𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

"Melegnek drágább!"

Jimin POV.

A fiú vigyorogva ette az édességet, viszont én kissé félve haraptam bele. Az angyaloknak nem szabadna csokit enniük.

-Edd már meg Jimin. -fogta meg a vállamat, majd a szabad kezével a számba nyomta a finomságot. Összeszorított szemmel rágtam meg.

-Azta... -nyitottam ki a szememet csodálkozva. -Ez valami mennyei! -csukott szemmel élveztem az ízbombát. Az édes banán és a kissé kesernyés csokoládé íze szétáradt a számban.

-Tudtam hogy ízleni fog. -nevett fel mellettem, majd belenyomta az üveget a táskámba. -Nem akarom hogy rosszul legyél. Majd később eszel. -mentegetőzött mikor meglátta a gyilkos tekintetemet.

Lassan sétáltunk a városban, a levegő pedig fokozatosan hűlt.

-Jungkook, fázok. -húztam össze magamat. Hirtelen megéreztem a bőrömön egy kevés vizet, így felnéztem. Az ég kék helyett szürke és fekete volt.

-Gyere Jimin, menjünk be valahova. Esni fog az eső. -fogta meg a kezemet, de én megráztam a fejemet.

-Még sosem láttam esőt lentről. -néztem az égre, ahonnan egyre több víz esett.

-Meg fogunk fázni! -lett egyre idegesebb, de én továbbra is az eget néztem. Egyik pillanatról a másikra, ömleni kezdett az eső.

-Mintha dézsából öntenék. -szólalt meg egy idős asszony, akit eddig észre sem vettem. Alacsony volt és vékony. -86 évem alatt csak egyszer láttam ilyen esőt. Mikor a férjem halálának a második évfordulója volt. Valószínűleg megnyílt a túlvilág kapuja. -mondta nagy beleéléssel, én meg boldogan hallgattam végig.

-Hogy hívták a férjét? -fordultam az asszony felé.

-Mark Tuan. -mosolygott rám az édes néni.

-Oh én ismerem! -szólalt meg Jungkook, mire bokánrúgtam és idegesen fordultam felé.

-Jungkook. Nem szabad tudnia hogy mi is onnan jöttünk. Sőt, mivel te a pokolból jöttél csak rosszabbul esne neki. Ilyeneket nem szabad mondani! -suttogtam mérgesen.

A néni köhögni kezdett, így aggódva vettem elő azt a ruhát amiből a maszkokat vágtuk ki. Lassan bebugyoláltam, majd bekísértem egy épületbe.

-Maradjon itt amíg eláll az eső. -fogtam meg a kezeit mosolyogva, majd kimentem a szakadó esőbe, ahol Jungkook is köhögni kezdett. -Hallod, te akkora egy kamu vagy. -nevettem fel mikor rájöttem hogy csak tetteti.

-Csak azt akarom hogy figyelj rám. -szomorodott el, mire lassan megfogtam a kezét.

-Keresnünk kéne egy házat. -néztem körbe.

Jungkook POV.

Ahogy a kicsi keze eltűnt az enyémben, az valami csodálatos volt.

-Mennyi pénz van nálad nagyjából? -néztem le rá.

-Körülbelül 14 köteg. -kezdett el a szabad kezével túrkálni a táskában.

-Ott egy hotel. Estére ott maradunk, jó? -mosolyogtam rá, mire halványan bólintott.

Elkezdtem húzni a magas épület felé, de mikor meghallottam hogy tüsszent egyet, felkaptam a kezembe és úgy futottam vele a hotelbe.

-Jungkook, ez mi volt? -kérdezte meglepetten mikor letettem a bejárat előtt.

-Nem akarom hogy mégjobban megfázz. -simítottam a kezére, majd megrázva a fejemet húztam be az ajtón.

Tágas és elegáns volt még az előtér is. Jimin valószínűleg megszokhatta ezt a látványt, ellenkezőleg velem.
Bár démon vagyok, kifejezetten tetszenek az efféle épületek.

-Gyere már Gguk! - fogta meg nevetve a kezemet, majd a recepciós nőhöz húzott. -Szép estét! Estére szeretnénk kérni egy szobát. -mosolyodott el.

Miután a nő elmondta az árat, eléggé elképedtem.

-Elnézést, de nem ez van kiírva a táblára. -ráztam meg azonnal a fejemet. Jimin a kezében nyújtotta volna a pénzt, de én visszahúztam a mancsát.

-Melegeknek drágább. -húzta össze a szemeit ítélkezően.

-Ez egy idióta szabály! -csattantam fel, mire Jimin nyugtatóan megfogta a kezemet.

-Elnézést, de mi nem vagyunk melegek. Barátok vagyunk. - mondta Jimin mosolyogva. Hogy képes így mosolyogni ezek után?

-Akkor miért fogja a férfi kezét? -mért végig minket undorító tekintettel.

-Mert ettől megnyugszik. -mondta Jimin teljesen nyugodtan, de láttam rajta hogy kezd ideges lenni.

-Rendben. Akkor adja az ajánlatom felét és itt maradhatnak estére. -forgatta meg a szemeit. Éppen megszólaltam volna, de Jimin gyorsan átnyújtotta a pénzt.

-Nyugalom Jungkook. Örülj hogy van hol maradnunk. -simított az arcomra, majd félénken elvette a kulcsot és elindult a lépcső felé.

Utánamentem, majd a derekánál fogva vezettem át a lifthez.

-Egyszerűbb ezzel menni, nem gondolod? -mosolyodtam el, majd megnyomtam a gombot.

-Én a lépcsőt szoktam meg. Nálunk csak 1 lift van, de azt csak Namjoon használhatja. -motyogta zavartan.

Mosolyogva toltam be a liftbe, ő pedig meglepetten nézett a kezemre, ami még mindig a derekán pihent. Zavartan húztam el onnan őket, majd megnyomtam a hármas gombot, hisz azon a szinten lesz a szobánk.

-És... Milyen volt ott lent élni? -kérdezte egy idő múlva.

Kissé meglepetten néztem le rá.

-Izgalmas de mégis unalmas. Ha úgy vesszük én Yoongi szolgája voltam. Rengeteg dolgot csinálhattunk, amik nektek meg vannak tiltva. Például csokievés. -utaltam a táskájában lévő édességre.

-Én Namjoon tanonca voltam. Nem csinálhattam sok dolgot. Mindig arról álmodtam hogy egyszer eljutok a pokolba, még ha csak pár percre is. Kíváncsi voltam milyen lehet ott lent. -mesélte csillogó szemekkel.

-Olyan furcsa vagy. Azt hittem jó ott fent lenni, de ahogy ezeket elmondtad, undorodok a helytől. -jelentettem ki egyszerűen.

Megfogtam Jimin kis kezét, majd lassan kihúztam a liftből.

-Pihenjünk le az újdonsült szobánkban. -nyitottam ajtót előtte udvariasan. Egy halk kuncogás kíséretében lépett be a tágas helyiségbe.