Lovely fan {Jikook}

11. fejezet

˜Jimin szemszöge˜

-Szóval először kezdünk... – nem figyeltem a Menedzserre, mert már vagy nyolszor átnéztük a programot. Egy óra múlva színpadra kell állnom és ez az első alkalom, hogy izgulok. Vajon Jungkook eljön? Már három hete nem találkoztunk, amikor a házához mentem, sosem volt otthon, a suliban sem láttam. Mióta megtudta, hogy meleg vagyok. Egyszerűen felszívódott.

Elkezdtem nyújtani és beénekelni, átöltöztem és megcsinálták a hajamat, sminkemet. Nagyon gyorsan eltelt az az egy óra.

-Hűű elég szarul nézel ki. – természetesen a bátyámra mindig számíthattam.

-Kössz, ezt inkább bóknak veszem.

-Hogy érzed magad? Készen állsz? – Hoseok minden koncertemen ott volt, mint VIP vendég és minden színpadra lépés előtt biztató szavakat mormolt nekem.

-Kicsit izgulok, de ez minden... – hazudtam. Elég szarul voltam és állandóan az járt a fejemben vajon ma itt lesz e az a bizonyos személy.

-Tudod, hogy nem erre gondolok... – persze, hogy tudtam. Kb minden másnap megkérdezi, hogy van e hír Jungkookról, a válaszom pedig mindig ugyanaz. Nem. – Tudsz valamit arról, hogy eljön e? – nagyot sóhajtottam.

-Fogalmam sincs. Reménykedek benne, hogy ott lesz valamelyik sorban.

-Jimin! Egy perc múlva színpadon a helyed! – mondta az egyik stábtag.

-Hát akkor... Sok szerencsét! – veregette meg a vállamat.

Kb másfél órás koncert lesz, egyetlen egy szünettel. Eddig ez a leghosszabb fellépésem, általában egy órásak, háromnegyed órásak szoktak lenni, de az új album több számot tartalmazott, mint az előzőek. Mint mindig, hatalmas tömeg várt engem.

Elénekeltem vagy négy számot, amikor megpillantottam Jungkookot a tömegben. Kezdetektől fogva őt kerestem, és most... Itt van...

Többször is rápillantottam a színpadról, nehogy szem elől tévesszem. Az egész koncert ideje alatt őt figyeltem, még a szünetet is kihagytam, így negyed órával hamarabb befejeztük a koncertet.

Levegőt kapkodva, izzadva végeztem az utolsó számmal, majd visszamentem az öltözőmbe.

-Te komolyan teljesen megőrültél? – kiabált velem a Menedzser. – Nem hajszolhatod túl magadat! Mégis mit gondoltál, mikor úgy döntöttél, hogy nem jössz le a színpadról félidőben? – még mindig nem kaptam levegőt, a szívem hevesen dobogott. Talán tényleg túlhajszoltam magam. Vagy az egész Jungkook miatt van.

-Jézus Jimin! Jól vagy? - jött hozzám oda Hoseok. – Elég szarul nézel ki.

-Mint mindig. – próbáltam viccelődni.

-Nem Jimin... Ez most tényleg... Miért hagytad ki a szünetet? – nézett rám.

-Ott volt... Itt van még valahol. Meg kell keresnem. – álttam fel a székből.

-Várj! – lassított le a bátyám és idenyújtott egy üveg vizet. – Előbb igyál. Hidratáld magadat kicsit. – tettem, ahogy mondta.

-Jimin? – jött jozzám az egyik stábtag. – A telefonod jelzett párszor. Gondoltam fontos lehet, szóval elhoztam neked. – nyújtotta felém a telefonom.

-Köszönöm. – feloldottam a telefont, majd megláttam, hogy Jungkook három üzenetet küldött.

“Beszélnünk kell”

“Kint várlak a hátsó bejáratnál”

“Siess!!”

Amint elolvastam az üzenetet, felpattantam a székből és elindultam. Egyáltalán nem érdekelt, hogy a fellépő ruhámban vagyok és izzadságtól bűzlök. Jungkook itt van, és beszélni akar velem.

Kirontottam a hátsó ajtón, de nem láttam senkit.

-Jungkook?! Itt vagy? – senki. Senki nem volt ott, majd lépteket hallottam és valaki behúzott engem egy sötétebb árnyékba. Persze nem hagytam magamat, engem nem lesz olyan könnyű elrabolni. Fogalmam sem volt róla mit akat a támadóm, de nem hagytam magamat. Próbáltam kiszabadulni, de erősen szorított.

-Maradj már nyugton! Én vagyok! – ismerős volt a hang. De még mennyire, hogy ismerős volt a hang. Megforfultam és a sötétben kirajzolódott Jungkook arca.

-Hol voltál? Többször is hívtalak, de nem válaszoltál. – förmedtem azonnal rá.

-Anyámékkal voltam. Kellett egy kis idő...

-Egy kis idő? Te viccelsz velem? – szakítottam félbe. – Három hét kurva sok idő.

-Tudom... De át kellett gondoljam a dolgokat... Nekem ez hirtelen sok volt... – meg tudtam őt érteni. Nem minden ember találkozik a kedvenc idoljával, aki mellesleg meleg és smárolt is vele.

-Figyelj... Én sajnálom azt a múltkorit...

-Előbb hallgass végig... – szakított félbe. Várta a válaszomat, de én inkább csendben maradtam, hogy tudja, nem fogok a szavába vágni. – Szóval... Gondolkodtam ezen az egészen és arra jutottam, hogy még mindig gondolkodnom kell... Mármint... Ahhh... Nehéz ezt elmagyarázni. – Láttam a zavartságot a szemében, de vártam, míg befejezi. – Az a helyzet, hogy még keresem önmagam, fogalmam sincs, milyen státuszban vagyok, de amit nyújthatok neked a közeljövőben, az egyelőre csak barátság. Élveztem azt a csókot... De... Nem tudnám magam elképzelni egy sráccal... Még ha te is vagy az... Számomra ez képtelenségnek tűnik... Szóval azt kérem, hogy várj... Amíg tisztázom a dolgokat. – összeráncolta a szemöldökét. – Ez az egész még nekem zavaros. – majd csend. Vártam hátha folytatja, de nem tette, szóval valamit mondanom kellett.

-Akkor ez azt jelenti, hogy nem taszítasz el magadtól?

-Nem... De nem is engedhetlek közel... Hiszen te idol vagy! – mutatott rám. Utálom ezt! Utálom, hogy mindenki csak így lát engem.

-És mi van akkor?

-A suliban így is ki fognak nézni. Ez nem normális, hogy velem barátkozol.

-Szerintem meg ne foglalkozz azzal, hogy ki vagyok. Nem tudod, hogy mennyire vágyom arra, hogy valaki... Bárki... Úgy lásson engem, mint egy hétköznapi embert és ne úgy viselkedjen a közelemben mint akitől félni kell vagy távolságot kell tartani... Én csak ezt akarom, hogy végra valaki annak lásson, aki valójában vagyok. Én szívesen elfogadom a barátságodat és ígérem, hogy hagyni fogok neked időt, hogy mindent átgondolj.
Annak idején nekem is nehéz volt belátnom etűzt az egészet. Ha pedig készen állsz rá, hogy beszélj róla, rám mindig számíthatsz. – megfordultam és visszaindultam.

-Héé Jimin! – kiáltott nekem Jungkok. – hátra fordultam.

-Ma este... Csodálatos voltál. – ez a mondata mosolyt csalt az arcomra. Ő is mosolygott.

-Köszönöm. – majd ott hagytam a sötétben.

Meg is érkeztem ezzel a rövidke kis résszel. A következő rész sokkal izgibb lesz, ne aggódjatok. Próbalom minél hamarbb hozni a részeket, jövö héten még lesz egy írásbelim és fogalmam sincs, hogy a tanulás mennyi időt fog elvenni. Azért légyszi ne nyírjatok ki, ha kicsit később hozom a fejezeteket. XD De miután vége ennek az őrült tanulásnak, nagyon remélem, hogy lesz időm többet is foglalkozni a sztorival. Puszillak benneteket!