✔ Bűnös Mennyország (BTS - JJK ff) ✔

11. Sóhaj

Lecsukom a szemeimet, és a következő visszatartott lélegzetemkor közelebb hajolok kívánatos ajkaihoz, hogy végre megízlelhessem őket. A szívem a torkomban zakatol, szinte már szédülök, olyannyira megrészegülök JungKook közelségétől. Remegve érintem össze számat az övével, még annál is finomabb az íze, mint amilyennek látszik. Puha és édes, akár a legfinomabb őszibarack a világon. Egy elfojtott sóhaj szökik ki ajkai között, mire zavartan szétreppenünk. Lesütött szemekkel és szégyenlősen fészkelem magam arrébb JungKooktól, azonban derekamon megállapodott karja megállít tevékenységemben.

- Saj... sajnálom... én... én... csak... – hebegem vérvörösen izzó arccal, mikor megérzem JungKook tenyerét bőrömre simulni, aztán szelíd erőszakossággal fordítja maga felé a fejemet.

- EunHee... – súgja nevemet, amit soha szebben nem hallottam még kiejteni senkinél.

Tétován hagyom érvényesülni JungKook akaratát, így ahogy ismét szembe kerülök vele, lassan megemelem szemhéjaimat. Fekete gyémántokként tündöklő lélektükrökkel találkozom, melyen a meglepettség és a boldogság egyszerre cikázik. Hüvelykujjával gyengéden cirógatja bőrömet, aztán már egész tenyerét érzem arcomon, belesimulok a mancsába, mintha mindig is beleillettem volna ebbe a kézfejbe.

Ezúttal JungKook szünteti meg a távolságot ajkaink között, és hív egy lassú, mámorral teli táncba. Ajkai érzékien kóstolgatják az enyémeket, újra egy körhintában találom magam csókjának köszönhetően, s közben hosszú ujjait tarkómra vezetve a tincseim közé fúrja őket. Még közelebb von, s én készséggel engedelmeskedem is neki.

Jobb kezemet mellkasára simítom, tenyeremben érzem szíve lüktetését, mely ritmus most pontosan megegyezik az én dobbanásommal. Egyre több sóhaj szakad fel mindkettőnkből, ahogy apránként belefeledkezünk a negédes játékba, de el nem válunk egymástól. Nyelvének hegyével végigsimít alsó ajkamon, hogy bebocsátást kérjen számba, s én ösztönösen hagyom, hogy becsúszva forró tangót lejtsenek vörös izmaink. Ujjaim megtalálják az utat nyakához, aztán egyre feljebb vezetve tenyeremet, tarkóján pihentetem meg kezemet. Beleremegek a saját érintésembe, derekamnál szorosabban tartva magához húz, aztán egy könnyed mozdulattal az ölébe ültet. Mellkasa az enyémhez feszül, karjaimat átkulcsolom nyakán, s combjaimmal közrefogom lábait.

A kezdeti bátortalan csók fokozatosan lesz egyre mélyebb és egyre merészebb, s már azon kapom magam, ahogy hátára dől a zöldellő füvön, s én követem a mozdulatban. Térdeit felhúzva kényelmesebb pózt vesz fel, míg bal keze tarkómnál húz testéhez, addig jobbját derekamra helyezve tart szorosan. Az arcunkra omló hajzuhatagomat fülem mögé tűröm, és ugyanazzal a kezemmel megtámaszkodom dübörgő mellkasán. A végeláthatatlan csókcsatánknak az átkozott telefonom csörgése vet véget, fájdalmasan szakadok el JungKook ajakpárjától, s máris hiányzik az érzés, ahogy kissé felemelkedve róla szemébe nézek. A rezgő kütyümért nyúlok, hogy megnézhessem, kinek a nevét kell örökké tartó átokkal sújtanom, mire csuklómra fog és kérlelőn fürkészi szembogaraimat.

- Muszáj felvenned? – szólal meg kissé rekedtesen.

- Lehet, hogy fontos... – jegyzem meg alsó ajkamat harapdálva, inkább folytatnám tovább JungKookkal az édes játékot, mintsem telefonhívásokra pazaroljam az időmet.

- Értem... – szusszant fel csalódottan.

Ahogy bánatos tekintetét mustrálom, hirtelen nem tűnik olyan fontosnak az a hívás, így inkább ügyet sem vetve rá, megtámaszkodom JungKook feje mellett az alkarjaimmal és mosolyogva mérem fel hálával teli vonásait. Mint egy boldog kisgyerek, aki a titkon áhított ajándékot kapja meg karácsonykor. Két ujjammal elsimítok néhány tincset homlokáról, majd a sötétszín drágakövekbe fulladok. Ajkaira kacérkodó és egyben édes mosoly költözik, tenyerei csípőmön találják meg végső helyüket, s így bámuljuk egymást szótlanul. Két kezem arccsontján pihen, ujjbegyeimmel simogatom bársonyos bőrét. Hosszú percek telnek el egymás után, mikor már erősen zsibbadni kezdenek a lábaim, majd JungKook meglátva szenvedéseimet, elengedi a derekamat és egy óvatos mozdulattal legörget magáról. Nem hagyja, hogy felkeljek mellőle, mellkasára vonja fejemet, majd mintha mi sem lenne természetesebb, elfogadja, hogy jobb lábamat feltegyem combjaira és teljesesen beleolvadjak karjaiba. Picit erősebben fonja testem köré végtagjait, minek következtében egy mélyről jövő sóhaj szalad ki a számon.