𝐝𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝐥𝐨𝐯𝐞; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Ítélet

Jimin POV.

-Hogy jöttél rá ilyen gyorsan hogy focilabda? - kérdezte Hoseok, a legjobb barátom.

-Egyszerű. Ha jobban megfigyeled nyoma is van. -mutattam a kép bal sarkára.

-És... -hajolt a fülemhez. -Az a démon akiről meséltél helyes volt? -suttogta vigyorogva.

Meglepetten néztem rá, majd megcsaptam a kezét.
-Ne beszélj már sületlenségeket! - szóltam rá, de pont akkor lépett be Namjoon a terembe.

-Elnézést a késésért gyerekek. - ült le közénk, majd jelentőségteljesen rám nézett. -Megnézhetem a képet? -nyúlt a kezemhez, mire bólintottam és átadtam neki a lapot. Részletesen megnézte, még forgatta is. De aztán hirtelen megpillantottam egy sötét hajkoronát.

Nagyot nyelve csináltam úgy mintha mi sem történt volna, de Namjoon rámkapta a tekintetét.

-Hát ez meg micsoda? -mutatta nekem a papírt. -Vagy inkább kicsoda... -motyogta az orra alatt.

Nem szabadna hazudnom neki, de muszáj volt.

-Ötletem sincs uram, észre sem vettem. -vakartam meg a fejemet zavartan, mire Hobi ijedten nézett rám, majd megrúgta a bokámat.

-Mi a fene Jimin?! -tátogta idegesen, mire lesütöttem a szememet.

-A lap azt mutatja amit te láttál. Szóval ki vagy mi ez? -nézett a szemeimbe szigorúan.

-Uram, biztosan csak egy tévedés. Lehet hogy ott volt, de én nem vettem észre. -tagadtam azonnal.

Fájdalmasan felsóhajtott, majd zsebre tette a lapot.

-Menjünk a portálhoz. Hobi, te maradj itt. -fogta meg a kezemet, majd elkezdett húzni. Nagyot nyelve mentem utána, remélve hogy a fiú már elment onnan.

Jungkook POV.

Próbáltam megjavítani a portált, de semmi eszközöm nem volt hozzá.

Sóhajtva ütögettem a horpadást, hátha sikerül ezzel megoldani a problémát.

Hirtelen két férfit láttam meg. Az egyik az előbbi aranyos fiú volt, a másik pedig eléggé elegáns volt. Korona ékeskedett a fején, bőre csillogott. A keze az alacsony fiú csuklóján pihent.

-Uram, de hát nincs itt senki, én mondtam. -mentegetőzött a kis szőkeség. Uram? Ő lenne a főnökük?

-Jimin, láttam a lapon. Menj közelebb és nézd meg! -tolta gyengéden előre a fiút. Jimin... Gyönyörű neve van.

Félve tette át a lábát a mi részünkre, majd a szikla mögé nézett, ahol én voltam. Mikor megpillantott azonnal elfehéredett, majd a szemével próbált utasítani hogy húzzam össze magamat. Elvigyorodtam és nem csináltam semmit. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

-Na Jimin, van ott valaki? -fogta meg a kezét, majd hátrahúzta magához.

-Nem uram, nincs ott semmi. -mondta zavartan. Oh, milyen kis rosszaság...

A férfi a szikla fölé hajolt, Jimin pedig a szája elé kapta a kezeit és lassan hátrébb lépett.

-Hello. -köszöntem a magas angyalnak, aki valószínűleg Jézus. Meglepetten nézett a szemeimbe, majd idegesen fordult az édes, ijedt teremtmény felé.

-Te hazudtál nekem! A tanoncom vagy, nem ezt vártam el tőled! - kiabált a fiúra, mire rossz érzés futott végig a testemen.

Jimin POV.

A nyakán kidagadtak az erek és úgy kiabált velem. Sosem láttam még ilyennek... A szemeimbe könnyek szöktek.

-Jungkook, te meg kivel beszélgetsz?! -hallottam meg egy mély és ideges hangot. Namjoonnal egyszerre kaptuk oda a fejünket.

-Rég láttalak fivérem. - tette keresztbe a karjait Namjoon, mire a démonfiúval egymásra néztünk.

-Namjoon... -szisszent fel a velem egymagas férfi, majd a grabancánál fogva húzta fel a Jungkook nevű fiút. -Miért beszélgetsz két fentivel te idióta?! -csapta meg idegesen az arcát, mire fájdalmasan felnyüszített.

-É... Én sajnálom uram! - mondta könnyes szemekkel.

-Az én hibám. -léptem a portál elé, de Namjoon hátrahúzott.

-Mit művelsz? A tanoncom vagy. Lehet hogy valamit elrontottál, de nem akarom hogy megöljön téged! -szorította meg a kezemet.

Hirtelen nézett egymásra a két felsőbbrendű lény, majd idegesen néztek vissza ránk.

-Úgy tűnik ti ismeritek egymást. Sajnos ez nem szabályos. - mordult fel a démon.

-Így el kell küldenünk titeket a Földre. - sóhajtott fel fájdalmasan Namjoon, mire azonnal elfehéredtem.

-U... Ugye ez csak egy vicc? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

-Nem vicc. Sajnálom Jimin. -ölelt át. -Még elköszönhetsz Hobitól és Jintől, de aztán Jeonggukkal együtt elküldünk az emberek közé. -engedett el, majd küldött egy üzenetet a barátaimnak.

-Jungkook, köszönj el Taehyungtól. -utasította a fiút, mire a sötéthajú hátranézett, ahol egy aranyos arcú srác állt.

-Vigyázz magadra tesó. -veregette meg a vállát.

Miután elbúcsúztam a barátaimtól sóhajtva néztem Namjoonra.

-Azt kapom amit érdemlek, nem? -sírtam el magamat, majd éreztem hogy elkezd bizseregni az egész testem. Nagyon szédültem.

Az utolsó dolog amit láttam, az Hoseok szomorú arca volt.