.
- Apa. – szólalt meg a Tonkin fiú. – Miért vettél fel egy bérgyilkost? – nézett Elvirára a fiú.
- Liam! – szólt rá apja. – Elvira… - Mr. Tonkin nem tudta, mit mondjon a lány védelmében.
- Elvira egy bérgyilkos. – jelentette ki Annelin.
- Lehet, de… - kezdte volna Mr. Tonkin, amikor Elvira közbeszólt.
- Igen. Bérgyilkos vagyok. – helyeselt fagyos hangon a lány. – És akármeddig maradok itt testőrként, akkor is bérgyilkos maradok. Apátok nem volt a legokosabb, amikor a védelmezői munkára egy támadót vett fel, de ismerem a Graham maffiát. Sokszor dolgoztam már nekik, és…
- Hallod apa? Grahaméknek dolgozik. – szólt közbe a Tonkin lány.
- És ismerem a módszereiket. – fejezte be Elvira. – Ha nem engem bérelnek fel, akkor Samet fogják, Sam taktikáját pedig jobban ismerem, mint a sajátomat. – magyarázott Elvira továbbra is ridegen és mereven nézve a családot. – Tudom, hogy Grahamék biztosra mennek, és előbb feltérképezik a terepet. – Elvira zajt hallott az ablak felől, aminek háttal állt. Kinyílt az ablak, de egyikük sem vette észre a lányon kívül. Beszélt tovább nehogy megijessze a családot és a személyzetet. – És ha valaki be akarna törni ide, olyan helyen próbálkozna, ahova könnyű bejutni egy nagy ablak miatt. – Valaki letette a lábát a padlóra az ablaknál, de még mindig mindenki Elvirát figyelte. – És ebben a szobában eléggé nagy az ablak. – ekkor a függöny elhúzódott, Elvira pedig abban a pillanatban kivette a jobb combján lévő tőrt, az ablak felé fordult és eldobta a kést. Az belefúródott a falba, közvetlenül a betörő feje mellett.
Jake azonnal elkapta Mr. Tonkint és a család többi tagjával együtt kitolta a szobából, James pedig Carla és Mr. Bowman elé állt, míg ők is ki tudtak menni.
Elvira azonnal kivett a tegezből egy nyilat, felhúzta az idegre, kifeszítette és a behatoló elé lépett, rászegezve a fegyvert.
- Ki vagy? – kérdezte a lány vészjósló hangon.
- A francba Jacob! – üvöltött rá James. – Te teljesen meg vagy őrülve?
A jövevény csak nevetett, Elvira pedig nem tudta mire vélni a történteket.
- Nyugi öcskös. – ment el a lány mellett. – Mr. Tonkin kért meg, hogy törjek be, amikor itt vagytok. Gondolom sejtette, hogy Liamék nem fognak örülni a bérgyilkosnak és egy kis bemutatót akart tartani. – odalépett az ajtóhoz és kinyitotta, beengedve az előbb kimenekítetteket.
- És ő pedig Jacob Black. Carla ikertestvére és az itteni testőrség vezetője. – mutatta be Mr. Tonkin a magas, izmos, barna hajú, szűrke szemű testőrt. – És mint látjátok gyerekek, Elvira tökéletesen megbízható. Előbb észrevette Jacobot, mint James vagy Jake. Én megbízok Elvirában, úgyhogy itt marad. – szögezte le Mr. Tonkin. Annelin letette Freját és dühösen kiviharzott a szobából. Mr. Tonkin lánya után sietett, ahogy Liam is, Carla és Mr. Bowman pedig elmentek a saját dolgukra.