Lovely fan {Jikook}

9. fejezet

˜Jimin szemszöge˜


-Azt hittem, majd csak a hónap végén fogtok meglátogatni... Mi ez a meglepetés? -  Jungkookon látszott a meglepődötség.

-Miért kisfiam? Csak nem rejtegetsz előlünk valamit? – ment közelebb az anyja hozzá, hogy megölelhesse őt.

-Neem, dehogyis. – ölelte visza az anyját. – Csak nem számítottam rátok, ennyi az egész.

-Na és ki ez a fiú? – kérdezte az apja rám nézve.

-Mmmhhh... Nagyon ismerősnek tűnik nekem... – látszott anyja arcán, hogy nagyon erősen gondolkodik. – Azt hittem Taehyung az egyetlen barátod. – nézett vissza Jungkookra. Gondolom feladta, hogy kitalálja ki is vagyok.

-Hát ez így is van... – tétovázott Jungkook.

-Szerintem ez most nem számít drágám. – szólt Jungkook apukája. – Most inkább üljünk le vacsorázni, nagyon késő van már, ilyenkor ágyban lenne a helyünk. – Jungkookra nézett. – A barátod is szívesen csatlakozhat hozzánk.

Előrébb léptem, hogy jobban lássanak, ne csak a háttérben lapuljak, mint valami ijedt őzike.

-Nagyon kedves, hogy meghívtak, de nekem most haza kell mennem. – hajoltam meg előttük tisztelettudóan.

-Hát rendben, azért reméljük, hogy legközelebb élvezhetjük a társaságod. – mosolygott rám az anyja, majd Jungkookra nézett. – Drágám, kísérd ki a vendégedet, én addig megterítek.

Jungkook csak bólintott egyet és elindultunk a bejárati ajtó felé, de akkor megcsörrent a telefonom.

˝HOBI˝

Így volt elmentve a bátyám a telefonomba, mert mikor kicsi voltam, nem tudtam kimondani a nevét, így elneveztem Hobinak. Azóta is így szoktam hívni, persze ritka alkalmakkor.

-Szia bátyó, mi újság? – emeltem fülemhez a telefont.

-Jimin! Ma nem mehetsz haza... Az újságírók és riporterek körbesátrazták a házadat, képtelenség észrevétlenül bejutnod. A mai iskolai produkciód körbejárta az egész internetet.

-Hogy mi?

-Gondolkodhattál volna, mielőtt kidugod a fejedet a kocsiajtón, te féleszű.

-Jól van na. Tíz perc és nálad leszek, majd ott töltöm az éjszakát. – Jungkook végig engem nézett, míg beszéltem. Próbálta kitalálni mégis mi lehet a baj, de úgy láttam nem tudta összerakni a dolgokat.

-Az a probléma Jimin, hogy ma nem jöhetsz ide, mert a dolgozókkal éves megbeszélést tartok itthon, szóval nem láthatnak meg. – lassan kifújtam a levegőt, majd Jungkookra néztem.

-Rendben, majd kitalálok valamit, ne aggódj. Jó munkát... vagy szórakozást, vagy mit... – azzal kinyomtam a telefonom.

-Valami baj van? – nézett rám aggódó tekintettel Jungkook.

-Hoseok hívott, a riporterek körbevették a házamat, szóval haza nem mehetek, a bátyám pedig vendégeket vár, így oda sem mehetek. Keresnem kell valami szállást éjszakára. Majd írok... – fordultam ki az ajtón.

-Várj!! – megtorpantam, majd visszanéztem Jungkookra. – Akár itt is maradhatsz, nagy a ház, megalhatsz az egyik vendégszobában.

-Ez nagyon kedves tőled, de nem akarlak zavarni téged és a szüleidet.

-Nem zavarsz... Egyáltalán... Mindjárt szólok anyuéknak, hogy mégis itt vacsorázol, a többit majd én elintézem. – futott vissza a konyhába. Én addig megírtam Hoseoknak, hogy találtam szállást, majd Jungkook után eredtem. Kinyitottam a konyha ajtaját, majd Jungkook anyukájával kerültem szemben.