Bérgyilkosból testőr

A szervezés

- Kérem, Elvira! Segítsen megtalálni a lányomat. – kérlelte Mr. Tonkin.
- Mégis miért segítenék? – kérdezte Elvira, a válla fölött visszanézve. – Azért a gyatra fizetésért? Grahaméktől kétszer ennyit kapok. Csak ők nem napra számolják, hanem fejre. – hazudta. – Vagy a kedves feltételezésekért, bánásmódért és szavakért? Ha azt akarom, hogy így beszéljenek velem, akkor visszamegyek Finnhez. – a lány teljes testtel visszafordult. – Vagy azért, hogy ne azt csináljam, amire ötéves korom óta neveltek? Mert, akkor inkább elmegyek péknek, vagy mit tudom én. – nevetett fel sötéten. – Semmilyen érzelmi kötelékem nincs Annelinnel. Nem érzek késztetést, azért, hogy megmentsem.
- Megduplázom a fizetését. – mondta kétségbeesetten Mr. Tonkin. Elvira csak felnevetett, majd kiment a házból.
Jó pár métert megtett már, amikor Jacob utána ment.
- Elvira. – állította meg a karjánál fogva. – Akkor ne testőrködj. – mondta egyszerűen, de a lány értetlen tekintetét látva kifejtette. – Ne megmentsd Annelint, hanem öld meg az egész Graham maffiát. Csináld azt, amihez értesz és végezd ki őket pénzért. Tonkinék sokat ajánlanak. Pénzt is és segítséget is. Megkapsz mindent, amire szükséged van.
- Jacob. Grahaméket nem lehet csak így kivégezni. Ez egy maffia. Nem két-három ember. Hanem egy maffia. – magyarázta Elvira. – Ország szerte minden városban ott vannak. Fogalmam sincs, hogy Annelin hol lehet. És ha csak úgy elkezdem kiirtani a fekete ruhásokat, akkor mindenkit rám küldenek. És ha csak egy csapatot küldenek is rám, akkor is az már legalább húsz ember. Az erdőben tízen sem voltak, és majdnem meghaltunk. Kétszer ennyi embernél fél perc alatt végünk lenne, ha Oliver megint lefoglal. És nem egy csapatot küldenének. Hanem sokat. Legalább nyolcat. Az már is százhatvan ember. Százhatvan fekete ruhás, Jacob. Ha kétszeres túlerőben lennénk, sem lennénk elegen, ahhoz, hogy a felét megöljük.
- És ha hívnál még bérgyilkosokat? – kérdezte Jacob sejtelmes mosollyal az arcán.
- Tonkinnak nincs annyi pénze, hogy minden bérgyilkosnak fizessen. – rázta a fejét Elvira. – Mint mondtam, mi nem napra, hanem fejre kapjuk a pénzt. Tegyük fel minden fej után fizet két dollárt. Ha megölünk százhatvan fekete ruhást, akkor az már háromszázhúsz. Ez csak nyolc csapat. Van hússzor ennyi, és nem dolgozunk olyan olcsón, hogy csak két dollár legyen.
- És ha a rendőrséget kérjük meg, hogy segítsen? – kérdezte tanácstalanul Jacob.
- Jó ötlet. – mondta gúnyosan a lány. – Hívjuk a zsarukat, segítsünk nekik kézre keríteni a Graham maffiát, hogy utána engem is leültessenek. Jacob, több száz embert öltem meg. A rendőrök hülyék lennének, ha utána nem akarnának engem is börtönbe rakni.
- Tehát vagy a rendőröket hívom segítségül vagy magát? – lépkedett melléjük lassan Mr. Tonkin.
- Valahogy úgy. – bólintott a bérgyilkos.
- Hívhat két embert segítségül a bérgyilkosok közül. Minden meghalt fekete ruhásért kapnak háromszáz dollárt, amit eloszthatnak. Ha megkerült Annelin, plusz háromezer dollár. De csak akkor, ha élve hozzák haza. Ha kell, megkapja a Black fiúkat. Bármit kér, megkapja, csak kerítse elő a lányomat. – Mr. Tonkin a kezét nyújtotta. Elvira habozás nélkül elfogadta.
- Ha Grahamék vitték el, hagytak nyomot. – indult vissza a bérgyilkos a Tonkin palotába és Annelin szobája felé vette az irányt.
Az ajtó zárva volt. A megmaradt Tonkin család és a Black fiúk ott álltak Elvira mögött, mikor ő bekopogott az ajtón.
- Ha zárva van az ajtó, honnan tudják, hogy eltűnt? – fordult vissza Elvira kérdőn nézve a családra.
- Soha nem zárja be. – mondta fátyolos tekintettel Mrs. Tonkin.
- Hát jó. – Elvira újra bekopogott, de most sem jött semmi válasz. – Jacob, állj Tonkinék mögé és figyeld a folyosót, James és Jake, ti maradjatok itt az ajtóban. Ha Grahamék egyszer bejutottak, akkor többször is betudnak. Na nézzük. – fordult vissza az ajtó felé. Már épp lendítette a lábát, hogy berúgja az ajtót, amikor Mr. Tonkin közbe vágott.
- Lehetne, hogy inkább feltöri a zárat? – kérdezte óvatosan.
Elvira a szemét forgatva kivette az egyik tőrt, az ajtó és a zár közötti kis repedésbe csúsztatta a vékony pengét, aztán egy hirtelen és erős mozdulattal kivágta a zárt a helyéről.
- Inkább rúgta volna. – rázta a fejét csukott szemmel Mrs. Tonkin.
Elvira kivett egy másik tőrt aztán lassan és halkan kinyitotta az ajtót. Puha léptekkel óvatosan ment be a szobába. Annelin nem volt bent. Elvira leengedte a kezét és körbe nézett a szobában. A fürdő tárva nyitva és Annelin mentes. A szoba nem volt feldúlva, az ablak csukva volt. Annelin mintha felszívódott volna.
- Jake! Gyere be segíteni átnézni a szobát, a többiek kint maradnak.
Jake-kel az egész szobát átnézték, mindenhová benéztek, de semmilyen Grahamékre utaló nyomot nem találtak. Aztán Jake megállt a szekrény előtt.
- Elvira. – szólt oda és felmutatott egy cetlit. A lány azonnal odarohant. A sárga kis post-iten csak ennyi állt: Elmentem bulizni és ott aludni Spencernél. Majd jövök.
- Valaki felismeri Annelin írását? – kiabált ki a Tonkin családnak Elvira. Mrs. Tonkin jött be a szobába. Elvira átnyújtotta neki a cetlit. A nő egy ideig nézte a kis papírkát, aztán bólintott.
- Ez az ő írása. – mondta halkan.
- És van Annelinnek Spencer nevű ismerőse? – kérdezte sürgetően a lány, de Mrs. Tonkin csak állt, teljesen lefagyva. – Mrs. Tonkin! Van Annelinnek ilyen nevű ismerőse?
A nő nem fog tudni segíteni, erre azonnal rájött. Kiment, és azonnal Liam felé vette az irányt. Egy lépéssel a fiú előtt megállt és felmutatta a cetlit.
- Ha annyira szeretnéd, hogy végezzem a dolgom, akkor segíts! Van a húgodnak Spencer nevű ismerőse?
- Nincs. – rázta meg a fejét Liam. – Egy közeli ismerőse van csak, de őt Sarahnak hívják.
- Szóval Mr. Tonkin, - fordult az úr felé – akkor hívhatok két embert segítségül? – Mr. Tonkin bólintott. – Akkor vigyen vissza Finnhez. Minél gyorsabban.
Pár óra elteltével Elvira és Mr. Tonkin Finn háza előtt álltak. Mikor a lány benyitott az ajtón, a tatamikon épp ketten bunyóztak, Finn pedig állt mellettük.
- Állj fel Dean! – mondta kíméletlenül a földre került gyereknek.
- Hello Finn. – köszönt Elvira a férfi háta mögött.
Finn megfordult és meglepetten nézett a lányra.
- Elvira. Máris megölted az egyiküket, ezért visszaküldtek? – nevetett fel.
- Bárcsak. – tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. – Igazából az egyik Tonkin lányt elrabolták Grahamék. És Mr. Tonkin felbérelne még két embert, hogy segítsenek nekem megtalálni a csajt.
- És kiket ajánlottál? – nézett kérdőn a lányra.
- Még senkit. De van egy pár tippem, hogy kik kellenének.
- Mennyit ajánl? – biccentett Mr. Tonkin felé.
- Halottanként száz, ha meg van a csaj, akkor plusz ezer. – hazudta szemrebbenés nélkül. Nem fogja hagyni Finnek, hogy a pénz nagy részét elvegye. – Nem túl sok, de több mint a semmi.
- Kiket akarsz elvinni? – kérdezte újra Finn.
- Sam. Őt mindenképp. És Logan. Ő baromi okos, kelleni fog az esze.
- Velük beszéld meg. – mutatott fel az emeletre Finn. Elvira bólintott, majd elkezdett futni, fellépett a falra, megkapaszkodott az emeleti padlóban és felhúzta magát. Sam a szobájában aludt épp.
- Héj, seggfej! Ébresztő. – állt meg az ajtóban Elvira.
Sam szeme kipattant, kiugrott az ágyból és átölelte Elvirát.
- Hát te? – kérdezte mosolyogva. – Máris hazaküldtek?
- Nem. – rázta meg a fejét a lány. – Csak felbérelünk még két embert. Grahamék ellen. Az egyik te vagy. – kacsint rá a fiúra.
- Grahamék ellen? Megőrültél? – tolta el magától a lányt.
- Mindig is őrült voltam. – vonta meg a vállát Elvira. – De figyu, halottanként háromszázat, ha megtaláljuk a lányát, akkor plusz háromezret fizet.
- Annak a felét sem fogjuk látni Finn miatt. – suttogta Sam.
- Finn úgy tudja, hogy csak százat kapunk, a csajért meg egy ezrest. Csak annyiból fog levonni. A maradékot elosztjuk három felé és kész. Csak a lehető legtöbb fekete ruhást kell megölnünk. – magyarázta halkan, hogy Finn meg ne hallja.
- Elvira, ez öngyilkosság. – rázta meg a fejét a fiú.
- Benne vagy? – kérdezte sürgetően Elvira felvont szemöldökkel és kinyújtotta a jobb kezét.
- Még szép, hogy benne vagyok. – fogta meg a lány kezét. – Amióta elmentél halálra unom magam.
- Helyes, akkor beszéljünk Logannel. – bólintott Elvira, aztán elindult a hátsó hálótermek felé.
- Logan? Azt a kissrácot akarod megkérni, hogy segítsen? – követte a lányt.
- Logan okos, és fogalmunk sincs, hogy Annelin hol van. Ha ő nem tudja kitalálni, akkor nekünk sem fog menni. Te tudod melyik a szobája? – kérdezte Elvira a szobákat nézve.
- Passz. – vonta meg a vállát Sam.
- Remek. – sóhajtott fel, majd megállt. Még egyszer megnézte a szobákat, hátha valami csodás módon Logan pont most jön ki az egyikből, de semmi nem történt, ezért Elvira elordította magát. – Logan!
- Mi van? – dugta ki a fejét egy szőke hajú kamasz fiú az egyik ajtón Elviráéktól jobbra. Bementek Logan szobájába, becsukták az ajtót, aztán beavatták a fiút.
- Finn rá fog jönni. – rázta a fejét rosszat sejtően.
- Nem, ha nem mondjuk el neki. – mondta Sam.
- De. Rá fog jönni, mindig rá jön, ha valami rosszat csinálunk.
- Logan. Bérgyilkos vagy. – világosította fel Elvira a fiút. – Az egész életed rossz dolgokból áll.
- De Finn látja, ha valamit eltitkolunk előle. – hajtotta le a fejét szomorúan.
- Figyelj kölyök. – guggolt le Sam. – Finn csak azt látja, ha bűntudatod van valami miatt, nem azt, hogy eltitkolsz valamit. Ha nem mondasz igazat, bűntudatod lesz, mert úgy érzed nem vagy igazságos Finnel szemben, hisz felnevelt. De pont akkor leszel igazságos, ha nem adod neki a pénz nagy részét. Azt a pénzt, amit te szereztél meg kemény munkával. Finn semmit nem tesz a pénzéért, csak ül, nézi, ahogy edzünk és dolgozunk, hogy kishíján meghalunk, hogy gyilkolunk. Finn nem érdemli meg azt a pénzt, de mi igen, hisz mi dolgoztunk meg érte.
- A Graham maffia? – nézett fel Elvirára Logan. – Öngyilkosság ellenük fordulni. – rázta a fejét. – De kihívás. – mosolyodott el pimaszul.
- Na ez már jobban tetszik. – mosolyodott el Elvira is. – Akkor pakoljatok össze, indulunk a Tonkin kúriára.
Amíg Sam és Logan pakoltak, Elvira lement Finnhez. A két fiú még mindig küzdöttek edzésképpen.
- Dean! Ha nem tanulsz meg rendesen küzdeni ki kell, hogy rakjalak és mehetsz vissza abba a rohadt árvaházba. Állj fel és szedd össze magad! – szólt rá idegesen és kíméletlenül.
- Dean, figyelj csak! – lépett Elvira a kisfiú mellé. Alig lehetett több tíz évesnél. – Figyeld meg az ellenfeled. – súgta neki halkan, hogy a másik gyerek ne hallhassa. – Lép egyet mielőtt üt. A könyöke pedig mindig kileng, ha az egyik ütése után eltudod kapni, akkor azonnal a földre tudod küldeni. És ne aggódj amiatt, hogy nagyobb, mint te. A súly és az életkor semmit nem számít, ha jó a technikád.
A fiú bólintott, majd visszament küzdeni. Időközben Sam és Logan leértek és elköszöntek Finntől.
- Mr. Tonkin. – lépett ki Elvira a házból. – A másik két bérgyilkos. Sam, - mutatott az idősebb fiúra – a legjobb harcos. És Logan, a legokosabb kamasz, akivel valaha találkoztam.
- Örvednek. – bólintott a férfi. – Induljunk. – fordult az autó felé.