Lovely fan {Jikook}

1. fejezet

˜Jungkook szemszöge˜


A zárba tettem a kulcsot, elfordítottam és beléptem az ajtón. Becsuktam magam mögött és nagy sóhaj kíséretével nekidőltem. Zsebembe nyúltam és kivettem a pénzt.

-Újabb 40.000 Won, Jungkook... – elindultam a konyhába, hogy a hűtő tetején lévő bögrébe tegyem. – Ne feledd, minden fillérrel közelebb jutsz a célodhoz.

Lassan egy éve van részmunkaidős állásom a suli mellett, de még mindig nem gyűlt össze a pénz. Mikor bejelentettem a szüleimnek, hogy Park Jimin koncertjére szeretnék eljutni, megmondták nekem, hogy semmit nem fognak segíteni, így nekem kell összegyűjtenem a pénzt. Nem is haragszom rájuk ezért, hiszen így is sok pénzt költenek rám.

Mikor kijelentették, hogy állást kaptak valami hatalmas cégnél Busánba, megengedték, hogy két dolog között válasszak. Itt maradok a Szöuli házban egyedül, vagy elköltözök velük Busanba. Mivel az összes barátom itt van, a sulit nem akarom itt hagyni és a kedves kis szobámat sem hagynám magára, az első opciónál maradtam. És itt merült fel a kérdés... Egy tini, egyedül egy hatalmas házban... Mégis mit csinálhat?

Őszintén? Itthon sem vagyok. A suli nagyon későig elhúzódik, ugyanis az egyik feltétele, hogy egyedül maradhassak itt, az, hogy nem rontom le az átlagomat, cserébe anyámék minden hónap elején elküldenek egy bizonyos pénzösszeget, amiből a kaját és a rezsit fizethetem. Őszintén bevallva, attól függetlenül, hogy nagyon jól keresnek, nem viszik túlzásba, mert hónap végére pont kifutja a pénz, szóval abból elrakni sem tudok félre, mint zsebpénz.

Ezzel akarják nekem megtanítani, ha akarok valamit, akkor azt én teremtsem meg magamnak és igazuk is van. A suliban én vagyok az egyetlen olyan gyerek, aki képes bánni a pénzzel, tudja értékelni és nem dobja ki az ablakon holmi haszontalan dolgokra. Emiatt hálás is vagyok a szüleimnek.

A bögrét visszatettem a helyére, majd nekiláttam a vacsorának. Este tíz óra van és tudom, hogy nem tesz jót az egészségnek, de olyat kellett ennem, ami gyorsan kész van. Azaz ráment.

Holnap korán kell keljek, ugyanis három tesztet is írok, amire még tanulnom is kéne.

-Ahh... Jungkook... Megéri ez neked?? – kérdeztem magamtól.

Park Jimin. Mikor először hallgattam, az első pillanattól fogva elragadott az angyali hangja, olyan tiszta és lágy.  A dalszövegei igazi érzelmekről, a valóságról szólnak, hozzá sem hasonlíthatóak a holmi amerikai zenészekhez, akik írnak valami szerelmes dalt, mint holmi tündérmese és csak találgatni tudja, mi fán terem a szerelem, bánat vagy akár a gyász. Számomra ezek a dalok személytelenek, ilyeneket bárki írhat, de azt, amit
Park Jimin művel, az művészet. Ezért döntöttem úgy, hogy muszály találkoznom vele, élőben akarom látni őt.

Megettem a ráment, majd kidobtam a szemetet. Felmentem a szobámba, beállítottam hajnal négyre az ébresztőt és magamra húztam a takarót.
Másnap reggel, mint mindig, átöltöztem egy melegítőbe, gyors megettem az almámat és nekiindultam futni. Minden reggel futok öt km-t, hogy fitten maradjak, ez ma sem volt máshogy. Beraktam a fülesemet, betettem Jimin legújabb számát és nekiindultam. Még a hajnali sötétség vett körül, de ebben az időpontban szeretek a legjobban futni, mert kellemesen hűvös van és nincs senki az utakon, aki bámészkodhatna.

Kellemesen elfáradva érkeztem haza, vettem egy gyors zuhanyt és leültem átnézni a mai tesztek anyagait. Az ébresztőm automatikusan van beállítva negyed nyolcra, hogy jelezzen, suliba kéne indulni.

Bezártam az ajtót és a buszmegálló felé vettem az irányt. Taehyung már ott várt a buszmegállóba.

-Szia Tae! Mizu? – kezet ráztunk.

-Csá Jungkook. Képzeld, tegnap hirdette ki a Bighit, hogy Park Jiminnek koncertje lesz a következő hónapban.

-Ezt most komolyan mondod? – nem az öröm miatt kérdeztem, hanem mert csalódott vagyok. Kb egy koncertjegy árának a felét gyűjtöttem össze eddig, szóval a mostani koncertre sem tudok elmenni. Csodás!

-Igen, halál komolyan. Összegyűjtötted már rá a pénzt? – Ő az egyetlen olyan barátom, aki nincs fennakadva, ha napokig nem írok neki, mert megérti, hogy dolgozom, vagy tanulok. Mindent tud rólam és eddig minden Park Jimin koncert éjszakáját nála töltöttem és videójátékoztunk vagy filmeztünk, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy abban a pillanatban máshol is lehetnék.

-Szerinted? Hát persze, hogynem tudtam összegyűjteni, szóval a szokásos program lesz. Benne vagy?

-Még szép!! – mondta. Megérkezett a busz, mint mindig ma sem volt ülőhelyünk és, zsúfolásig tele volt ez a tragacs.

-Alig várom, hogy lerakd a jogsit és vidd  a seggemet kocsival minden egyes áldott nap! – súgtam oda Taenek.

-Hát arra még várhatsz egy darabig. Szerintem hamarabb eljutsz Jimin koncertjére, mint hogy nekem a kezembe legyen a jogsi. – erre csak
nevettünk, mert mindketten tudjuk, hogy Taehyung, nem tud a pénzzel spórolni. Mindig a legújabb cuccokat veszi meg magának, komolyan mondom, hogy egyszer nem láttam, hogy bármikor is ugyanazt a ruhát lássam rajta. Mintha mindent csak egy napig hordana, aztán meg kidobná.

A suli bejáratánál szétváltunk, ugyanis ő egyel felettem jár, ami azt jelenti, hogy ő már végzős.

-Hát akkor... Eseménymentes napot kívánok neked. – köszönt el tőlem.

-Köszi szépen, neked is. – de már nem is hallotta, mert a lépcsőn szaladt fel egyenesen az osztályba. Neki több barátja is van, lehet mondani azt, hogy a suliban ő a legismertebb. Különösebben nem zavar engem, hogy másokkal is haverkodik és megszólják azt, hogy miért barátkozik velem. Többször is megkaptam már, de Tae mindig leállítja őket.

Mikor bementem a terembe, a többiek azon nyomban rám vetették magukat.

-Héé Jungkook!! Tudtad, hogy lehet jegyet nyerni Park Jimin kocertjére? – mondta nekem az egyik csaj.

-Hogy te miről beszélsz? – azonnal odaszaladtam és a telefonját vettem tőle el.

-Látod? - állt fel és mutatta a nyereményjátékot. – Ha szeretnéd elintézem neked, hogy a tied legyen. Az egyik ismerősöm sorsolja ki. De van egy feltételem...

-És mi a feltételed? – néztem le rá. A többi lány körülötte vihorászott. Annyia nem bírom az ilyet. Lehet, hogy ez a csaj a legmenőbb a suliba, de akkor is... Egyszerűen kiráz tőle a hideg.

-El kell vigyél engem randizni!

-Hogy mi?? – neeee. Kérhetett volna bármit. De pont ezt? Így sincs időm suli után a munka miatt, erre bealakít nekem ez a csaj.

-Holnap reggel várom a válaszodat. Jól gondold meg... Ez egy különleges lehetőség, ilyen többet nem fog lenni. - azzal leült a helyére.

Ledobtam a cuccomat a padom mellé, majd én is helyet foglaltam. Szó szerint elhúzta előttem a mézes madzagot... Mégis mit tehetnék? Nyugi Kook, elég holnapra megadnod a választ. Mégis mit számít egy randi?

Meg is érkeztem az első résszel. Remélem nem lett nagyon unalmas, de valahogy el kell kezdeni a történetet. A következő részt pénteken hozom. Addig is puszi nektek!!