Lovely fan {Jikook}

5. fejezet

˜Jungkook szemszöge˜

Lassan hajnalodott, de én még mindig az utcákat jártam. Mikor Heosok kocsijában voltam és a szememet legeltettem a luxus házakon, tudtam hol vagyok. Soha nem jártam még Gangnamban, Szöul gazdag negyedében, így fogalmam sincs, merre kellene menjek, hogy hazamehessek. Az olyan hétköznapi emberek, mint én be sem tehetjük a lábunkat a város ezen részére.

Elővettem a telefonomat, hogy mégis lássam, merre kéne menjek. A telefonom töltöttsége tíz százalékon volt, így gyorsan el kellett igazodnom a térképen. Kijutottam a főútra, innen már tudtam, hogy merre kell menni, szóval elraktam a telefonomat és elindultam a városnegyedből kivezető út felé. Mivel a város ezen részlegén nincsenek buszmegállók, mert a gazdagok csak kocsival mennek, így kiérve Gangnamból az első megálló felé vettem az irányt.

A busz megérkezéséig volt húsz percem, szóval leültem egy padra és összehúztam magam. Mivel még mindig csak a vékony fekete pólót viselem, a hajnali csípős hideg elég kellemetlen volt, fogaim vacogtak. Már csak egy megfázás hiányzik nekem és tényleg tökéletesen kezdhetnék neki a hétvégének.

Egyre jobban rázott a hideg, próbáltam minél jobban összehúzni magam, már a fejemet is a térdemre hajtottam, hogy legalább a testem nagy részét ne érje a hideg. Fényszórókat vettem észre a távolból. Végre megjött a busz. Felemeltem a fejem és a fény irányába néztem. Csak egy autó volt. Visszahajtottam a fejemet és számoltam a másodperceket, hogy addig is ne a hidegre gondoljak. Vártam, hogy a kocsi elhajtson a buszmegálló előtt, de az megállt. Újra felnéztem. A sofőr lehúzta az ablakot.

-Kell egy fuvar? – kacsintott rám a vezető ülésből Jimin.

-Kösz, nem. Inkább megvárom a buszt. – válaszoltam neki flegmán.

-Az még negyed óra... Gyere szállj be! Nem harapok. – felálltam, majd a kocsi mellett elsétáltam és elindultam a haza felé vezető úton.

-Inkább hazasétálok, minthogy a te kocsidba beszálljak. – szaporábbra vettem a lépteket, de követett engem a kocsival.

-Hát kétlem, hogy ilyen hidegben haza tudnál sétálni... Kb két utcával arrébb már halálra fagynál... Nekem meg van egy pulcsim, amit odaadhatok neked és fűtés is van a kocsiban.

-Hát ezzel nem győztél meg... Jobb ha elmész, ne pazarold a benzint miattam. – tényleg egyre jobban fáztam, lábujjaimat már alig éreztem.

-Ohh amiatt ne törődj! De tudd, hogy mindenképp hazakísérlek. Szóval válassz! Boldogíthatlak téged akár fél óráig is míg te haza nem sétálsz vagy beülsz a kocsiba, ahol meleg van és kibírod öt percig a társaságomat.

Hát ezt nem hiszem el. Most tényleg megzsarolt? Mekkora egy tapló! Átgondoltam az egészet... Meleget adó kocsi és öt perc ezzel a bunkóval, vagy fél órán tartó motyogás hallgatása, mellesleg a hidegben sétálva... Nem tehettem mást, beszálltam a kocsiba.

-Na jó... De semmi duma! – elmosolyodott.

-Ahogy kívánod... Azért a címedet megkérdezhetem? – nézett rám majd levette a pulcsiját és nekem adta. – Csak meg ne fázz itt nekem.

Elmondtam hol lakok, azzal indultunk is. Belebújtam a pulcsijába, ami jó meleg volt és Jimin illatát árasztotta magából. Az út tényleg csendben zajlott, csak akkor beszéltünk, mikor már az utcában voltunk és megmutattam neki a házat, amiben lakok.

Kiszálltam majd levettem a pulcsit és odanyújtottam neki, de meglegyintette a kezét.

-Hagyd csak, a tiéd lehet. Nekem van vagy tíz ilyenem. – hát ezt nem hiszem el!! Szóval többé nem hajlandó felvenni azt a pulcsit, amit egy átlag ember már felvett. Még most is játsza a bunkót. Nem mondtam semmit, csak visszahúztam a pulcsit. – Sajnálom, hogy miattam ilyen sokáig kimaradtál... A szüleid már biztos aggódnak... – jahh persze, most meg játsza a jó fiút...

-Emiatt nem kell aggódj, a szüleim nem is itt élnek! – majd becsaptam az ajtót. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd ahogy beléptem vissza is zártam. Egy darabig az ablakból figyeltem a kocsit, ami még mindig a ház előtt állt. Nem is érdekelt mit csinál, hulla fáradt voltam, így azonnal a szobámba indultam. Feloltottam a lámpát, leraktam a fotelbe a Jimintől kapott pulcsit, majd megmostam az arcomat, fogamat és az ágyba dőltem. Nagyot sóhajtottam.

-Ez húzós éjszaka volt Jungkook! – mondtam magamnak. Leoltottam a lámpát és lehunytam a szemem. Még éppen nem nyomott el az álom, így hallhattam, ahogy a ház előtt álló kocsi beindítja a motort és elhajt, majd elnyelt a sötétség.

Reggel nyolckor ébresztett az ébresztő. Kipattantam az ágyból, lezuhanyoztam és neki láttam a reggeli almám elmajszolásához. Közben az éjszaka történtekre gondoltam. Találkoztam Jiminnel, majd a bátyjával, akiről igazából nem is tudtam, hogy van neki, majd Jimin hazahozott engem a sportkocsijával és még a pulcsiját is nekem adta. Ez volt minden álmom... Csak az a baj... Hogy nem így képzeltem el.

A karomon lévő kötésre meredtem. Fájdalmat már nem éreztem, de a heg örökre ott fog maradni, hogy emlékeztessen rá, mekkorát csalódtam ezen az éjszakán.

Végeztem az almámmal, majd eindultam a napi 5 km lefutásának. Kimentem a bejárati ajtón, majd megfordultam, hogy bezárhassam az ajtót.
Dudálás ijesztett meg hirtelen és még a kulcsot is kiejtettem a kezemből. Hátrafordultam, hogy megnézzem magamnak ezt a nyomorékot, aki korán reggel a szívrohamot hozza rám.

De amit láttam, az tényleg rám hozta a szívrohamot. Jimin szállt ki egy fekete terepjáróból és hevesen integetni kezdett nekem. Odaszaladtam hozzá, majd aprót löktem rajta.

-Te teljesen megőrültél? Azt akarod, hogy az összes szomszéd megtudja, hogy Park Jimin éppen a házuk előtt álldogál? Mégis minek jöttél ide?

-Egy, nem álldogáltam, hanem vártam. És kettő, azért jöttem, hogy elvigyelek a suliba! – villantott meg egy káprázatos mosolyt.

Sziasztok drága olvasóim! Most egy rövidebb résszel szolgálhattam nektek és nagyon remélem, hogy ez a rész is tetszett nektek, ahogyan az előzőek is. Bevallom nektek először nekem is fura volt úgy írni a sztorit, hogy a főszereplők személyisége úgymond "felcserélődött" , de már annyira sok olyan sztori van, ahol Jimin a kis félénk, talpraesetlen és határozatlan, ezért döntöttem el, hogy ez most egy másik sztori lesz. Egy olyan sztori, amilyennel ritkán találkozunk. Sok Wattpad sztorit olvastam és elég kevés történettel találkoztam, ahol nem Jungkook dominál állandóan. Szóval nagyon remélem, hogy bejön nektek ez a kis változatosság. Puszikállak benneteket! :)