Bérgyilkosból testőr

A leégett ház

Másnap délelőtt a dolgozószobában találkoztak újra. Elvira volt az utolsó, aki beért, hátán egy nagyobb táskával. Kinyitotta, tartalmát pedig a földre öntötte. Az edzőteremből felhozott tőrök hangosan értek földet.
- Logannek, Samnek és nekem van elég fegyverünk, de nektek is jól jönne. – mutatott a fegyver halomra a lány.
- Tehát, mi a terv? – csapta ki az ajtót Jacob. – Odamegyünk, megölünk pár embert és hazahozzuk Annelint? – kérdezte az idősebbik Black fiú.
- Te itthon maradsz! – James és Jake egyszerre nézett bátyjukra, James rámutatott, míg Jake maga elé, a földre. – Egyszer már majdnem meghaltál, nem jöhetsz oda vissza. – folytatta James.
- Elvira, ugye nem ke… - nézett Jacob a lányra segélykérően, de a bérgyilkoslány közbe szólt.
- Persze, hogy nem maradsz itthon. – jelentette ki. – Legalább száz fekete ruhás lesz, ha nem több. Mindenkire szükség van.
Jacob gúnyos mosollyal nézett öccseire, akik egy Elvirára vetett gyilkos pillantás után elkezdtek felszerelkezni.
- Szerinted sikerülni fog? – kérdezte halkan Sam Elvira mellé lépve. Karját a mellkasa előtt fonta össze, és aggódó tekintettel nézett le a nála alacsonyabb lányra. Elvira a Black fiúkat nézte, ahogy a tőröket pakolják.
- Esélyünk sincs. – rázta meg a fejét végül. – Sam, - nézett fel, bele a fiú szemébe – ez a Graham maffia. – visszapillantott az ikrekre és Jacobra majd folytatta. – És Blackék korán sem készültek fel ellenük.
- Akkor várjunk még pár napot. – vonta meg a vállát Sam, mire James feléjük fordult és kérdőn nézett rájuk.
- Elvira, ugye nem akarunk várni? – kérdezte a homlokát ráncolva.
- Nem várunk, mert ha Annelin életben is van, nem hiszem, hogy túl sokáig lesz úgy. – rázta meg a fejét Elvira. – Induljunk! – lépett ki a dolgozószoba ajtaján.
A Tonkin ház előtt két autó parkolt. Az egyik, amivel tegnap Jacob és Elvira mentek, a másik egy sötétített ablakú, szintén fekete kisbusz. Jake elhúzta a hátsó ajtót és Jamesszel beültek hátra, Sam az anyósülés felé vette az irányt és gyorsan be is szállt. Jacob már épp beült volna a volán mögé, amikor Elvira odalépett.
- Kizárt! – rázta meg a fejét. – Még ma oda szeretnék érni, úgyhogy én vezetek. – azzal hátra mutatott és beült.
- Ez most komoly? – tárta szét a karját Jacob hitetlenkedve.
- Szoktam viccelődni? – kérdezte Elvira fél szemöldökét felhúzva, azzal becsapta az ajtót Jacob előtt. A Black fiú megrázta a fejét és hátra ült testvéreihez.
Elvira még lehúzta az ablakát és Loganre nézett. Bíztatóan bólintott rá, ezzel azt is jelezve, hogy tudja, Logan mit akar mondani és vigyázni fog mindenkire, majd beindította a motort, sebességbe rakta, gázt adott és elindult a fekete faluba.
Az út alatt Elvira és Sam a Black ikreket hallgatták, akik huszonöt éves létükre egymást ugratva ütötték el az időt. Már egy órája úton voltak. Elvira feszülten pillantott fel néha a visszapillantóba, ahonnan látta, hogy mögöttük egy sötétkék sportautó jön, amióta elindultak.
- Minden rendben? – kérdezte Sam, amikor észrevette, hogy a lány túl sokszor néz fel a visszapillantóba.
- Azt hiszem, követnek. – mondta Elvira ridegen, de továbbra is tartva a sebességet. Ha lassít vagy gyorsít kideríthetné, hogy tényleg követi-e őket valaki, de azzal megkockáztatná, hogy rájuk támadnak.
- Hogy mi? – hagyták abba az ikrek egymás ugratását és egyszerre fordultak hátra. – Akkor gyorsíts! – fordult vissza Jake.
- Ha gyorsít és tényleg követnek, akkor ránk támad. – rázta meg a fejét Sam. – Húzódj le! – nézett a lányra.
- Ha megtámad, akkor legalább én is tudjak verekedni? – mosolyodott el Elvira, majd az út szélére irányította a kisbuszt és bekapcsolta az elakadásjelzőt. – Fegyver legyen kéznél. – fordult hátra a Black fiúkhoz.
A sportautó elment mellettük, majd lassítani kezdett és lehúzódott. Egy izmos, nagyjából harminc éves, üzletembernek kinéző, öltönyös férfi szállt ki és elindult feléjük.
- Fekete ruhás. – jelentette ki. – Már láttam Grahamknél. Sam, add ide a térképet. – nézett rá a fiúra. – Eltévedtünk. – mondta sokatmondóan, mire mindenki bólintott.
A férfi odalépett Elvira ajtajához és bekopogott az üvegen. A lány lehúzta az ablakot és mosolyogva nézett a férfire, miközben Sam széthajtotta a térképet.
- Jó napot kisasszony! – mosolygott vissza, majd felkönyökölt az üvegre. Kézfeje kifelé lelógott, így Elvira tökéletesen rálátott a kezében tartott pisztolyra. – Talán tudok segíteni. – pillantott le ő is a pisztolyra. – Csak szálljon ki. – nézett vissza Elvirára.
- Köszönjük, nem kell segítség. – mondta Sam, azzal egy tőrt hajított felé. A kés Elvira feje mellett húzott el, és egyenesen beleállt a férfi gégéjébe. A lány kifújta a levegőt, majd Samre nézett.
- Minek ölted meg? – kérdezte idegesen, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt az autóból, hogy összeszedje az úton fekvő halott férfit.
- Fegyver volt nála. – szállt ki Sam is segíteni Elvirának. – Ráadásul pisztoly. – magyarázta, miközben előről megkerülte a kisbuszt.
- Mintha nálunk nem lenne fegyver. – nyúlt be a férfi hóna alá Elvira.
- De nem pisztoly. – fogta meg Sam az öltönyös lábát, és megemelték. – Meg is ölhetett volna. – indultak el a kisbusz hátulja felé.
- Ezért inkább te ölted meg. – értek hátra és ledobták a férfi testét.
- Most mi bajod lett hirtelen a gyilkolással? – kérdezte Sam értetlenül, miközben Elvira kinyitotta a csomagtartót. – Bérgyilkos vagy El. Azt hittem, hogy tíz év alatt már hozzászoktál a gyilkoláshoz.
- Más, ha pénzért ölök meg valakit, meg az, hogy csak úgy. – nyúlt be megint a férfi hónalja alá a lány.
- Ez önvédelem volt. – hajolt le Sam megfogni a lábát. – Ha nem is ön, de legalább védelem. – magyarázta tovább. – Egy. – lendítette meg a halott testet. – Kettő. Három. – azzal bedobták a csomagtartóba. Hangosan puffant, a kisbusz kicsit megbillent, és már benn is volt a halott öltönyös férfi a kisbuszban.
- Csak… - hajtotta le a fejét Elvira és hagyta, hogy Sam átkarolja a vállát. – Nem szeretem a tudatot, hogy a legjobb barátom embereket öl.
- Te is ezt csinálod El. – nevetett fel a fiú, emlékeztetve Elvirát arra, hogy bizony bérgyilkosok mindketten.
- Tudom. – mosolyodott el végül a lány, és visszaindultak előre. – De akkor is. – ültek be mindketten a kisbuszba.
A Black fiúk csak tátott szájjal ültek hátul és Elviráékat figyelték.
- Ez most komoly? – kérdezte végül Jacob. – Elhozzuk a hulláját? – cikázott a szeme Sam és Elvira között.
- Miért, inkább hagyjuk itt az út szélén, hogy bárki, aki erre jár, lássa? – fordult hátra Sam.
- Inkább csak menjünk. – rázta meg a fejét James.
Elvira és Sam összenéztek és jót derültek a Black fiúkon, akik az út hátra lévő részében szeppent csöndben ültek és bámultak ki az ablakon.
Fél órával később Elvira lelasított a faluban. Miután leállította a motort és kihúzta a kulcsot kiszállt a kisbuszból. Sam és a Black fiúk követték, majd mindnyájan nekidőltek a járműnek. Fél percig csak néztek, aztán Sam felnevetett.
- Ezt nem hiszem el. – rázta meg a fejét Elvira, ellökte magát az autótól és megindult a leégett Graham ház felé.
A ház, ahol tegnap Jacobbal járt, a porig égett. Néhány tartó gerenda szenesedve, de még állt, azon kívül viszont minden más leégett. Tíz percig kutakodtak a romok között, hátha találnak valami nyomot, hogy hova mentek Grahamék, amikor James megmerevedett.
- Mi az öcskös? – lépett mellé Jacob, és öccse tekintetét követve lenézett a földre. – Elvira. – szólt a lánynak még mindig lefelé nézve. Elvira melléjük lépett, és lenézett a megszenesedett koponyára.
- Nem öltek meg senkit. – rázta meg a fejét és leguggolt a koponyához. – Ezek csak azok, akiket tegnap megöltem.
Felemelte a koponyát, megnézni igazi-e, mikor az aljáról lehullott egy cetli. Elvira a háta mögé hajította a koponyát és kezébe vette a cetli, amin egy újabb üzenet volt: Csak egy éjszakáról volt szó anyu, és már így is kettőt töltöttem Spencernél.
- Akkor… - kezdett gondolkodni Jacob hangosan. – Grahamék most…
- Jobb, ha sietünk. – állt fel Elvira és elindult vissza a kisbuszhoz. A lány azonnal beindította a motort és már bele is taposott a gázba.
Tövig nyomta a pedált, egy pillanatra sem lassított le az út alatt. Sam egész végig előre nézett, aztán egyszer csak mosolyogva legjobb barátjára pillantott.
- Gyilkolhatnékom támadt. – mondta pimaszul, mire Elvira ránézett és szintén elmosolyodott.
- Mindjárt ott vagyunk. – nézett vissza az útra.