Bérgyilkosból testőr

Az út előtt

Másnap hajnalban Elvira már a konyhában volt, amikor Jake leért. Egy pillanatra meglepődött, aztán inkább csak a hűtőhöz lépett.
- Aludtál egyáltalán az éjjel? – kérdezte Jake, miután csinált magának egy szendvicset és leült a pulthoz, ahol a lány egy kávét iszogatott.
- Pár órát. – hazudta Elvira.
- Szóval nem. – nevetett egy kicsit Jake, aztán megrázta a fejét.
- Egész éjjel a folyosón sétálgattam. – vallotta be végül kínosan nevetve.
- Nagyon maximalista vagy. – ráncolta a homlokát Jake, aztán beleharapott a szendvicsébe.
- Finn. – forgatta a szemét Elvira. – Többek között ezt is belém nevelte, amíg nála voltam. – vonta meg a vállát.
- Hogy kerültél hozzá? – kérdezte félve a lányt, aki erre csak megint megvonta a vállát. – Nem hiszem el, hogy nem tudod. – ingatta a fejét.
- Rendben. – sóhajtott egy nagyot. – Finn az apám. – mondta mélyen Jake szemébe nézve.
- Nem. – rázta a fejét homlok ráncolva a Black fiú. – Finn nem az apád.
- Nem. – nevette el magát Elvira. – Finn nem az apám. – hátra dőlt a széken és gondolkodva fürkészte a fiút. – Finn inkább befogadott. – kezdett bele a mesélésbe végül. – Édesanyám belehalt a születésembe, édesapám pedig engem hibáztatott, minden egyes nap. Amíg a nagymamám nem halt meg, addig ő gondoskodott rólam, de miután betöltöttem az ötöt, ő elhunyt. Én pedig nem bírtam tovább apám mellett lenni. Elszöktem. Úgy két napig csatangoltam a városban, amikor Finn rám talált. Ételt adott és fedelet a fejem fölé. Cserébe egy dolgot kért.
- Hogy bérgyilkos legyél. – vágott közbe Jacob, aki időközben az ajtóban megállt és onnan hallgatta a történetet. Elvira hirtelen fordult hátra. Nem is hallotta, ahogy bejön.
- Pontosan. – bólintott Elvira. – Nem tehettem mást. Öt éves voltam. Éhen haltam volna pár nap alatt.
- És Finn kinevelte belőled a legjobb bérgyilkost. – fejezte be a történetet Jake, aztán hitetlenkedve hátradőlt a székében.
- És milyen jól tette. – indult a hűtő felé Jacob. – Ha nem tette volna, most itt állnánk, szintén Annelin nélkül, és tanácstalanul.
- Ja. – bólintott Elvira. – Most itt álltok Annelin nélkül, tanácstalanul, de legalább van három elképesztően jó bérgyilkosotok.
- És egy enyhe tippünk, hogy hol lehet a húgom. – lépett be Liam is a konyhába.
Elvira jobbnak látta nem reagálni rá, ezért csak csendben iszogatta tovább a kávéját. Jake megette a szendvicsét, Jacob pedig készített magának is és Liamnek is egyet.
- Hol van Margaret? – kérdezte Elvira, mikor feltűnt neki, hogy az idős hölgy nem jelent meg és tömte őket étellel.
- Mr. Tonkin haza küldte a személyzetet, mikor Annelin eltűnt. – mondta Jake magyarázatot adva.
- Elvira. – ült le Liam Jake mellé. – Tudom, hogy nem szeretsz minket, sőt talán még csak nem is kedvelsz. De Annelin a húgom. Igen, egy kicsit talán el van kényeztetve, és beképzelt, de attól még a húgom, és jól ismerem. Amikor egyszer kiskorában legurult a lépcsőn éppen csak elkezdett pityeregni. Erős lány és nagyon szeretem. Úgyhogy kérlek, találd meg. – nézett rá a bérgyilkosra Liam kérlelve.
- Liam. – könyökölt fel az asztalra Elvira. – Nem, valóban nem szeretlek titeket. Jaket és Jacobot kedvelem. – erre a Black fiúk összehangoltan kiadtak egy aaa hangot. – Jamesszel és a szüleiddel sincs bajom, Freja pedig tüneményes. Pszichopata az, aki nem imádja azt a kislányt. – mosolyodott el halványan a lány. – Viszont te és a húgod. Ti eléggé megnehezítitek, hogy megkedveljelek benneteket. Egyet viszont megígérhetek. – hajolt még előrébb az asztalon. – Meg fogom találni Annelint. Többek között, azért, mert Sam és Logan segít. De az is hajt, hogy szép összeget kapunk érte. – azzal Elvira visszadőlt és nézte Liam ledöbbent arcát. Égszínkék szeme meredten nézte Elviráét. – De az is szerepet játszik, hogy tudom, milyen érzés elveszíteni azt, akit nagyon szeretünk és ezt az érzést még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. – fejezte be halkan a monológját, majd felállt, felment a szobájába és felkészült az útra.
Pár órával később Jacob kopogott az ajtaján és lépett be Elvira szobájába. Elvira felnézett a könyvből, aztán bólintott és elindult kifelé, amikor észrevette, hogy Jacobnál szinte semmilyen fegyver nincs.
- Így nem jöhetsz. – jelentette ki, aztán levette a bal lábára erősített két szíjat, velük együtt a tőröket és Jacob kezébe nyomta. Jacob felkötötte a szíjakat a lábára, aztán meglepve nézett a lányra, aki épp a hátán lévő egyik kardot vette le és nyújtotta felé.
- Hány fegyver van nálad? – kérdezte homlokát ráncolva a Black fiú. Elvira válasz helyett csak pimaszul elmosolyodott és rá kacsintott a fiúra.
Lent az előszobában megálltak és még egyszer átbeszélték a tervet az ikrekkel és Sammel.
- Most lesz tizenegy óra. Két óra az út, szóval, ha nyolcra nem érünk vissza, akkor már halottak vagyunk. – mondta Jacob öccseinek.
- Vigyázz magadra El! – ölelte meg Sam a bérgyilkoslányt.
- Úgy ismersz, mint aki nem szokott? – kérdezett vissza nevetve Elvira.
- Akkor légyszi a bátyámra is vigyázz. – szólt közbe James és aggódva nézett Jacobra. Jake csak bólintott, jelezve, hogy egyetért ikre kérésével.
- Nyugi öcskös. Nem lesz baj. – mosolygott rájuk nyugtatóan az idősebb Black fiú.
- Na menjünk. – tolta el magától Elvira Samet, majd kilépett az ajtón és beszállt az fekete sportautószerű autó anyósülésére.
Jacob követte, aztán beült a volán mögé, beindította az autót, sebességbe rakta, majd gázt adott és elhajtott a Tonkin kúriáról.