𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Lift

Jimin POV.

Kissé unottan löktem el magamtól, ami miatt látszott rajta hogy rosszul van.

Nagyot sóhajtva feküdtem az ágyra és vártam hogy végre végezzen a fürdéssel a démonfiú.

Lassan forgolódtam a kényelmes matracon, bár éreztem hogy a szemeim nem igazán szeretnének nyitva maradni. A szemhéjam apránként becsukódott, így szinte azonnal elaludtam.

Körülbelül fél óra múlva arra keltem fel, hogy valaki megsimítja a kezemet. Nem nyitottam ki a szemem hisz tudtam hogy csak Kook az.

De aztán... Elkezdett beszélni. Nagyon nagyon halkan, még a suttogásnál is halkabban.

-Olyan gyönyörű vagy. - motyogta, én pedig résnyire kinyitottam a szemem amit szerencsére nem vett észre. -Bárcsak tudhatnám hogy mire gondolsz most. Mindent tudni szeretnék rólad. A testedről sokat tudok. A szemeid úgy ragyognak mint az északi csillag a sötét égbolton. Különlegesek. Az ajkaid akár a habcsók, bár nem érinthetem meg, hisz nem egyeznél bele. Bőröd amely a legdrágább porcelán, ami a legkisebb érintéstől is kis darabokra törik.
Pisze orrod akár egy kis különlegesség, mely csodás vonalakat hoz az arcodra. Vékony és érzékeny tested, mely csak egy ráadás, bár tökéletes. Mint a tejszínhab a kávé tetején. - mosolyodott el halványan. -Tökéletes vagy. Kár hogy ezt nem merem elmondani neked. -simított végig lágyan az ajkaimon, így az reflexszerűen megrándult.

A mondandója hatására szipogni kezdtem, így ő kissé aggódva nézett az arcomra.

-Ez nagyon édes volt Jungkook. El fogom sírni magamat... -ültem fel könnyezve, majd a szám elé kapva a kezemet bőgni kezdtem. Nagyon megérintett a vallomása.

-Kérlek Jimin ne sírj, nem szeretnélek sírni látni. Csak el szerettem volna mondani az igazságot... -húzott hirtelen magához, ami hatására mégjobban sírni kezdtem.

Miután kissé megnyugodtam elhúzódtam Jungkooktól.

-Senki nem mondott nekem még ilyen szépet. Köszönöm szépen. - hirtelen ötlettől vezérelve egy lágy puszit nyomtam az arcára, majd kissé elpirulva fordultam el a sötéthajú fiútól.

Jungkook POV.

Mikor az ajkai az arcomat érintették, megállt bennem az ütő. A szívem kihagyott egy ütemet, majd eszeveszett tempóban kezdett el dobogni. Mi ez az érzés?

-Oh ha tudnád miért mondtam... -motyogtam az orrom alatt. Bár én is tudnám miért mondtam...

-Hm? -nézett rám hirtelen. -Mondtál valamit?

-Nem, nem mondtam semmit. -hazudtam azonnal, majd ártatlanul elmosolyodtam.

-Hát oké... -vakarta meg a fejét, majd elfeküdve betakarózott.

Gondolkodás nélkül húzódtam el a közeléből, majd úgy aludtam el néhány perc múlva.

Reggel kissé korábban keltem mint Jimin, de volt egy kis különbség. Hirtelen nem tudtam rájönni mi lehet az, aztán megpillantottam egy kicsi kezet az oldalamon.

-Hát ez meg? - emeltem meg kissé a kis kacsót, de a tapintásról rájöttem hogy Jiminé. A bőre páratlan, így nem volt nehéz kitalálni.

-Jó reggelt... -nyammogott párat, majd elhúzta a kezét és hosszan kinyújtózkodott. -Este sírtál, így gondoltam átölellek. Szerencsére abba is hagytad. -hajolt fölém.

Hogy lehet valaki ilyen kedves és tökéletes?!

-Köszönöm Jiminshii. -mosolyogtam rá szélesen, mire felkuncogott.

-Pakolj össze, lassan mennünk kell innen. -pattant le az ágyról akár egy gumilabda, majd visszavette a tegnapi ruháját.

-Jiminie, ma keressünk egy lakást, jó? -öltöztem fel én is.

-Okés. Viszont munkát is kell valakinek keresni hogy meg tudjunk élni. -sóhajtott fel, majd elkezdett turkálni a táskájában. -Van még 13 és fél köteg pénzünk. -számolgatott szomorúan.

-Biztos találunk valamit. Na gyere. -fogtam meg gondolkodás nélkül a kezét, majd kihúztam a szobából.

A lift felé vettük az irányt, de mikor éppen indult volna le, az megakadt.

-Szerintem nem ez a mi szintünk... -nézett ijedten a szemeimbe, mire kissé megszorítottam a kezét.

-Mindjárt megjavítják, ne aggódj. -mosolyogtam rá, de belül én is nagyon megijedtem.

Jimin megnyomta a vészgombot, így egy férfi hang szólalt meg. Elmondtam a problémát, mintha nem lenne egyértelmű, de nem nagyon tettek semmit.

-Még ott maradnak egy pár órát de ne aggódjanak, sietünk. -mondta a férfi majd egy fülsüketítő sípolással csend telepedett a liftre.

-Kook... Nem akarok itt lenni. -szorította meg a csuklómat szipogva.

-Nincs baj Jiminie, minden oké lesz. Mindjárt megjavítják, jó? -öleltem át nyugtatóan, mire felnézett rám.

-Köszönöm hogy ilyen kedves vagy, démonfiú. -kuncogott fel, mire elnevettem magamat.

-Nincs mit angyalsrác. -nevettem, de aztán hirtelen megéreztem az ajkait az arcomon.

-Csak mert gondoltam neked is jól esik egy kis nyugtatás. -mentegetőzött azonnal és láttam az arcán hogy nagyon elpirult. Az én arcom inkább fehér volt, hisz ha egy ilyen tökéletes személy megpuszil, az azért eléggé sokkoló.

Kissé fáradtan fogtam meg Jimin kezét újból.

-Üljünk le, gyere. -csücsültem le a padlóra, viszont Jimin megrázta a fejét.

-Fehér a nadrágom, nem akarom hogy foltos legyen... -vakarta meg a fejét kissé, mire elnevettem magamat.

-Akkor majd szerzünk másmilyet. Ne foglalkozz vele.

-Esetleg addig... Ülhetnék mondjuk az öledbe? -kérdezte reménykedve. Eléggé zavarba jöttem, be kell valljam.

-Persze. -bólintottam, majd óvatosan a lábamra húztam a fiút.

A nyakamba bújt, majd halkan szuszogni kezdett. Elaludt.

-Aludj jól Jiminie. Ígérem vigyázok rád. -pusziltam lassan a fejére.