Óceánkékek (félbehagyva)

IX. És végre déjà vu

 Nos, megint itt tartottunk. Ismét ez történt. Pont, mint ahogy az egész kezdetét vette. Rey egy kissé már vastagabb, csinos, fekete ruhát viselt és egyáltalán nem volt abban biztos, hogy itt kéne lennie. Bár, Rose megígérte neki, hogy Ben ezúttal nem lesz itt. Egyszerűen nem tudta, hogy most ezt kéne-e csinálnia. Bulikra járni és inni, miközben békésen is felkészülhetne az ünnepekre, hiszen nemsokára itt volt karácsony. De mint midig, Rey most is elhitt mindent a barátjának. Ráadásul Rose a szavát is adta, hogy ez lesz az utolsó... legalábbis egy darabig biztosan.

- Mit is mondtál, kinek a bulija ez? - fordult Rose felé Rey, miközben épp egy idegen kaput léptek át. Úgy tűnt, mintha a lány habozna, valamiért nem akarta megosztani ezt az információt barátjával. Tudott valamit.

- Rose! - rivallt rá Rey már türelmetlenebbül. Érezte, hogy Rose nem hiába akarja lehallgatni előle ki itt a házigazda. Közben a tornáchoz értek. 

- Légyszi ne legyél rám mérges Rey... De ez Hux háza - nyögte ki végül a lány és már nyúlt is a kilincs után.

- Hux? Te szórakozol velem? Elhoztál Ben legjobb barátjának a bulijára? - Rey idegesen mérte végig Rose-t. Hux és Ben már egészen fiatal koruk óta nagyon jó barátok voltak, olyan nem létezett, hogy erre a partira nem hívta volna meg őt is.

- Száz százalék Rose! Száz százalék, hogy Ben itt lesz. Istenem, ezt nem hiszem el. Én haza megyek - jelentette ki határozottan Rey és egyet hátra is lépett. Kész volt itt hagyni ezt az összeesküvést ellne. A zene és emberi hangok tompán szűrődött ki a faházból, az ablakokon keresztül pedig rengetek elsuhanó alakot lehetett látni. Nem tehette ezt sem magával, sem Bennel. Hisz ki tudja milyen fordulatot venne megint a végre normalizálódott helyzet kettejük között.

- De Rey, nem azt mondtad, hogy már rendeződtek a dolgok? - beszélt Rose és óvatosan a kilincs után nyúlt. 

- Ez nem ilyen egyszerű, sosem volt az - fonta egymásba karajit Rey.

- Nem is biztos, hogy itt lesz, nem tudhatod ilyen biztosan - győzködte tovább barátját, arról, hogy ez a buli egy jó ötlet. Idő közben kitárta az ajtót, melyen kellemes meleg és pizza szaga szökött ki a sötét éjszakába. Rey sóhajtott, ez most más volt mint az előző eset, volt benne kíváncsiság is.

- Félek Rose - vallotta be végül halkan a lány. Rose lila ruháján meg csillantak a sárgás fények.

- Mégis mitől? 

- Hogy valami történni fog. Nem tudom, hogy készen állok-e erre. Arra, hogy lépjünk valamerre Bennel - mondta Rey kissé zaklatottan. Szégyenlősen tűrte begöndörített, rövidebb haját füle mögé. Rose erre közelebb lépett és biztatóan barátnője vállára tette kezét.

- Akkor talán most jött el az ideje. Csak érezd jól magad, holnap majd számolunk a következményekkel. Mindenkinek kijár egy kis szórakozás időnként, még neked is - mosolygott kedvesen és teljesen kitárta a bejárati ajtót. Rey kicsit magabiztosabban bólintott és a két lány belépett a házba.

- Többet nem jövök el veled, most már biztos - nevetett halkan Rey. Ezzel próbálta leplezni idegességét, és a rakoncátlan pillangókat hasában, melyeket annak a gondolata ébresztett fel, hogy Ben ott lehet valahol, abban a házban. A lány feketében nagy levegőt vett és a forró, téli éjszakában élő ház elnyelte.

És itt kezdetét vette. Egészen úgy festett az ég, minta csillagos óceán lett volna.

A nagy belmagasságú ház szépen volt kivilágítva, lila és kék fényekkel, azok villogták körbe a fehér falakat, ez az egyetlen fényforrásnak bizonyult. Rey kicsit kezdett megnyugodni mivel eddig nem futott bele Ben Soloba és a zene is egészen kellemes volt, ráadásul olyan rengetegen sem voltak.