𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Régi ismerős

~Néhány óra múlva~

-Jungkook meséld már el hogy miért voltál olyan vad, mint egy éhes farkas? -simogattam nyüszítve a fenekemet. Végül nem párosultunk, mert akadékoskodtam így olyan erősen elfenekelt, hogy még a szőr is zsibbadt a lábamon.

-Baba én csak megbüntettelek. De valld be hogy élvezted. -mászott felém, majd lassan megcsókolt. Miután megelégeltem, eltoltam magamtól és fordítva a helyzetünkön, a mellkasára feküdtem.

-Jó talán egy nagyon pindurit. De fáj. -bújtam a nyakába szipogva, ő pedig lágyan simogatni kezdte a hátamat.

-Legközelebb nem leszek ilyen durva, okés Jiminie? -puszilt a hajamba, mire morogva felkaptam a fejemet.

-Mi az hogy legközelebb? -durciztam be, de ő csak kinevetett. -Idióta démon. -csaptam a mellkasára majd gyorsan kirohantam a szobából, mielőtt megint megbüntet.

Az udvarra rohanva leültem az egyik székre, majd kémlelni kezdtem az eget.

Jungkook hirtelen kirohant a lakásból, majd hátulról megölelt.

-Ugye tudod hogy ezért büntetés jár? -suttogta a fülembe, de megpillantottam valami furcsát az égen. Pontosabban valamit, ami lefelé zuhant.

-Az ott micsoda? -mutattam az azonosítatlan akármire, de sajnos a tárgy nem tűnt biztonságosnak.

Kook rémülten kapott fel a kezeibe, majd a terasz alá húzott.

-Jimin ne nézz oda. Nem fog tetszeni... -suttogta letakarva a szememet, de pont kiláttam az ujjai közötti résen. Hongjoong véresen esett le a földre, amit egyáltalán nem értettem.

-Hongjoong! -dobtam le magamról Jungkook karjait, majd bőgve rohantam a barátomhoz. -Hé jól vagy? Kérlek mondd hogy jól vagy. Jézusom mi történt?! -simogattam rémülten az arcát, ő pedig köhögve ült fel.

-Jimin... A démonok... És az... Angyalok... Háborúznak... -karolt lassan a nyakamba, majd köhögve bújt a nyakhajlatomba.

Megszeppenten emeltem fel, majd nehézkesen a teraszra vittem.

-Jungkook hozd az elsősegély készletet! -rivalltam idegesen a démonra, aki bólintva rohant be a lakásba. -A többiek hogy vannak? Ugye senki nem halt meg? -kezdtem el levenni a felsőjét szipogva.

-Sajnálom de... Chaeryeong... -hajtotta le a fejét szomorúan, de nem fejezte be a mondatot.

Teljesen elfehéredve engedtem el Hongjoongot, de egy könny sem jött ki a szemeimen.

-Hol van most? -néztem hidegen Hongjoongra, aki csak a hátsóudvarra mutatott.

Ahogy Kook megérkezett, én úgy indultam el hátra. Egy vérben fekvő lányt láttam, aki éppen hogy csak életben volt.

-Chae! -guggoltam le mellé a sírás szélén állva. -Mesélj életem mi történt? -simogattam az arcát bőgve.

-A démonfiú akivel... -itt egy pillanatra megállt, mert vért köhögött fel. -Idejöttél... Ránkküldte a démonokat. Azzal hogy megcsókolt téged, támadást indított. -köhögött tovább.

-Ez lehetetlen... Biztos nem tudott róla... -harapdáltam az ajkaimat.

-Jimin ez a törvény. Démonok és angyalok nem csókolózhatnak. -mosolyodott el szomorúan. -Pontosan ezért... Ha egy angyal megcsókol egy angyalt, vagy egy démon egy démont, akkor megmenekülhetünk. -sóhajtott fel majd a nyakamba karolt.

-Mire gondolsz Chae? -néztem a szemeibe, mire a terasz felé mutatott.

-Vigyél a testvéremhez. Meg kell csókolnom ahhoz hogy megmeneküljünk. -motyogta, mire muszáj volt felnevetnem.

-Inkább a bátyád mint én? -törölgettem az arcát, majd a választ meg nem várva vittem oda Hongjoonghoz.

Chaeryeong lassan puszilta meg az ajkait, de semmi nem történt.

-Hát ez? -egyre hangosabban lehetett hallani a fent zajló csatát, így pontosan tudtam hogy ez itt fog folytatódni, a Földön.

Nem is gondoltam rosszul, hiszen az udvarban megjelent rengeteg démon és angyal.