𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Jimin és a csokis banán

Jimin POV.

-Jungkook lassabban, hé! -szóltam rá lihegve. Az ő lábai lehet hogy hosszúak, de az enyémek nem.

-Istenem de edzetlen van. -állt meg idegesen, majd hátranézett.

-Nem az én hibám hogy az angyaloknak nem kell kondizniuk. -forgattam meg a szememet, majd kirángattam a kezemet az övéből.

Körbenéztem. Rengeteg autó és egyéb közlekedési eszköz volt az utakon, mégsem mondhattam azt hogy siettek az emberek. Sőt, minden jármű egy helyben állt és sofőrök elég jól megmutatták hogy működik a dudájuk.

-Jimin, itt vagy? -lengette meg a kezét előtt Kook, mire megráztam a fejemet és rápillantottam.

-Dugó van, nem tudunk átmenni a másik oldalra. -néztem fel rá, majd újból körbepillantottam. -Ott egy átkelő.

-Jimin, azt zebrának hívják. -sóhajtott fel mosolyogva. Újból megfogta a kezemet, majd odahúzott. -Ott ki tudjuk kerülni az autókat. -mutatott egy kis részre. Bólintottam majd elindultam az úttestre, de a fiú visszarántott. -Piros a lámpa. Meg kell várni hogy zöld legyen. -kuncogott.

A szemöldökömet ráncolva próbáltam rájönni hogy honnan tud ennyi dolgot, de inkább ráhagytam.

Mikor végre zöldre váltott, egyszerre indultunk el. Az út másik végére érve, kissé rémülten ugrottam hátra, így nekiütköztem a démon mellkasának. Egy nagy szakállú, koszos férfi akart hozzámérni. Igazából megsajnáltam mert nagyon vékony volt.

-Jól van uram? - mentem közel hozzá, de Kook megint hátrarántott.

-Jimin, az ilyen emberek veszélyesek! Ne menj a közelükbe! -suttogta a fülembe idegesen, mire nagyot nyelve bólintottam.

Elindultam a másik irányba, a fiúval együtt. Hirtelen csábító illatokat kezdtem el érezni, így megrángattam Jungkook ingujját.

-Bemegyünk? -néztem rá bociszemekkel, majd a kis épületre mutattam.

Jungkook POV.

Olyan édesen nézett rám hogy az hihetetlen. Aki látta a tekintetét abban a pillanatban, biztosan elolvadt.

-Mennyi pénz van nálad? -mutattam a táskájára, mire kutakodni kezdett.

-Elég sok. -vett elő négy nagy köteg pénzt. -Van még a táskában, de nem fér el a kezemben. -kuncogott fel.

-Honnan van ennyid? -tátottam el a számat, mire jelentőségteljesen nézett rám.

-Jézus tanonca voltam, ne feledd. Mindig küldeni fog nekem pénzt. Legalábbis addig amíg itt vagyunk. Remélem egyszer visszajutunk. -törölte meg a szemeit. Nem is vettem észre hogy sír.

Belenyomtam a pénzt a táskába, majd elhúztam az arcától a kezét.

-Minden rendben lesz, oké? - nyúltam az arcához, majd az inggel letöröltem a könnyeit. -Itt vagyok veled, jó? -fogtam meg a vállait mosolyogva.

Lágyan elmosolyodott, majd bólintott egyet.

-Akkor bemegyünk? -kérdezte csillogó szemekkel, mire vigyorogva húztam be a kis boltba.

Tátott szájjal nézett körbe, amin muszáj volt mosolyognom. Minden édességet megnézett, de az egyik nagyon megtetszett neki, így odahívott.

-Szerinted ez micsoda? -vette le az üveget a polcról, majd nekem nyújtotta.

Nevetve ellenőriztem le, majd visszaadtam neki.

-Ez csokis banán Jimin. -alig bírtam abbahagyni a nevetést.

-Mi az a csoki? -húzta össze a szemeit, én pedig teljesen elképedtem.

-A legfinomabb dolog a világon! -jelentettem ki egyszerűen.

-Még sosem hallottam róla. -rázta meg a fejét, majd megnézte az árát. -Megvehetem? Ugye megvehetem? -nézett rám gyerekesen, mire összeborzoltam a haját.

-Szerintem felnőtt vagy és ez a te pénzed. Azt csinálsz vele amit akarsz. -kuncogtam fel.

-17 éves vagyok, de ha ez felnőttnek számít akkor... -indult meg vigyorogva a pénztárhoz, de én visszarántottam. Szegény már unhatja ezeket...

-Csak 17 vagy? -fordítottam magam felé meglepetten.

-Kikérem magamnak, ez egy normális kor, legalább még előttem van a jövő. Főleg mert idekerültünk. -sóhajtott fel, majd lassan rázogatni kezdte az üveget.

-Én 19 vagyok, azaz felnőtt. Te még kisfiú vagy. -nevettem fel gúnyosan, de ő megcsapta a kezemet.

Durcisan fordult meg és a pénztárhoz futva kifizette a csokis banánt.

Az orrnyergemet masszírozva mentem ki a vigyorgó fiúval, aki kinyitotta az üveget.

-Elfelezzük ezt? -nyújtott felém egy banánt, mire elmosolyodva bólintottam, ő pedig kettétörte a finomságot. -Megérdemled. -adta a kezembe szélesen elmosolyodva.

Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?!