Lovely fan {Jikook}

15. fejezet

˜Jungkook szemszöge˜

Jimin illatára ébredtem. Amint kinyitottam a szemem, eszembe jutott a tegnapi nap. Kész katasztrófa
volt... Felültem az ágyban, szemeimből kidörzsöltem az álmossságot, majd körülnéztem. Mikor
tegnap megérkeztem Jimin házába, hasraütésszerűen választottam ki egy szobát, ahol
meghúzhatom magam. Mégis ki gondolta volna, hogy éppen Park Jimin szobájában fogom tölteni az
éjszakát... Az ő ágyában...

Hanyatt vágtam magam az ágyban, majd fetrengeni kezdtem benne, hogy az ágy minden
milliméterét érinthessem. Szóval Jimin minden éjjel ebben a ényelmes ágyban hajtja nyugovóra a
fejét. Beletemettem a párnákba a fejem, hogy mégjobban érezhessem az illatát. Haza akarom vinni
ezt a párnát, hogy minden nap erre az illatra kelljek.

-Folytatod még a szimatolást vagy végre lejössz reggelizni is? – Jimin hangjára ledermedtem. Vállam
felett a hang irányába fordítottam fejem, Jimin pedig az ajtófélfát támasztva mosolygott rám.

-Te mióta állsz ott? – kérdeztem meg félve. Erre mégnagyobb mosoly villant meg az arcán. – Mennyit
láttál? – húztam össze a szememet, immár az ágyban felülve.

-Arra gondolsz, hogy láttam e, ahogy még a lepedőm alá is bemászol és a párnámat pedig egy
illatozó virágcsokornak nézted? – kacagott fel, mire én nekidobtam az egyik párnát, ami éppen a
kezem közé került.

-Kukkoló! – kiáltottam fel, Jimin pedig könnyed mozdulattal hajolt el a párna elől.

-Mondja az, aki éppen az én ágyamban van és mint egy narkós a drogot, szimatolja a cuccaimat. –
lépett egyet előre.

-Nem is igaz! – dobtam neki még egy párnát, amit ugyanúgy kikerült. – Magamra hagynál, amíg
összeszedem magam?

-Nem rúghatsz ki a saját hálószobámból. Itt az egyetlen ember, akinek nem ebben a szobában kéne
lennie, az te vagy. – erre kipattantam az ágyból és elindultam az ajtó felé.

-Akkor jobb, ha megyek.

-Ácsi... Ácsi... – fogta meg a karomat. – Csak vicceltem, oké? Nem kell így mindent magadra venni.
Ott a fürdőszoba... – intett a fejével – zuhanyozz le, én addig lent megvárlak. Kikészítettem néhány
ruhát neked, abból válogathatsz. – majd kiment a szobából.

Tényleg úgy volt, ahogy mondta, még tiszta törölköző is ott várt felakasztva. Gyors lezuhanyoztam,
majd megnéztem, miket készített nekem elő. Még alsóneműt is rakott, egy feketét és egy pirosat.
Természetesen a feketét választottam, majd felkaptam magamra egy pólót és egy farmert és a
konyhába indultam.

Elképesztő, mekkora házak vannak itt Gangnamban. Már maga Jimin szobája akkora volt, mint az én
nappalim és konyhám egyben. Nem értem miért kell ennyi szoba egy emberre, bár aki megteheti,
miért is ne venne ekkora házat. Finom illatok terjengtek és mivel fogalmam sem volt mégis merre
van a konyha, így az orromra bíztam magam, hogy megtaláljam a konyhát.

Jimin éppen abban a pillanatban rakta le a tányérokat az asztalra, ahogy beléptem.

-Hát ez gyors volt. – nézett fel rám, majd mutatta, hogy üljek le.

Szó nélkül kezdtem neki a reggelihez, ami mellesleg isteni finom volt. Egyik falat után vettem be a másikat. Régen ettem már ilyen jóízűen.

-Csak lassan, van még bőven, senki nem fogja megenni előled. – töltött gyümölcslevet egy pohárba és elém tolta. Fejbólintással köszöntem meg, majd folytattam tovább az evést. Mikor kiürült a tányérom, már raktam volna a következő adagot mikor láttam, hogy Jimin csak piszkálja az ételt, még azt a keveset is, ami a tányérján van.

-Te miért nem eszel? – néztem a tányérján lévő adagra.

-Nem vagyok éhes. – rakta le a villát, de abban a pillanatban gyomorkorgást hallottam. Láttam rajta, ahogy elszégyelli magát.

-Ahha... Akkor ez mi volt? – néztem rá.

-Mi, mi volt?
-Hát amint látom... – néztem az ablak felé, mint aki esőfelhőket keres – nem az ég dörgött, szóval ez nem lehetett más, csak a te gyomrod. – az ételre nézett, majd elfintorodott. – Na jó, én ezt nem nézem tovább... – fogtam a maradék adagot és Jimin tányérjába öntöttem. – Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem eszed, ami a tányérodon van.

-Ezt az egészet? – nézett rám, majd a tányérra mutatott.

-Persze! Mit gondoltál? Még így is kevesebbet fogsz enni, mint amennyit én ettem. – felvettem a villát az asztalról és a kezébe nyomtam. – Na! Ess neki!

Szépen apránként kezdte megenni, de még így is hagyott a tányérján egy keveset, azt már nem erőltettem belé, legalább többet evett, mint amennyit ő kitett magának. Amit hagyott, azt én gyönyörűen elpusztítottam a tányérjáról, majd felálltam és elmosogattam. Jimin addig elment tenni a maga dolgát.

-Jungkook! – kiabálta a nevemet és a kezében a telefonommal jött be a konyhába. – Nem tudom ki lehet az, de 20 nem fogadott hívásod van. – megtöröltem a kezemet, majd elvettem tőle a telefonomat. Tae volt az. El is felejtettem szólni neki, biztos nagyon aggódhatott. Megcsörgettem.

-Jungkook? Te hol a faszba vagy? Nem tudtalak elérni egész este. Tudod mennyire aggódtam?

-Öhhmm... Jiminnél vagyok, nála töltöttem az éjszakát. Haza nem mehettem a riporterek miatt, így felajánlotta, hogy pár napig nála maradhatok. – Jimin végig mellettem volt, így hallotta az egész beszélgetést.

-Ha kényelmetlenül éreznéd magadat, akár hozzám is jöhetsz, én gondodat viselném. Szerintem egész jól elszór...

-Öhh... Figyelj Tae... Most nagyon nem alkalmas. Majd visszahívlak.

-Rendben, de ne feledd, holnap suli. Oda jönnöd kell. – ezzel ki is nyomtam. Bassza meg... Most mi a faszt csináljak? Lassan egy hete jár hozzám Tae és fogalmam sincs mit mondhatnék neki. Azt látom rajta, hogy szeretne velem időt tölteni úgy is, de én nem így érzek iránta. Viszont kihasználni sem akarom.

-Ki volt az? – fürkészte a tekintetemet Jimin.

-Csak az egyik haverom a suliból. Kérdezte, hogy holnap megyek e suliba. – remélem nem hallott meg minden részletet a beszélgetésünkből.

-Ohh értem. Ha szeretnéd holnap elvihetlek.

-Szerintem te csak pihenj, látod mi lett a múltkor is mikor megláttak téged a sulinál. Majd én eltalálok a suliig, ne agódj.

-Rendben, de vigyázz magadra, ha látod a riportereket, inkább gyere vissza.

-Úgy lesz, úgy lesz.

-Szóval... – nézett rám Jimin. – Itt vagyok teljes valómban. Nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség, hogy velem tölthet egy teljes napot. Mit szeretnél csinálni?

Jól meg kell fontolnom ezt a kérdést, hiszen tényleg az életben egyszer adatik meg az a lehetőség, hogy Park Jimin házában vagyok és azt csinálhatom, amit akarok.

-Hát lenne néhány ötletem. – majd megfogtam a kezét és a szobája felé kezdtem venni az irányt.