𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Gardrób frissítés

Jimin POV.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de fúrást hallottam. Fájdalmasan nyitottam ki a szemeimet, de inkább visszabújtam Jungkookhoz, mert túl világos volt.

-Jó reggelt Jiminshii. -ölelt magához, mire kissé elmosolyodtam. -Hogy aludtál?

-Nem jól. -utaltam a fúró hangjára.

-Rendben, a lift rendben van. Mehetnek tovább. -szólalt meg egy férfi, mire odakaptam a fejemet. Egy szakállas, kissé testes ember volt, fekete olajfoltokkal a ruháján és a teste minden kis szegletén. Sóhajtva hagyta el a liftet, mire a szerkezet elindult.

Jungkookra néztem, aki a hátamat simogatta, bár nem értettem miért.

-Kookie, menjünk. -keltem fel, mire ő is feltápászkodott, majd elém állva kissé leguggolt.

-Ugorj fel. Viszlek. -mondta hátranézve mire zavartan a számba haraptam.

-Biztos? -kérdeztem kissé megszeppenten.

-Uhum. Foglak. -nyújtotta hátra a karjait, mire óvatosan felugrottam rá és a nyakába bújtam.

Futva indult el, mire nevetve kulcsoltam össze a kezeimet a nyakánál. Mikor megpillantottam egy boltot, odamutattam.

Lassan letett az épület előtt, majd kinyitotta volna előttem az ajtót, de az mozgásérzékelős volt, így a fiú előreesett.

-Jól vagy? -húztam fel nevetve, mire szúrósan nézett rám.

-Veled is megeshet, ne nevess! -mordult fel, majd szinte azonnal elnevette magát. -Na gyere törpe, menjünk ruhát venni.

Lassan megfogtam a kezét, majd tátott szájjal néztem körbe a csodás ruhák között. Jungkook elvett egy kosarat, majd elkezdett húzni a nadrágok felé.

Mindenféle melegítő, farmer, bőrnadrág és egyéb jól kinéző darabok sorjáztak az akasztókon.

-Na? Tetszik valamelyik? -nézett le rám, mire bólintva fogtam meg pár darabot. -Akkor próbáld fel őket Jiminshii. -tolt lassan a próbafülkéhez, de én nevetve mentem el onnan.

-Kellenek pólók is, alsók és még sok ruha. Majd egyszerre visszük be őket. -indultam meg a póló részleghez, majd kerestem a méretemben ruhákat.

Mikor Kook is kiválogatott tetszőleges darabokat, egyszerre indultunk felpróbálni őket.

-Szerinted jól nézek ki benne? -mentem ki, mire Jungkook eltátotta a száját.

-Jól áll a fekete és a fehér harmóniája rajtad, mit ne mondjak. -utalt a pólóra és a nadrágra, mire kissé elpirulva felnevettem.

-Egy kis változatosság nem árt, ugyebár? -néztem végig magamon, majd visszamentem és átöltöztem az eredeti ruhámba. -Fizethetünk? -raktam a kosár tetejére a szép és kényelmes darabokat.

-Persze. -mosolygott rám halványan, majd elindult a kassza felé.

Miután kifizettük a ruhákat, majdnem 12 köteg pénz maradt nálam. Még egy kicsit több is.

3 nagy szatyorral indultunk el Ggukkal, közben házat és munkát kerestünk.

Viszont hirtelen éreztem hogy a táskám súlyosabb lesz, így letettem a szatyromat és belenéztem. Tele volt pénzzel, így vigyorogva pillantottam az ég felé.

-Jimin, találtam egy munkahelyet magamnak. -sétált egy oszlop felé, majd felolvasott egy hirdetőlapot. Irodai munka és be kell vallanom, illene hozzá.

-Akkor ez így jó is. Napi hány óra munka? -néztem érdeklődve a fiúra.

-4 és 5 között. Tehát nem sokat leszek távol. Plusz még te is kapsz pénzt ha jól látom szóval bőven meg tudunk élni mi ketten. -mosolygott szélesen, viszont én furcsán döntöttem oldalra a fejemet.

Jungkook POV.

Annyira imádok vele lenni, hogy ezt véletlenül ki is mondtam előtte. Látszott rajta hogy durván meglepődött, bár még így is angyali külseje van.

-Mármint amíg otthon vagy, olyan leszel mint egy háziasszony. Főzöl a férjednek aki dolgozik. -vigyorogtam újból, mire ő hozzámvágott egy zoknit. Nevetve kaptam fel a földről, majd az egyik szatyorba raktam.

-Hé nézd Kook. Ott egy 'Eladó, hívja ezt a számot' tábla. Elég jó állapotban van az a lakás, nem gondolod? -mutatott egy kis családi házra, ami valóban elég édes volt.

-Menj be gyorsan egy üzletbe és vegyél egy telefont. -néztem körbe, majd hirtelen megpillantottam egy műszaki boltot. -Na, mondjuk ott.

Jimin lassan indult el, de a lelkemre kötötte hogy vigyázzak az ő szatyrára is, így nevetve raktam a többi mellé.

2 telefonnal és szintén 2 SIM kártyával tért vissza. Mindegyiket sikeresen beüzemeltük, bár sokat szerencsétlenkedtünk vele.

-Na na, hívd a számot Jimin. -siettettem, mire ő szemet forgatva kezdte el tárcsázni a számot. Kihangosította hogy én is halljam.

Egy jó óra múlva megbeszéltük a pasassal hogy részletre fizetjük, így sok minden másra is lesz pénzünk.

Gyorsan elintéztük a munkahelyet is, így holnap Jiminnel elmegyünk állásinterjúra. Bár ő nem jelentkezik, szeretett volna ott lenni velem. Milyen kis édes, nem igaz?

A kedves férfi azt mondta, már akár ma is beköltözhetünk, tehát vártunk 2 órát, mire ideért a kulcsokkal.

-Kivételes alkalom ez. Nagyon ritkán kapnak meg ilyen gyorsan egy házat a városban. -mosolygott rám, viszont Jimin az úr kislányával játszott. Önfeledetten futkároztak az udvaron, Jimin még a magasba is emelte a kis barna hajú lányt.

-Gyere Jiminie, mehetünk. -pörgettem meg a kulcsokat, mire bólintott és megölelte a kislányt és intett az idős férfinak.

Mosolyogva léptünk be a kívülről tökéletes házba, de szembesülnünk kellett azzal, hogy nem is olyan tökéletes mint amilyennek kinéz.