-Kook, mit csinálsz?! -húztam hátra a kezét amikor puszta kézzel ért hozzá a tűzforró lábashoz.
-Jól vagyok. Démon vagyok. -nevetett fel hangosan, majd egyet csettintve lehűtötte a fogót.
-E... Ezt hogyan? -lepődtem meg azonnal, szinte elfehéredtem.
-Titeket nem tanítottak az erők kihasználására? Furcsa. -vonta fel a szemöldökét, majd a leves felé biccentett. -Óvatosan fogd majd meg Jiminie.
Elmosolyodva nyomtam egy puszit az állára mert nem volt kedvem lábujjhegyre állni.
Lassan előkerestem egy merőkanalat, majd morcosan Jungkookre néztem, aki rácsapott a fenekemre.
-Mi bajod van neked démon? - fordultam meg hogy a szemébe nézhessek, de ő a pultnak szorított. -K...Kook? - remegett meg egy kicsit a hangom.
-Mondták már hogy nagyon jól nézel ki Jiminie? -vigyorodott el, majd lefogta a kezeimet. Már kezdtem megkedvelni, erre ő? Előjött a valódi éne...? Egyre láthatóbban remegtem, hiszen féltem hogy meg akar ölni.
-Nem, kellett volna mondania bárkinek is? -néztem a szemeibe gondolkodva, de ő egyszerűen csak az ablak felé biccentett. Felvont szemöldökkel fordultam az üveg felé. Semmi érdekeset nem láttam, így még jobban koncentrálni kezdtem, hátha valami fontos dolgot akart nekem mutatni.
Ő viszont kapott az alkalmon és a nyakamra tapadva megszívta az említett testrészemet. A hirtelen érzésre nem is tudtam hogyan reagáljak, de a testem tudta. Szinte felsikítottam, bár nem fájt annyira.
-M.. Mi a fenét művelsz? -néztem rá ijedten. -Vámpír is vagy?! -kezdtem el rángatni félve a kezeimet, mire a fiú csak hangosan felnevetett.
-Oh drága Jiminie. Túl ártatlan vagy. Mégis mit vártál egy démontól? Hogy esetleg végig jópofizni fog, és nem veszi át a szerepét a benne elbújt sátán? Milyen kis butus vagy. -pöccintette meg az orromat röhögve.
És akkor jöttem rá hogy miért is büntetés az hogy a Földre küldtek Jungkookkal együtt. Mert tudták hogy túlságosan meg fogjuk kedvelni egymást és azt is hogy elő fog bújni egyszer a valódi énünk. Neki most jött el az a pillanat hogy a benne élő ördög átvette az irányítást.
Sóhajtva fogadtam el a sorsomat, de aztán eszembejutott hogy van 2 szép lábam, ha már a kezeim korlátozva vannak. Hirtelen emeltem fel a térdemet, de ő idegesen összefogta a combjai között a lábaimat. Nagyot nyelve néztem a vörösen izzó szemeibe.
-Jungkook kérlek ne... Ne ölj meg... -szipogtam halkan, majd a lefolyó könnycseppjeim miatt lehajtottam a fejemet.
Kook elengedte az egyik kacsómat és lassan felemelte a fejemet az államnál fogva.
-Jimin én úgy sajnálom... Elvesztettem a maradék önkontrollomat is. Kérlek bocsáss meg nekem. -bújt könyörögve hozzám, mire lágyan mosolyra húztam az ajkaimat és megpusziltam a feje búbját.
-Semmi baj Kookie, ez várható volt. De legközelebb azért te is bírd ki kedvesnek, mert én is kibírom ilyennek. -kuncogtam fel halkan, mire ő lágyan a szívásnyomra puszilt.
-Figyelj. -emelte fel a fejét. -Ez az érzés napok óta érik bennem. Nem is tudom hogy írhatnám le. Tökéletesnek gondollak és valószínűleg ez az a rémes dolog amiről mindenki olyan sokat beszél. 19 évem alatt először úgy érzem hogy... Szerelmes vagyok. Szeretlek Jimin. Mindennél jobban.
Megjegyzések:
Zeneajánló:
-Nightcore ~ The devil within
-Chord Overstreet ~ Hold OnMostantól ide fogok rakni zenéket, amik nagyrész nem kpop zenék lesunek, de én nagyon szeretem őket ^^ ha gondoljátok hallgassatok bele.
YOU ARE READING
𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢
FanfictionJungkook a pokol tűzében szenved, míg Jimin a menny fényében sütkérezik. Egyszer viszont találkoznak, ezért a hatalmas erőknek muszáj őket elküldeni a Földre. De minden emlékük megmaradt...