✔ Bűnös Mennyország (BTS - JJK ff) ✔

15. Menedék

TaeHyung még mindig szótlanul bámul rám, s várja a feltett kérdésére a válaszomat. Hiába a hosszas tanakodásom, egyelőre még én sem tudom pontosan, mit is kellene mondanom JungKooknak. Vajon tényleg komolyan gondolta ezt a lánykérősdit? Vagy csak heccből csinálja ezt az egészet? Azért, hogy TaeHyungot idegesítse? Ugyan mi lehet a háttérben? Elvégre most voltunk többször is egymás után együtt, ha szórakozásból csinálta, amit csinált, akkor baromi rossz viccei vannak.

- Nos, EunHee? – szakít ki töprengésemből TaeHyung dörmögő hangja.

- Hm? Mi az? – pislogok rá nagyokat.

- Hozzámész JungKookhoz? – teszi fel magabiztosan.

- Szerintem ez nem egy olyan téma, amit feltétlenül veled kellene megbeszélnem, TaeHyung. – Összeszedve minden bátorságomat szegülök szembe a rendőrrel, aki tudom, hogy bármikor lecsukathat habozás nélkül. – Így, ha megbocsátasz, inkább hanyagoljuk ezt a témát. – Ezzel én már véget is vetnék eme beszélgetésnek, de TaeHyung további megjegyzései nem erre engednek következtetni az ő részéről.

- A kölyök a legjobb haverom, így jogomban áll tudni, hogy mik a szándékaid vele.

- Szándékaim? – Kitágult pupillákkal meredek TaeHyungra, még mindig nem értem a faggatózását. – Mármint az én szándékaim JungKookkal? – pillázok rá értetlenül.

- Igen. Mégis mit vársz a kölyöktől? – Két kezét széttéve, tanácstalanul fürkészi arcvonásaimat. – JungKook nem a jófiúk táborát erősíti, bármelyik percben kattanhat a karperec a csuklóján, vagy akár végzi vérbe fagyva egy sikátorban. Szerinted ezek nem megfontolandó dolgok, EunHee? – Hangja számon kérő, s már-már megvetően csengnek a szavak, amik elhagyják a száját.

- Azt hiszed, hogy én nem vagyok tisztában ezekkel, Kim TaeHyung? – Idegesen pattanok fel JungKook mellől, szinte már elcsuklik a hangom, ahogy rám tör a félelem érzése. – Azt hiszed, hogy nem tudom, mi vár minden este JungKookra? Szerinted nem tudom azt, hogy minden percben az életével játszik? Akár az lehet az utolsó másodperce? Azt hiszed, hogy fogalmam sincs róla, mi zajlik körülötte? Szerinted én csak egy elkényeztetett csitri vagyok, igaz? Szerinted nekem csak a jómód számít és semmi más? Halljuk, Kim TaeHyung! Így gondolod, igaz? – emelem meg a hangomat, amitől mindkét fiú meghökken, s én gondolkodás nélkül vágom a rendőrhöz a vulkánként feltörő szavaimat.

- Nyugodj meg, EunHee. – JungKook is felkel a pamlagról és hozzám lép. Bal karját derekamra vezeti, ezáltal kissé magához húz. – TaeHyungnak néha sokat jár a szája meggondolatlanul is. Ne is foglalkozz vele.

- Nem kell semmit sem megmagyaráznod JungKook, vagy a védelmedbe venned őt. Mondja csak el nyugodtan a haverod, hogy mire akar célozni velem kapcsolatban. – TaeHyung szemébe fúrom az enyémeket, ha lehetséges lenne, akkor most fojtanám meg a puszta nézésemmel is. Kár, hogy ezt a képességet nem sikerült elsajátítanom az évek során.

- Akár a veszett kutya, ami a saját farkát kergeti megállás nélkül. – Tömören és nyersen vágja hozzám a gondolatait, mitől nagyot kell nyelnem.

- Tudom, hogy a leginkább te elleneznéd a kapcsolatunkat JungKookkal, csak azt nem tudom, hogy miért. Bántottalak én téged bármikor is, TaeHyung, hogy ilyen véleménnyel legyél rólam? – Oldalra döntöm a fejemet, s úgy várom a reakcióját.

- Csak elég volt végigsétálnom az otthonodban, mikor a támadásod napján az anyádnál jártam. Túl sok giccs, túl sok elvárás és nincs mögötte semmi érzelem, csupán érdekek. Mindenről süt abban a házban, hogy érdekek vezéreltek hozzájuk. Nem beszélve a fickóról, aki a hallban várakozott, míg te JungKookkal voltál. A bikád – fűzi hozzá utolsó gondolatát egy erőteljes fintorral egybekötve.