Bérgyilkosból testőr

Az új terv

A szobába benyitva Elvira elképedve látta, hogy Jacob és Anna a falnak dőlve ülnek a törött ablak alatt.
- Na végre. – tápászkodott fel Jacob, majd elkerekedett szemekkel nézett az Elvira mellett álló tizennyolc éves lányra, akiről a sietségben kicsit lecsúszott Elvira dzsekije. – Mi a francot csináltál? – nézett vissza Elvirára a Black fiú.
- Megöltem Olivert és megmentettem egy tizennyolc éves lányt attól, hogy egy undorító seggfej beleélvezzen. – jelentette ki Elvira közömbös hangon, majd az üvegre pillantott. – Látom sikerült kitörni az ablakot. – biccentett felé.
- Ja. – bólintott Jacob miközben levette a pólóját és az Elvira mellett álló lány felé nyújtotta. – Lehet, hogy majdnem golyóálló, de nem Jacob-álló. – kacsintott. Anna és a másik lány elképedve nézték a Black fiú lassan középkorú, de mégis tökéletesre kidolgozott testét.
- Inkább menjünk. – forgatta a szemét a bérgyilkos, aztán az ablakhoz lépett, kinézett rajta, majd felhúzott egy nyilat az idegre. – Huszonegy. – számolta hangosan áldozatainak számát. – Huszonkettő. – lőtt ki még egy nyilat. – Huszonhárom. – ölte meg az utolsó lent őrködő fekete ruhást. – Mehetünk. – bólintott Elvira, majd fellépett a párkányra és leugrott az első emeletről.
Körbe nézett, majd lelőtt még másik két kint járőrözőt. Felbólintott a szobába, hogy tiszta a terep, aztán nézte ahogy Anna ugrik elsőnek, őt követte a másik lány, majd Jacob. A Black fiú az érkezést egy kicsit megszenvedte, és alig, hogy felállt, azonnal össze is esett.
- Csodálkoztam volna, ha kibírod. – nyúlt a hónalja alá Elvira. – Elvégre addig vertek, amíg el nem ájultál.
Jacob csak nyögött egyet, de ebből Elvira tudta, hogy jobb, ha csak elráncigálja az autóig, ami pár perc alatt sikerült. Gyorsan beültette a fiút az anyósülésre, a lányokat beparancsolta hátra, majd beült a volán mögé. Beindította a motort, ami hangosan bőgött fel alattuk, mikor Elvira hatalmas gázt adva elindult.
- Úgy vezetsz, mint egy őrült. – jelentette ki Jacob a bérgyilkosra nézve, aki csak mereven nézte az utat.
- A homlokod és a szád felrepedt, és ömlik belőle a vér, a szemed egyre jobban dagad be, a hátsóülésen ülő két lány közül az egyiket egy kisebb sokk érte, amikor meglátta az ájult testedet, és szerintem majdnem szívrohamot kapott, amikor levetted a pólódat, a másik pedig félig meztelen és pár perccel ezelőtt öltem meg egy beteg állatot, úgy, hogy éppen benne volt. – sorolta Elvira rideg hangon, majd Jacobra nézett. – Jogom van őrültként vezetni. – jelentette ki, majd még nagyobb gázt adott. Ezek után az út csendben telt.
Elvira tempójában kevesebb, mint egy óra alatt hazaértek a Tonkin kúriához. A ház előtt nagyot fékezve állt meg Elvira, azonnal kiszállt, átcsúszott a motorháztetőn és mielőtt Jacob egyedül szállhatott volna ki, a hóna alá nyúlt és elindultak be.
- És a lányok? – kérdezte Jacob nevetve pár lépés után.
- Franc. – állt meg Elvira, visszafordult és elkiáltotta magát. – Anna! Ti is gyertek! – Anna és a másik lány, aki azóta se szólalt meg, kiszálltak és követték Elviráékat.
Mikor Elvira benyitott a házba, Jake és James szinte azonnal előttük termett és átvették bátyjuk súlyát.
- Hol a pólója? – nézett hátra értetlenül Jake Elvirára. A lány hanyagul megvonta a vállát, aztán elmosolyodott.
- Rajta. – mutatott hátra a mögöttük lépkedő szótlan lányra. Jake és James megálltak egy pillanatra és hátra néztek a lányra, akin Jacob fekete pólója lógott. Alacsony volt, ezért a combjáig leért a bő póló, de a Black ikrek pillantásától fülig elpirult.
- Akarjuk tudni, hogy mi történt? – ráncolta a homlokát James a bérgyilkos és a szótlan lány között cikázó tekintettel.
- Majd elmondom, de előbb fektessük le Jacobot, hogy pihenhessen. – indult Elvira a hálók felé.
- Szóval? – kérdezte James kíváncsian miután beértek Mr. Tonkin dolgozószobájába.
Elvira neki támaszkodott az ajtó mellett a falnak, zsebre dugott kézzel. Innen belátta az egész szobát. Rajta tudta tartani szemét Mrs. Tonkinon, aki a kanapén ült kislányával az ölében, Mr. Tonkinon, aki a könyvespolcon lévő könyveit nézegette, Jaken, aki Mrs. Tonkinnal szemben, az egyik fotelben ült, Jamesen, aki ikre foteljának a karfájának támaszkodott, Liamen, aki a másik oldalt dőlt neki a könyvespolcnak és mellkasa előtt összefont kézzel figyelt Elvirára, Loganen, aki elfoglalta az íróasztal túloldalán lévő nagy bőrszéket és Samen, aki pedig az asztal előtt állt, figyelve arra, hogy ne takarja el Elvira elől se Logant, se az ablakot.
Elvira végül lépésről lépésre elmesélte a történteket, elejétől a végéig, aztán nekidöntötte fejét a falnak és várta a bent tartózkodók reakcióját.
- Tehát, - lökte el magát Liam a könyvespolctól és tett egy lépést Elvira felé – nem találtátok meg a húgomat. – jelentette ki feszülten. Elvira keze ökölbe szorult nadrágja zsebében.
- Jacob majdnem meghalt, - fojtotta bele Sam Elvirába a szót – két lányt pedig napi szinten erőszakoltak meg. Legalább egy kicsit örülhetnél, amiért őket épségben hazahozta.
- És mi lesz a két lánnyal? – kérdezte Logan a lányokra pillantva. Elvira a mellette álló Annara nézett. Ötlete sem volt mit csináljanak.
- Itt maradnak egy ideig, ha akarnak. – kezdte Mr. Tonkin még mindig a könyveket nézegetve. – Miután felépültek haza mennek. De ha a kisasszonyok úgy akarják, már most haza mehetnek. – fordult feléjük a férfi.
- Mindegy, hogy mi lesz velük. – szólt közbe Jake a térdére támasztott könyökkel. – Azt kell kitalálnunk, hogy hol lehet Annelin, és hogy mi lesz a Tonkin családdal, amíg nem vagyunk itthon, hogy megvédjük őket.
- Bemennek a városba. – jelentette ki Elvira. – Tömegben hülyék lennének támadni a fekete ruhások. – magyarázta, aztán Loganre mutatott. – És te is velük mész, kölyök!
- Mi? – nézett fel az említett fejét rázva és elkerekedett szemekkel. – Kizárt! Veletek megyek segíteni. – ellenkezett.
- Elnek igaza van. – bólintott Sam. Neki döntötte derekát az íróasztalnak és úgy pillantott hátra a fiúra. – Kiképzett bérgyilkos vagy. Ha Elvira vagy én mennénk, az túl feltűnő lenne, és minket ismernek is a fekete ruhások. Te viszont beillesz harmadik gyereknek és lévén, hogy még alig volt munkád, senki nem ismer. Megtudod védeni őket, ha kell.
- Akkor holnap Logan bejön velünk a városba. – bólintott Mr. Tonkin, majd leült felesége mellé és kérdőn nézett a bérgyilkoslányra. – De honnan tudjuk, hogy újra biztonságos a ház? – kérdezte.
- Valamelyikünk bemegy önökért. – jelentette ki Elvira. – Megbeszélünk egy helyet és egy időpontot, és valaki hazahozza önöket.
- És ha nem találjuk Annelint? – kérdezte James. – Akkor hazajövünk és gondolkodunk még pár napot, hátha közben megölik? – nézett gúnyosan a lányra.
- Ha azt akarják, hogy Williamet kiengedjék, akkor nem fogják megölni. – rázta a fejét Sam. – Nem mennének vele semmire, ha meghal és ezt ők is tudják. – magyarázta meg ésszerűen.
- Lehet. De Elvira időközben megölte Olivert. – nézett rá Liam a lányra. Szeme szikrát szórt és tele volt gyűlölettel. – A bosszú pedig melegen a legjobb.
- Na ide figyelj szépfiú! – lépett Sam Liam elé, és egy pillanat alatt kivette a tőrt a combjára erősített szíjból. – Még egy ilyen kedves megszólalás, és te leszel a következő, akit megölnek.
Samnek bőven volt ideje végig mondani, mire James és Jake reagáltak. Azonnal elkapták Sam kezét, hátrébb húzták és elvették tőle a tőrt. Elvira csak megrázta a fejét és elmosolyodott a Black ikrek lassúságán. Ha Sam akarja, akkor eddigre már megölte volna a Tonkin fiút. Sam Liam szemébe nézve kirántotta a karját a szorításból, majd visszadőlt az asztalnak.
- Válaszolva a kérdésedre James, - kezdte Elvira, miután visszaültek – igen, akkor hazajöttök.
- Jöttök? – húzta fel a szemöldökét Jake. – Nem jövünk? – kérdezte értetlenül, mire Elvira megrázta a fejét.
- Én akkor ott maradok a faluban. – jelentette ki. – Megkeresem Annelint az éjjel. Sötétben egyedül lehet a legjobban dolgozni. – mosolyodott el gyilkosan Elvira.