Lovely fan {Jikook}

10. fejezet

˜Jungkook szemszöge˜

A telefonom ébresztőjére ébredtem fel. Ezek szerint már kilenc óra. Pedig tudtam volna még aludni pár órácskát. Lerúgtam magamról a takarót, kiszálltam az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. A csapból langyos vizet engedtem, hogy megmoshassam az arcom, de hirtelen bevillant egy kép, ahogy Jimin ajkai az enyéimre tapadnak. A folyó vizet azonnal hidegre váltottam és megmostam az arcomat, majd tükörbe néztem.

-Mégis hogyan álmodhatsz ilyeneket? – kérdeztem a tükörből egem figyelő énemnek.

Lehet, hogy Jimin nagy rajongója vagyok, de eddig sosem mennék el... Még hogy én? Egy fiúval? Még ha az Park Jimin is... Chhh... Kész vicc.

Zajokat hallottam a földszintről, gondolom a többiek már fent vannak. Mikor a szüleim itthon vannak, mindig kihagyom a reggeli futást, hogy egy pillanatot se töltsek nélkülük. Lehet, hogy egyedül hagytak ebben a hatalmas házban, de legalább megkérdezték, hogy én mit akarok és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Nem rossz szülők, mindössze csak jobb életet szeretnének, nem napról napra élni és ebben támogatom őket, ahogy csak tudom. Sosem kértem tőlük plusz zsebpénzt vagy drága ajándékokat, örültem annak, amit a szülinapomra kapok tőlük, mert tudom, hogy szívből választották ki.

Az ebédlő ajtaja nyitva volt és finom illatok terjengtek a házban és... Jimin hangja. Közelebb mentem, hogy jobban halljam, tényleg ő az. Hát persze, hogy ő az! Ilyen angyali hangja senkinek sincs a világon. Egy pillanatra abbahagyta az éneklést.

-Hát ez fantasztikus... – hallottam meg anyám hangját. – Nem csodálom, hogy a fiam ennyire odavan érted.

Hát ennek azonnal véget kell vegyek. Miért kell anyámnak ezt csinálnia? Megköszörültem a torkomat, majd beléptem az ajtón.

-Ohh Jungkook! Hát felébredtél?! - köszöntött apám.

-Igen... Jó reggelt! - kicsit kínosan éreztem magam, hogy még Jimin is hamarabb kelt fel, dehát tök KO voltam, ki kellett pihennem a tegnapi a napot.

-Gyere Jungkook! – jött közelebb hozzám Jimin, hogy megfogja a vállamat és a helyemre vezessen. A szék előtt magával szembe fordított és és lenyomta a vállaimat, hogy leüljek. Annyira közel voltunk és az álmom is eszembe jutott, így akaratlanul is az ajkaira tévedt a tekintetem. – Mindjárt kész a reggeli, azonnal hozom. – majd visszatért a konyhapult mögé.

Megráztam a fejemet és gondolatban tarkón vágtam magam. Mi a fasz van velem? Jön egy hülye álom és egyből homokos leszek vagy mi? MÉGIS MIRŐL BESZÉLEK? Gondolatban újra tarkón vágtam magam. Ilyenről még csak gondolkodnom sem kéne.

Néhány perc múlva Jimin visszatért tányérokkal a kezében. Mindenki elé letette a reggelit, majd hozzá láttunk. Amerikai palacsintát csinált és még ugyan ízleteset. Észrevettem, hogy maga elé nem tett semmit, csak leült közénk. Felnéztem rá.

-Mi van, te nem eszel?

-Szigorú diétán vagyok, a tegnapi rámen miatt ki kell hagynom a reggelit, de rám se hederítsenek, többször is előfordult már. Ettől eltekintve jó ízzel fogyasszák el a reggelijüket. – nézett a szüleimre mosolyogva.

-Na meg az öreganyám füle, ugye? Addig nem mész el innen, amíg meg nem reggelizel. – közelebb húzódtam hozzá székesetől, mindenestől.

-De mondtam már... Formában kell maradnom. – tök kiakadtam azon, amit mondott.

-Menj már! Hisz tökéletes tested van, ha kell én magam foglak megetetni, szóval nyisd ki szépen a szád. – Vágtam egy darabot a palacsintából, majd a villára tűztem és a szája elé tettem a falatot, de nem nyitotta ki a száját.

-Ezt te sem gondoltad komolyan Jungkook!

-Még szép, hogy komolyan gondoltam és ha nem nyitod ki a szádat, akkor sajnos erőszakhoz kell folyamodjak. – elnevette magát.

-Most meg kéne ijedjek? Előveszed a kedvenc harci esernyődet és megfenyítesz? – erre már a szüleim is nevetni kezdtek, de nem foglalkoztam velük.

Hirtelen elkaptam Jimin állát és szorosan összeszórítottam az arcát, mire résnyire kinyitotta a száját, én pedig betuszakoltam a falatot. Erre bezzeg mindenki abbahagyta a nevetést, én pedig Jiminre mosolyogtam.

-Még gondolkozom rajta, de ha nem fogadsz szót, előveszem azt az esernyőt és azt is keresztbe fogom ledugni a torkodon. – mondtam még mindig mosolyogva, mire ő nyelt egy nagyot. Megpaskoltam a pofiját. – Na látod! Nagyon ügyes vagy.

Én is bekaptam egy falatot, majd a következőt ugyanúgy Jimin felé nyújtottam. Ezúttal már szépen nyitotta a száját, így nem kellett kényszerítenem, hogy bevegye a falatot a szájába. Majd amikor rádöbbentem, hogy ugyanazt a villát használjuk...

ATYA ÚR ISTEN!! Most akkor közvetett csókot váltottunk Jiminnel? Hát ezt nem hiszem el. Persze a döbbenetet nem mutattam ki az arcomon. Inkább abba hagytam a gondolkozást és csak folytattam azt, amit csináltam.

Azonban eszembe jutott, hogy nekem ott vannak a szüleim is. Szó szerint összeborulva néztek minket, nagy mosollyal az arcukon.

-Ugye tudjátok, hogy nagyon aranyosak vagytok? – szólalt meg anyám. Még a falatot is félrenyeltem erre mondatra és kb három perc köhögés után válaszolhattam anyámnak.

-ANYA!!!

-Most miért? Semmi szégyen nincs abban, ha kedvelitek egymást. – mondta ezt az apám. AZ APÁM!!

-Ne kezd már te is!!! – förmedtem rá.

-Mi csak azt mondjuk, hogy mi elfogadunk annak aki vagy.

-Mert mégis ki vagyok? – ezzel túl lőttek a célon. Mégis mit gondolnak rólam?

-Hát tudod... – hajolt közelebb anyám.

-Ja szóval te azt hiszed meleg vagyok? – néztem anyáról apára. – Még te is? – egy szót sem szóltak. Megértettem, hallgatás beleegyezés. – Rendben... Szóval így állunk.

Kilöktem a széket magam alól és elviharzottam. Asszem mégis jót tenne az a reggeli kocogás.

-Jungkook!! – hallottam Jimin hangját mögöttem, de én csak futottam tovább. – Jungkook várj már meg az isten szerelmére! – megálltam, hogy beérhessen.

-Figyelj! Tudom, hogy most mit érzel, ez senkinek sem könnyű.

-Mi nem könnyű? Menj már! Te is azt hiszed, hogy meled vagyok? – kiabáltam. – Én kurvára hetero vagyok!! – lehajtotta a fejét.

-Hát pedig a tegnap esti csókunk nem ezt igazolta...

-Te meg miről beszélsz?

-Jajj ne mondd már, hogy semmire ne emlékszel!? Lehet, hogy félálomban voltál, de azért ezt nem mondhatod komolyan!! – majd eszembe jutott az álom.

-Aa... Akkor az nem álom volt? – kérdeztem elbizonytalanodva, de nem is vártam választ, mert minden bevillant. Ahogy megmutattam neki, merre találja az ágyneműket, ahogy megkértem, hogy oltsa le a villanyt mielőtt elmegy és ahogy megcsókol, én pedig visszacsókolom.

Bizonyára Jimin mindent leolvasott az arcomról, mert ezt mondta.

-Ha nem is teljesen vagy meleg, de a fiúkhoz is vonzódsz... Csak még magadnak sem vallod be... – tette két kezét az arcomra, de én ellöktem magamtól.

-Hozzám ne érj!! – végignéztem rajta. – Ez nem normális... Te... Te nem vagy normális... Undorító vagy!! – majd elszaladtam, hogy végre egyedül maradhassak.

Itt is vagyok. Nagyon remélem, hogy ez a rész is tetszett nektek és ha igen, légyszi szavazzatok. Puszi nektek!!