ABEK- Elemképzőben az életem

7. rész

     - T-tessék? - kérdeztem vissza

Majdnem hamuvá égettem őket, ő meg azt mondja erre, hogy lenyűgöző? Hát az a fickó szerintem nem százas.

     - Ez elképesztő! Régen láttam ennyire erőteljes kitörést. - folytatta

     - És ahogy az utolsó pillanatban megállítottad és visszaszívtad. Hű! - mondta Daniel is.

Nem tudom. Én ezt nem éreztem sikernek. Miért tetszett ez ennyire nekik? Közben már csak Nico tartott, miközben Daniel hozott egy széket, amire leültettem. A kezem még mindig reszketett, teljesen a sokk alatt voltam.

     - Nem! - sikkantottam fel, ezzel beléjük fojtva az engem dicsérő szavakat - Ez nem volt elképesztő és semmiképpen sem lenyűgöző. Ez-ez borzasztó volt! Nem tudtam magam visszafogni és majdnem hamuvá égettem mindannyiukat. Én ön- és közveszélyes vagyok! Nem is értem, hogyan vehettek fel ide! - fakadtam ki idegesen

     - Jajj drágám! - szólt a tanárnő egy barátságos és hitetlenkedő mosollyal. Megfogott egy készüléket és odahozta elém. - Milyen szám van ezen?

     - 22. - válaszoltam

     - Ez azt mutatja, hogy mennyire vagy képes nyugodt körülmények között uralkodni magadon! - mondta, miközben levettem rólam a karpereceket

     - Mégis mennyiből? 100- ból? - kérdeztem szomorúan, a fájó csuklómat masszírozva

     - 25-ből.

A válaszra felkaptam a fejem. 

     - Bizony. A 25 erősségből, te a huszonkettesik bírtad. Bár nem szabadna a társaid eredményéről beszélnem, de annyit elárulhatok, hogy az előtted bejövők legmagasabb száma 17.

Én nem szólaltam meg. Mélyen gondolkoztam. De ha elvileg ennyire jó az önkontrollom, akkor a nyitónapon miért tört rám a nyomás olyan gyorsan? Persze az igazgató kitalálta miről elmélkedtem.

     - Ez az érték a nyugodt körülmények közötti önkontroll értéke. Különböző külső impulzusok hatására ez könnyen lecsökkenhet.

- Végeztünk Cassandra, nyugodtan elmehetsz. - mondta a tanárnő - Ti is mehettek fiúk.

Daniel köszönt és kiment. Nicholas segített felállni és miután mindketten elköszöntünk mi is kifelé vettük az irányt. Bár a lábaim még gyengék voltak, de azért rájuk bírtam állni. Némán mentünk ki az épületből, de én kint megtörtem a csendet.

     - Nicholas, ugye?

     - Csak Nico. - válaszolta mosolyogva - És te, Cassandra?

     - Hívj Cassie-nek, a legtöbben így hívnak.

Ezután egy kicsit csöndben sétáltunk.

     - Na és beülsz órákra? - kérdezte

     - Nem tudom. Most egyenlőre aludni szeretnék. - válaszoltam nevetve - De ha felébredek és még lesznek órák, akkor feltétlen.

     - Értem.

     - Hány éves vagy? - érdeklődtem

     - 18. - válaszolta egy furcsa arckifejezéssel, amit gyorsan felváltotta a mosolya - Most vagyok a harmadik évemben.

     - Na és melyik osztályban vagy?

     - C1.

     - És mitől függ, hogy melyik osztályba kerülünk?
     - Ezt nagyon egyszerű megjegyezni. A betű az évfolyamot jelenti. Én harmadik éve vagyok itt, ezért C. A te osztályod biztos, hogy A-val fog kezdődni. - magyarázta - A szám pedig a teljesítményedet mutatja. Egytől ötig vannak a számok. Aki az A5-be fog kerülni, annak kell majd a legtöbbet gyakorolni. Azok kerülnek oda, akik gyengén szerepeltek a képességfelmérésen. Viszont ugyanannyi órájuk lesz, mint a többieknek, csak ők kicsit máshogy tanulják meg a dolgokat. Az 1-esek a, mondhatjuk úgy, hogy a legerősebbek, de egyben a legveszélyesebbek. Nekik van a legnagyobb erejük, amit nem mindenki tanul meg uralni.