𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Okos és vonzó

Jimin POV.

Egy ismeretlen helyen ébredtem fel. A fejem nagyon fájt és orrfacsaró bűzt éreztem. Álmosan keltem fel a kemény anyagról, majd magam mellé pillantva megláttam azt a fiút a pokolból. Várjunk, miért emlékszek mindenre?

-Ahh a fejem! -kapott fájdalmasan az említett testrészéhez a fiú. Óvatosan guggoltam le mellé, majd megfogtam a kezét.

-Hol fáj? -néztem a szemeibe, mire megszeppenten nézett rám.

-Te... Te vagy az az angyal... -mutatott a mellkasomra, mire halkan felnevettem.

-Igen én vagyok. De most mondd hogy hol fáj. - mosolyogtam rá.

Ő rámutatott a feje bal oldalára, én pedig gyorsan körbenéztem. Megpillantottam a táskámat, így meglepetten mentem oda. Legalább a cuccaim velem lehetnek.

-Oké, szóval. -mentem vissza a démonhoz, akinek most nem voltak szárnyai. -Ez kicsit csípni fog. -cseppentettem a fejére a kis üvegből, mire ő felszisszenve kapott a helyre.

-Ez meg micsoda? - nézett megszeppenve a kezembe.

-Gyógynövény kivonat. Az egyik barátom, Hongjoong szokott lemenni a Földre hozni ilyeneket, hátha valaki megsérül. -tettem vissza a táskámba az említett tárgyat. -Ettől kicsit jobb lesz. -simítottam meg a karját.

Jungkook POV.

Olyan tökéletes ez a fiú. Kedves, édes és gyönyörű.

A teste minden kis szegletén végigvezettem a tekintetemet, amit sajnos ő is észrevett.

-Van rajtam valami? - húzogatta a fehér ruháját, ami most kissé másmilyen volt. Most egy egyszerű nadrág és ing volt rajta. Rajtam is ugyanilyen volt, csak feketében.

-Nincs rajtad ugyan semmi, egyszerűen jobban szemügyre vettelek. Hiszen veled ragadtam itt, nem mással. -néztem mosolyogva a szemeibe, mire kissé meglepődött. -Azt hiszed hogy a démonok nem mosolyognak? -nevettem el magamat.

-Ugyan, én nem azért lepődtem meg. Csak olyan a mosolyod mint egy 10 éves földi kisfiúnak. -kuncogott fel. A hangja szinte gyermeki volt, a kezét pedig szégyenlősen kapta a szája elé.

-Egyébként Jeongguk vagyok, de hívj csak Jungkooknak. - szélesen elvigyorodtam, majd halkan felnevettem. -Bár szerintem már hallottad a nevemet.

-Én Jimin vagyok. -mosolyodott el halványan. Hogy lehet valaki ilyen csodálatos?

Lassan keltem fel a zöld anyagról, majd lenéztem a kis szőkeségre. Alacsony, nagyon is.

Jimin POV.

Lassan fordultam körbe, majd megpillantottam egy kis házat.

-Hé Jungkook, megnézzük hogy lakik e ott valaki? -mutattam a kis tákolmányra.

-Te komolyan egy olyanban akarsz lakni? Bármikor összedőlhet. - mondta kissé idegesen, mire megforgattam a szemeimet.

-Itt is elég erős szagok keringenek, szerintem a városban ezerszer durvább a légszennyezés. - mondtam ki egyszerűen, mire vigyorogva felvonta a szemöldökét.

-Okos vagy, ez tetszik. - tette keresztbe a kezeit, mire arconcsaptam magamat.

-Ezek tények Jeongguk. Ha figyeltél volna a kioktatáson kiskorodban tudnád. De mivel démon vagy, meg sem lepődök ezen. - mondtam kissé flegmán, mire sértetten kapta a kezét a mellkasához.

-Azért mert démon vagyok, nem jelenti hogy figyelmetlennek születtem. -mordult fel.

-Nem is tudom ki rontotta el az átjárót. Mert hogy én nem, az is biztos. -sziszegtem mérgesen. -Oh igen, te voltál és az idióta focilabdád. -fordultam el, majd próbáltam kijáratot keresni az erdőből.

Gyorsan lépkedett utánam, de szerencsére nem beszélt többet.

-Te látsz bármi lehetőséget a megélhetéshez? - álltam meg, mire nekem jött hátulról. -Figyelj jobban, kérlek. -néztem hátra megvető tekintettel.

-Abba az életveszélyes roncsba én nem megyek be. -rázta azonnal a fejét, mire nagyot sóhajtottam.

-Arra van a város. Ott nagyon nagy a légszennyezés. Lehet hogy a mi szervezetünk nem bírná ki. - mutattam az egyik irányba. -De... Kereshetünk egy falut is. Ott jó szokott lenni a levegő. Legalábbis Hongjoong ezt állítja. -vakartam meg a fejemet.

-Ez a Hongjoong hány éves? -ráncolta a homlokát.

-Egyidős velem. -jelentettem ki, majd a táskámban kezdtem el kotorászni. -Össze tudunk dobni két maszkot a fenti ruhámból. -vettem ki a fehér anyagot.

-Jimin, szerintem nincs szükség rá. -ütögette meg a vállamat, mire felszisszentem.

-Lehetnél gyengédebb is. -kaptam az említett testrészemhez fájdalmasan, majd egy éles tárgyat elővéve néztem a fiúra. -Add a ruhád. -mutattam a vállán lévő anyagra.

Sóhajtva adta oda, én pedig egymásra raktam a két anyagot és két egyforma alakot vágtam ki.

-Tessék. Egyenlőre megteszi. A városban veszünk normális maszkot. -adtam oda neki a fekete textilt, amit fel is tett az arcára, de nem tudta összekötni. -Jaj, várj. -léptem közel hozzá, majd megfordítottam és hátul összekötöttem neki.

-Erősebben nem tudtad volna összekötni gyenguszka? - cseszett le, mire megcsaptam a tarkóját.

-Nem akarom elszorítani a fejedet. Még a végén úgy néznél ki mint a kötözött sonka. - álltam elé.

-Megkössem a tiédet szőkeség? -nevetett flegmán, mire megforgattam a szemeimet.

-De ne erősen, jó? -fordultam meg kissé félve, ő pedig gyengéden kötötte össze hátul az anyagot. -Köszönöm. - fordultam meg.

Megfogta a csuklómat, mire furán néztem rá. Felnevetett és elkezdett húzni a város irányába.