Lovely fan {Jikook}

12. fejezet

˜Jungkook szemszöge˜

Az elmúlt három hét elég zűrösen zajlott, vagyis a bennem rejtőző érzések voltak zűrösek. Ez idő alatt nagyon sokat gondoltam Jiminre, ami többnyire inkább a kettőnk között elcsattant csókot jelentette.

Mikor anyámékkal leültünk hármasban beszélgetni, simán az arcomba mondták, hogy ők mindvégig érezték, hogy a fiúkhoz vonzódom. Fogalmam sincs, hogy miről beszéltek, én saját magamon semmi ilyesfélét nem vettem észre, de becsülöm őket, hogy ezt őszintén a szemembe mondták.

Én tényleg megpróbáltam... Mármint meleg pornót néztem, ami egyáltalán nem mozdított meg, amikor az utcán szembe jöttek a pasik, próbáltam ÚGY nézni rájuk, de senki nem nyerte el a tetszésemet.

Egész nap ezen járt az eszem, de még mindig bizonytalan vagyok. Még mindig azon a csókon gondolkozom és csak arra jutottam, hogy igenis élveztem.

-Jimin?! – lökött vállon Taehyung. Felnéztem rá, majd eszembe jutott, hogy a buszon végig csak hozzám beszélt és én kicsit sem figyeltem rá.

-Bocsánat... Elkalandoztam... Miről is volt szó? – vállamtól fogva fordított meg és lökött a busz ajtaja felé.

-Arról, hogy mindjárt le kell szállnod... – nyomta meg helyettem a leszállásjelzőt. Visszafordultam, hogy szembe lehessek vele. Hogy én erre sosem gondoltam... Hisz itt van a szemem előtt az az ember, akivel mindent meg tudok beszélni.

-Tae! – lenézett rám, mivel sokkal magasabb volt, mint én. Végig tanulmányoztam... Magas, jó testalkatú, helyes gyerek. Nem véletlenül van az összes csaj a suliból belé zúgva. Majd kipattant a fejemből egy ötlet. – Nem akarsz lejönni hozzám? Van soju a hűtőben, meg rendelünk pizzát. Tök jó lesz! – tudtam, hogy ez a kettő a gyenge pontja. Ennek nem tud ellenállni.

-Benne vagyok!! – és  pont abban a pillanatban nyílt ki mögöttem az ajtó. És ezzel nem is lett volna probléma, ha nem dőlök neki. Az ajtóval együtt dőltem ki és lelki szemeim előtt láttam, ahogy szétloccsan a fejem az aszfalton és mindent a vörös vérem fog befesteni. Csukott szemel vártam a becsapódást, de egy kéz elkapta a csuklómat, így csak fenékre estem, ami így sem volt egy kellemes, de legalább megmaradok.

Annyira szégyelltem magam, hogy addig ki sem nyitottam a szemem, amíg a busz el nem indul azzal a sok emberrel. A megmentőm még mindig a kezemet fogta. Mikor a busz hangját már csak messziről hallottam, kinyitottam a szememet.

-Ne félj míg engem látsz!! – húzott fel a földről Taehyung.

-Úristen... – még mindig kalapált a szívem. – Kösz Tae!!

-Jajj szóra sem érdemes, csak belegondoltam, hogy inkább a sojut és a pizzát fogyasztanám el a nap folyamán, mint hogy az agyadat kapargassam fel az földről. – tudtam, hogy viccnek szánta, de még mindig olyan rosszul voltam attól, hogy hirtelen leforgott az életem a szemem előtt, hogy nem tudtam ezen a viccen nevetni.

-Jaa... Akkor csak a soju meg a pizza tartott életben. – de attól megpróbáltam én is viccelődni.

-Őszintén? – hatásszünetet tartott... – Igen!

-Kössz, akkor azt hiszem alaposan el kell gondolkozzak, hogy kit is nevezzek a legjobb barátomnak.

-Hééé... Azért ne essünk túlzásokba. Az én helyemet senki sem veszi el! – karolta át a vállamat és indulásra késztetett. – Még az a Park Jimin fickó sem. – Hát erre inkább nem mondtam semmit, csak csendben maradtam.

Út közben megrendeltük a pizzát, így ezzel sem kell bajlódjak. Mikor beértünk a házba Taehyun azonnal a kanapét célozta meg, én pedig a hűtőt, hogy felszolgáljam neki a piát. Két poharat is vittem magammal, ami ahogy az asztalt érte már tele is voltak. Felhúztunk egy kupicát, majd én is leültem a kanapéra.