Bérgyilkosból testőr

A Tonkin kúria

A Tonkin ház elé érve Elvira megállt, kihúzta a kulcsot, majd Samre és a Black fiúkra nézett. 
- Szerintem Annelin szobájában lesznek. – találgatott Elvira, mire Sam egyetértően bólintott. – Kint nincs őr és az ajtó is nyitva van. – mutatott a házra. – Azt akarják, hogy bemenjünk. Íme a rögtönzött terv. – kezdett bele a lány. – Én megyek elöl, aki szembe jön megölöm. Mögöttem a Black fiúk, hátulról pedig Sam fedez minket. Annelin szobájába megyünk, ha ott van kihozzátok és elviszitek Tonkinékhoz, én pedig megkeresem Spencert. Ha nincs ott, akkor irány a dolgozószoba. A lényeg, hogy maradjunk halkak és mozogjunk együtt.
Mindenki bólintott, majd kiszálltak a kisbuszból. Elvira kivette a halott férfi mellől az íját és a tegezt, amit átrakott a vállán, kihúzott belőle egy nyilat, amit kifeszített az idegre, aztán elindultak a Tonkin kúria felé.
Elvira halkan és lassan lépett be az ajtón, ahol azonnal ki is lőtte a nyilat. A fekete ruhás hátából kiállt a nyíl, de nem halt bele. Elvira gyorsan vette elő a jobb combjáról a tőrt és elvágta a férfi torkát. Az ikrek mögötte tágra nyílt szemekkel álltak, míg Jacob csak elfordította a fejét.
- Szokjatok hozzá. – suttogta előre Sam. – Ha nem ölsz, akkor téged ölnek meg.
- Csend legyen és menjünk. – állt fel Elvira miután lefektette a fekete ruhást a földre. A tőrt visszarakta a szíjba, és egy újabb nyilat feszített ki.
A bérgyilkoslány puhán, halkan közelített a lépcső felé. A lépcső tetején újabb fekete ruhás állt őrt, nekik háttal. Elvira keresztüllőtte a nyakát a nyíllal, de nem tudott elég gyorsan felérni a lépcsőn, ezért a férfi összeesett és hangos puffanással ért földet.
- Bassza meg. – suttogta a lány a halott test fölött, lesütött szemmel. Sam és a Black fivérek megmerevedve álltak és várták, hogy Elvira bólintson, a lány pedig feszülten hallgatózott. Nem jött senki, ezért befordult a lépcsőn, hogy megnézze, áll e ott még egy őr, de a lépcső teteje üres volt. Bólintott egy picit, mire a többiek utána mentek.
Meg sem álltak az első emeleten, azonnal a második emelet felé indultak. Senki nem jött velük szembe, amit Elvira rossz jelnek érzett. És nem csak neki volt rossz előérzete.
- Elvira. – szólt előre halkan Sam. A lány megállt, hogy meghallgathassa, mit mond a legjobb barátja. – Valami nem stimmel. – rázta a fejét. – Hol van a többi fekete ruhás? – tette fel a költői kérdést.
- Maradjatok itt. – nézett hátra, majd tovább indult.
A második emeleten az összes szobába benézett, hogy útközben senki ne tudja hátba támadni, majd utoljára ért Annelin szobájához. Vett egy mély levegőt, majd belépett a szobába. Azonnal lelőtte az első őrt, mire a második egy tőrt dobott felé. Elvira elhajolt, így a fal szolgálta végül a céltábla szerepét, és lelőtte a másik fekete ruhást.
Annelin az ágyán ült, keze a baldachint tartó farúdhoz kötve. Elvira elvágta a kötelet.
- Menjünk. – indult kifelé Elvira. Már a folyosón volt, amikor észrevette, hogy Annelin nem követi. Gyorsan visszament és az ajtóban állva, felhúzott szemöldökkel nézett a Tonkin lányra. – Talán maradni akarsz? – kérdezte gúnyosan.
- Jobb, ha nem állok fel. – mutatott az ágy másik végébe. Elvira azonnal észrevette a kis fekete szerkezetet.
- Ez egy bomba? – kérdezte Elvira hitetlenül Annelint nézve. Annelin csak bólintott, majd lefolyt egy könnycsepp az arcán. – Rendben, ne aggódj, megoldjuk. – nyugtatta meg a lányt. – Csak… - emelte fel a kezét Elvira – ne mozdulj! – mosolyodott el biztatóan.
Elvira újra kilépett a szobából, végig futott a folyosón, majd megállt Sam és a Black fiúk előtt, a lépcső tetején.
- Tud valamelyikőtök bombát hatástalanítani? – kérdezte Elvira kérdőn nézve barátaira. A megszeppent arcokból sejtette, hogy egyikük sem tud. – Aha. Gondoltam. – sóhajtott. – Annelin a szobájában van, egy bombán ül, és ha feláll, felrobbanunk. Találjatok ki valamit, én megkeresem Spencert. – adta az utasításokat Elvira, aztán elindult lefelé a lépcsőn.
- Veled megyek. – indult utána Sam. – Elkélhet nálad a legjobb bérgyilkos. – kacsintott rá a lányra.
- Menj velük és védd meg őket. – mutatott a Black fiúk után, akik már Annelin szobája felé tartottak. – Ha rájuk támadnak a fekete ruhások, akkor végük. – Sam bólintott és magához ölelte Elvirát.
- Vigyázz magadra El! – kérte suttogva, majd eltolta magától a lányt és elindult fel a lépcsőn.
Elvira lerohant, egészen a földszintig. Kifeszített egy nyilat, majd elindult a dolgozószoba felé. Halkan lépkedve haladt, és amint befordult a dolgozószobába nyíló folyosóra lelőtte a három őrt, akik ott álltak, Spencerre vigyázva. Elvira mély levegőt véve indult Spencer felé, amikor lépteket hallott a háta mögül.
Mikor megfordult négy fekete ruhás közeledett felé. Az elsőt azonnal lelőtte egy nyíllal, amikor a második felé rohant és leterítette. Elvira kezéből kiesett az íj és hallotta reccsenni az egyik bordáját, mikor a testes férfi rázuhant. A fájdalommal nem foglalkozva megragadta a férfi karját és izomból tökön rúgta. A fekete ruhás felordított és Elvirának sikerült lelöknie magáról. Felállt, megfogta fájó bordáját és szembe nézett a másik kettő fekete ruhással.
- Le a fegyvert! – szólt az egyikük. – Nálunk sincs, legyen akkor igazságos. – pillantott a lány lábára rögzített tőrökre.
- Már megbocsáss, - emelte fel Elvira a kezét – de akkor sem lenne igazságos, ha nincs nálam fegyver. Még anélkül is jobb vagyok. – mosolyodott el magabiztosan, majd elkezdte kiszedni és ledobni a földre a tőröket.
Először a bal, majd a jobb combjáról és vádlijáról rakta le, aztán az alkarjairól, felsőkarjairól szedte ki, végül kihúzta a hátáról a két kardot.
- Te most szórakozol, kislány? – kérdezte a hátrébb álló fekete ruhás. Mire Elvira felemelte a mutatóujját, várakozásra intve a férfit, és kivette hátulról az övére erősített utolsó tőrt is.
- Na most már kész. – bólintott Elvira, majd lenézett a fegyver kupacra. Még saját maga is elképedt, milyen sok fegyver volt nála.
Gondolataiból az arcába csapó kéz zökkentette ki. Megtántorodott, majd dühödt tekintettel nézett az előtte álló fekete ruhásra. Megtörölte orrát, amiből szivárogni kezdett a vér, aztán megindult a férfi felé. Jobb kezével egyenesen behúzott egyet a fekete ruhásnak, aki arcához kapva védtelenné tette magát, így Elvira könnyűszerrel gyomorszájon térdelhette. Mikor a férfi összegörnyedt, a lány csak a hátánál fogva félrelökte és a másik fekete ruhás felé lépett. Ő már gyorsabban reagált, mint társa, ezért megpróbálta megütni a lányt, de Elvira elhajolt az ütés elől. Felegyenesedve elkapta a férfi fejét és a térdére vágta. A fekete ruhás felnyögött, de nem adta fel. Elvira még fogta a fejét, amikor öklével a lány jobb oldalába ütött. Elvira bordáiba újra belenyilallt a fájdalom, de meg se mukkant. Gyomorszájon térdelte ezt a fekete ruhást is, aki szintén összegörnyedt egy pillanatra. Ez a pillanat elég volt Elvirának, hogy megkapaszkodjon a férfi vállában és az előző, félre lökött férfit, aki felállt, újra megrúgja. A lány lába a fekete ruhás fejét találta el, ami miatt megszédült, majd összeesett. Elvira elengedte a másikat, aki azonnal a bérgyilkoslány arcába vágott. Elvira dühösen nézett fel.
- A – kapta el a férfi fejét és a térdét felemelve fejbe rúgta – csinos – még egyszer megrúgta – arcomat – majd még egyszer – hagyd – és újra – békén! – rúgta meg utoljára, amit a fekete ruhás már nem bírt és elvesztette az eszméletét. – Seggfej. – lökte el, majd megfordult és a fetrengő, halott vagy eszméletét vesztett négy fekete ruhásra nézett. – Mondtam, hogy így sem lesz igazságos. – rázta a fejét, majd visszavette fegyvereit és felnézett a dolgozószoba ajtajára.