𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Menny és pokol

-Jimin, kapkodd a rövid lábaidat, kéne egy kis segítség! - hallom meg a nevemet a magasságos úrtól.

Sietve igyekeztem a nagy aranykapu irányába, a fehér ruhámat magam után húzva a pihe puha felhőkön. A Földi gyermekek mindig azt gondolják hogy vattacukorból van. Nem is tévednek sokat, hisz amikor szivárványt látsz az égen, a legtöbb felhőnek édeskés íze van.

-Jimin, végre már hogy itt vagy! - mosolyog rám, én pedig mélyen meghajolva eresztek el egy halk sóhajt.

-Miben segíthetek nagyuram? - emelkedek fel, majd a trón mögött lévő kis kutakat figyeltem, amiből az aranyszínű víz folydogált.

-Először is, megkértelek, hogy se Jézusnak, se nagyuramnak ne hívj. Tudod jól, hogy Namjoon a nevem, te hívhatsz így.

-Sajnálom Namjoon! - kérek bocsánatot, a kezeimet pedig összerakva, sajnálkozóan pillantok szemeibe.

-Ugyan Chim, semmi baj! - kuncog fel hangosan, majd az arca ismét elkomorodik. - A második dolog pedig az lenne, hogy a pokol és a menny közötti átjárót megsértette valami vagy valaki... Nem néznél utána?

-Persze, viszlát uram! - újból meghajoltam, de semmibe véve Namjoon gyilkos tekintetét, elindultam a kijelölt irányba.

Jungkook POV.

-Jeongguk, hogy merészelted?! - hallok meg egy ideges hangot a hátam mögül, miközben a sátán botját takarítottam.

-Ohh, rémes napot sátán uram! - mosolygok hátra. - Éppen a pálcáját takarítom.

-Gguk! - trappol bele a tűzbe, amitől a cipője lángra kap, és a szokásosnál is jobban jelenik meg a láva a férfi alatt. - Te hogy merészelted felsérteni az átjárót?! Így akármelyik angyal át tud hozzánk jönni!

-Sajnálom uram, de mikor Taehyunggal fociztunk, a labda megsebezte a portált és... - mentegetőztem, de a szeme vörösen kezdett el izzani.

-Én, Min Yoongi, parancsolom hogy javítsd meg! - emeli a karját a magasba, ezzel együtt a testem is elkezdett lebegni, levegőt pedig nem kaptam. El kezdtem fulladozni, majd egy halk 'megteszem' - et kinyögve, végre levegőhöz jutottam. Idegesen sasszézott ki a teremből, én pedig a másik irányba indultam, azaz a portálhoz.

Tae, aki az egész balhét hallotta, barátian megveregette a vállamat a vörös, csontos szárnyaival, majd elindult hazafelé.

Nagyot sóhajtva figyeltem a portált, ahonnan mostmár tisztán látszott hogy mi folyik odafent. Itt nem siet senki, mindenki nyugodtan sétálgat. Hisz ők jó helyre születtek, ellenkezőleg velem. Egyszer csak megláttam egy fiút a portál felé sietni, ezért elbújtam a legközelebbi kő mögé.

A fiú meglátta a hatalmas horpadást a járaton, ezért nagyot sóhajtva levette a kapucniját, így szemügyre vehettem az arcát.

Szőke haja volt, csillogó barna szemei, és dús, telt ajkai. Arca kissé ki volt pirosodva, de a bőre nagyon világos volt. Olyan nőies az egész lénye, és olyan vonzó. Nagyon furcsa.

-Tehát ez lenne a probléma... Focilabda. - szólalt meg csilingelő hangján, ami mégis kissé férfias volt. Mégis hogy jött rá erre ilyen hirtelen?

-Hogy találtad ki? - bújtam ki a szikla mögül. A fiú elsápadva nézett végig rajtam, amin muszáj volt felkuncognom. - Igen, én voltam. A sátán most küldött hogy javítsam meg.

-Te sértetted fel a portált? - kérdezte, majd végigmért a tekintetével. Megrázta a fejét, majd ijedten hátranézett. - Menj el, nem láthatják hogy Jézus tanonca egy démonnal beszélget. Gyerünk, bújj el! - rivall rám idegesen, én pedig kissé megszeppenve, de tettem amit kért.

A fiú egy papírt dobott a földre, amire automatikusan rámásolódott a portál helye és kinézete. A lap visszarepült a fehér ruha alá. A fiú úgy tett mintha mi sem történt volna, csak elindult a felhők köze.

-Egyébként Jeongguk vagyok. - szólok utána, de szerintem nem hallotta. Így egy nagy levegőt véve a portál elé sétáltam. Egy angyal tekintete megakadt rajtam, de az furcsa volt hogy a szemei pirosak voltak. Odasietett hozzám, én pedig próbáltam volna elbújni, de megállított.

-Kook, te mi a fészkes fenét keresel a portálnál? - kérdezte idegesen, én pedig felfedeztem hogy nagyon ismerős nekem. Várjunk csak... Apa?!

-Apa? - pislogtam rá furcsán, ő pedig megrázta a fejét.

-Apád testvére vagyok, Seokjin. Én is démon voltam, csak én megszöktem a pokolból. A szemeim ezért pirosak.

-Jeongguk, miért hallom hogy egy fentivel beszélgetsz?! - hallom meg az ideges sátán hangját, ezért nagyot sóhajtva löktem el onnan Seokjint, és egy kisfiús mosolyt ejtve Min Yoongi felé, vártam a fájdalomra.

-Nem volt itt ugyan senki nagyuram. - mutatok körbe. - Itt csak én vagyok, és a portál.

-Most az egyszer megúsztad Gguk. - emeli fel fenyegetően az ujját, majd elindul vissza a palota felé.