Bérgyilkosból testőr

A berendezkedés

- Üdv a csapatban! – jött oda Jacob és kezet nyújtott a lánynak, aki persze nem fogadta el. Jacob mellé lépett James és Jake, oldalán a kislánnyal.
- Reméljük sikerül beilleszkedned. – mosolygott James. – Ha nem, nyugodtan szólj nekem. – kacsintott rá a lányra.
- Hagyd már szegényt. – szólt rá öccsére Jacob és összekócolta a haját. Erre James dühös lett és elkezdtek birkózni.
- Ügyes voltál. Mi nem vettük volna észre Jacobot, addig, amíg el nem húzza a függönyt. – mondta Jake. – Honnan tudtad, hogy ott van? – kérdezte érdeklődve.
- Hallottam. – zárta le a lány a témát, és elindult ki a szobából, hogy megkeresse sajátját.
Ekkor Freja fogta meg a lábát. Elvira megfordult, és látta, hogy a kislány ott áll mellette és mosolyogva nézi. Erre a lány leguggolt mellé.
- Szia picilány. – mosolygott Elvira is. Elvirának jól ment a rideg, távolságtartó stílus, de a kisgyerekek mindig elvarázsolták és mellettük nem tudta megtartani a profi látszatot.
Freja azonnal lecsapott a combjára erősített tőrre. Ki akarta húzni a helyéről és meg akarta nézni.
- Nem, picilány. – ingatta a fejét Elvira. – Az neked nem való. – lecsatolta a combjáról a tokot, kivette belőle a tőrt, és csak a bőrszíjat adta a kicsi kezébe. Freja azzal is jól eljátszott, míg fel nem kapta valaki.
- Na gyere kislány. – Liam volt az. Felvette Freját és elindult kifelé, majd az ajtóban visszafordult. – Ez neked szólt Elvira. – mosolyodott el a fiú.
A lány erre csak felvonta a szemöldökét, aztán felvette a földről az íjat és a bőröndjét, és követte a Tonkin fiút.
- Mid van neked Freja? – nézte menet közben Liam a Freja kezében tartott bőrdarabot. Kivette azt, majd átnyújtotta a lánynak. – Azt hiszem, ez a tiéd.
Elvira bólintott és elvette a bőrszíjat.
- Ne haragudj Annelinre. – mondta egy kis időnyi hallgatás után. – Csak nem tetszik neki a gondolat, hogy pesztrálni kell, és hogy nem ő az egyetlen fiatal kisasszony a házban.
- Mintha én választottam volna. – forgatta szemét a lány.
- Tudom, hogy neked sincs sok kedved a húgomra vigyázni. – mondta Liam. Elvira nem akart többet beszélgetni a fiúval, ezért csendben haladtak tovább a második emelet felé.
Egy hosszú folyosóra értek, aminek mindkét oldalán négy-négy ajtó volt. Liam a baloldali második ajtóhoz vezette.
- Itt lennénk. – mutatott az ajtóra a fiú. – Ez lesz a te szobád. Van egy külön mosdója, szóval abból nem lesz probléma. Anyuék szobája a folyosó végén balra, vele szemben Anneliné. Ez, - mutatott Elvira és a Tonkin házaspár szobája közötti ajtóra – az én szobám. A másik oldaladon Jacob van. Az ott – most a sajátjával szemben lévő szobaajtóra mutatott – Frejáé. Jacobbal szemben pedig az ikrek vannak. A személyzet többi tagja az első emeleten lakik. A földszinten van a konyha, az étkező, a nappali, apa dolgozószobája és a nagyterem. Carla az alattad lévő szobában van, szóval, ha bármi kell, szólj neki nyugodtan. – mondta Liam. A lány csak bólintott. A fiú várt volna valami köszönetnyilvánítást, amiért megmutatta a lánynak, hogy mi hol van, de Elvira csak állt és várta, hogy végre mindenki békén hagyja. Liam kezdte magát kellemetlenül érezni, ezért inkább gyorsan lelépett. – Akkor hagylak kipakolni. – mondta, majd bement Freja szobájába.
Elvira kinyitotta az ajtót és belépett az új szobájába. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas ablak, ami a hátsókertre nézett. Jobb oldalt középen hatalmas ágy, mellette a fürdőszoba ajtó. Baloldalon óriási könyvespolc, előtte két fotellal és egy dohányzóasztallal.
- Mi a… - tátotta el a száját a lány. Ez a szoba legalább kétszer, de inkább háromszor akkora volt, mint Finnél a szobája.
A bőröndöt, az íjat és a kabátját ledobta az ágyra, és benyitott a fürdőbe. A fürdőszoba sem volt sokkal kisebb. Kényelmesen el lehetett férni, még úgy is, hogy a sarokban egy fürdőkád volt.
Elvira kinyitotta az ágy és az ablak közti gardróbszekrényt és fölakasztva berakta a ruháit, az elrakott könyveket pedig a dohányzóasztalra rakta. Ezzel kész is lett a kicsomagolással.