𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Mosás

Jimin POV.

A festék repedezett a falon, néhány helyen pedig penész foltokat is fel lehetett fedezni.

-Hát... Akkor festünk is. -tettem le a cuccokat a földre, majd sóhajtva pillantottam Jungkookra. Undorodva figyelte a falat, így elmosolyodtam a nyuszis arcán.

-Ma csütörtök van és elméletileg csak hétfőtől péntekig kell majd dolgoznom ha felvesznek, szóval gyakorlatilag hétvégén megcsinálhatjuk. Plusz a berendezést és elintézhetjük. -pillantott le rám.

-Egyenlőre ez is megteszi. Na de... -kaptam fel a szatyrokat, majd megkerestem a szobát. -Segítesz? -guggoltam le a szekrény elé.

-Persze Jiminie. -ült le mellém, majd húzni kezdte az ajtót, ami szerencsére jó állapotban volt.

Lassan bepakoltuk a ruhákat, de a pozícióm miatt nem egyszer dőltem hátra. Szerencsére Jungkook mindig felhúzott, bár az utolsó alkalommal zuhanás közben kapott el.

Az arca alig bár centiméterre volt az enyémtől, ez pedig okot adott arra hogy nagyon durván elpiruljak.

Zavartan nyelt egyet, így az Ádám csutkája megingott. Nem értettem miért jutott az eszembe hogy ez kicseszett vonzó volt. Hisz ez egy egyszerű reakció volt, mégis elindított bennem valamit. A gyomrom megrándult belülről, a nyáltermelésem pedig rohamosan beindult.

-Umm... -néztem egy idő után a szemeibe, de ő csak tovább vizslatta az arcomat.

-Mondták már hogy tökéletes arcod van? -kérdezte egy kis idő után, ami hatására nagyon furcsán éreztem magam. Viszont Jungkook gyorsan felfogta mit kérdezett, így elvörösödve fordult el, de én a kezemmel az arcára simítottam.

-Nem mondták, de örülök ha így gondolod. -mosolyodtam el, de a szemhéjam nem engedte hogy nyitvatartsam a szemem.

Mikor kinyitottam, Jungkook még közelebb hajolt az arcomhoz, majd a szabad kezével megtörölte az alsó ajkamat.

-Volt rajta valami. -kente az ujjáról a ruhájába a számról származó kis mintát, majd elnevette magát. -Alig ismerlek pár napja és máris ilyen közel lehetek hozzád. -nézett mélyen a szemeimbe, majd lassan felkelt, engem is magával húzva.

Kissé pirosan, már-már cseresznye színűen fordultam el tőle.

-Én ebben az ágyban biztos hogy nem alszok. -jelentettem ki szigorúan, majd felemeltem a takarót, ami tiszta folt volt.

-Keresek mosógépet. -emelte fel a kezét, majd elindult felfedezni a házat. Egy kis idő után mosolyogva jött vissza. -Van egy mosókonyha az alagsorban.

Felkaptam az ágyneműket, majd azokkal indultam el Kook után, aki a derekamat fogta a lépcsőn, sőt, egészen a mosókonyháig hogy ne essek el. Kissé furcsa, bár kedves gesztus.

Egy jó óra múlva sikerült beüzemelnem a csotrogányt, így szerencsére tiszták lettek a ruhák. Volt mosószer és egyéb vegyszerek amik a textil tisztítására alkalmasak, bár nagy eséllyel marad rajta a kosz, esetleg a baktériumok.

-Na Chim, megvagy? -ölelt át hátulról, mire érdeklődve néztem hátra.

-Ez meg mi akar lenni? -utaltam az engem átkaroló karjaira.

-Ölelés, csak hátulról. Ne tagadd hogy tetszik. -bújt hozzám, mire halkan felnevettem.

-Úgy viselkedsz mintha lány lennék. -kuncogtam, majd megfogtam a kezeit, amik az enyémhez képest óriásiak voltak. Tényleg egy nőnek éreztem magamat.

-Te jobb vagy mint egy lány. -suttogta a fülembe, így libabőrös lett a nyakam.

Jungkook POV.

Nevetve néztem ahogy fülig elvörösödik, majd kissé felbátorodva a nyakába pusziltam. Tudtam hogy meglepődött, hisz nem vett levegőt.

-L... Lejárt a gép. -mondta kissé zavartan, így a mosolyom még nagyobbra nőtt. Lágyan elengedtem a derekát és hagytam hogy tegye a dolgát.

Kissé nehezen vette ki őket, hisz nedvesek voltak. Majdnem előrebukott, így a derekánál fogva rántottam vissza.

-Milyen kis gyenge és törékeny vagy. -kuncogtam, közben pedig kivettem a kezéből az ágyneműket.

Lassan lépkedtem ki a teraszra, ahol pedig felakasztottam a kifeszített anyagokra a textileket. Meghallottam Jimin kis lépéseit, így azon nyomban elmosolyodtam.

-Megcsináltam volna Gguk. -lihegett. Nevetve borzoltam össze a haját.

-Fel sem éred az akasztót. -tettem keresztbe a kezeimet röhögve.

-Mondták már hogy bunkó vagy? -durcizott be, mire nevetve emeltem fel a kötelekhez és hagytam hogy belekapaszkodjon. Kissé félve engedtem el az oldalát, hisz nem akartam hogy leessen és összetörje magát.

Viszont ő bátran leugrott a földre, majd kaptam tőle egy pofont. Eléggé meglepődtem, mit ne mondjak.

-Te csak ne ijesztegess engem démon. -emelte fel az ujját, majd idegesen megfordulva sasszézott be a lakásba. Azta... Törékeny, mégis kemény. Tiszta savage. -Ja és... -fordult vissza, majd lassan elém lépett.

-És...? -pillantottam le rá, de ő semmit nem csinált. Úgy tűnt mintha várna valamire.

-Megütöttelek. Add vissza. -nézett mereven a szemeimbe, szinte látszott rajta hogy azonnal megbánta hogy fájdalmat okozott nekem, még akkor is ha szinte alig éreztem.

Elmosolyodva ráztam meg a fejemet, mire felvonta a szemöldökét.

-De tényleg Kook. Add vissza, megérdemlem. -fogta meg a csuklómat, majd az arcához emelte a kezemet.

Hirtelen elmosolyodtam, hisz eszembe jutott valami csodás ötlet. A tenyeremet lassan a pihe puha bőrére vezettem, majd mélyen a szemeibe néztem.

-Te mást érdemelsz Jiminie. Nem fájdalmat. -tudtam hogy ezért még kikapok, de az arcához hajoltam és nemes egyszerűséggel az ajkaira tapadtam.