ABEK- Elemképzőben az életem

3. rész

Épp akkor értem oda a kis asztalkához, amikor az utolsó ember is elindult felfele a lépcsőn. Odaléptem a nőhöz.

     - Jónapot Kívánok!

     - Á! Üdvözlöm! Ön maradt utoljára - jelentette ki, mire bólintottam. Elkezdte a papírjait nézegetni. - Cassandra Grace?

     - Igen.

     - Meg is van! Tessék drágám. 241-es szoba - mondta somolyogva, majd odaadta a kártyát - Tudja ez egy különleges szoba.

     - Miért, asszonyom?

     - Jaj drágám - nevetett fel - nem kell itt asszonyozni engem, de aranyos vagy. Tudod kinek a szobája volt ez?

     - Nem assz... - elharaptam a szó végét.

     - Jackson Reed-é!

Eltátottam a számat. Ezt nem hiszem el. Jack Reed volt az első merõ, az első aki két elemet tudott irányítani. 60 éve járt ide az iskolába. Azt mondják Alexander utódja volt, de nincs rá bizonyíték.

     - Hú! - csak ennyit tudtam mondani. Bár manapság azért már gyakrabban előfordulnak merõk, de azért még is csak Jack volt az első.

     - Hát igen kedveském, hú. Na de egy-kettő, keresd meg a szobádat, a szobatársaid már ott vannak. Uzsgyi! - zavart el gyorsan

Elindultam felfele a lépcsőn, mikor elértem az első emeletet. Balra és jobbra is folyosókat láttam, ahol valószínűleg tantermek vagy gyakorlótermek voltak. Előttem volt még egy lépcsősor, így azon is felmentem. Itt már szobák voltak balra is és jobbra is. Találomra elindultam jobbra és figyeltem az ajtókon lévő számokat. 219, 218, 217... és így csökkent tovább. Megfordultam és az ellenkező irányba indultam el. Így jutottam el a 241-es ajtóhoz, ami a  a folyosó végén baloldalt volt az utolsó ajtó. Megpróbáltam bemenni, de nem sikerült. Ekkor megforgattam a kezemben a kártyámat, és kis gondolkozás után odatartottam a kilincshez. Egy pillanat se telt el, amikor hallottam, hogy kattant. Egy nagy levegővel benyitottam. Ami legelőszőr szembetűnt, az az, hogy milyen otthonosan be van rendezve. Amint beléptem az ajtón egy közös társalgóba értem. Középen volt egy hatalmas kanapé, mellette fotelek, előttük egy ízléses dohányzóasztal. A falon tömérdek könyvespolc könyvekkel, alattuk egy forrón ropogó kandalló. Miután kibámészkodtam magam vettem csak észre, hogy ketten ülnek a kanapén. Egy lány és egy fiú. Ez egy pillanatra meglepett, hisz azt hittem, hogy csak azonos neműekkel lehetünk egy szobába. Óvatosan odaléptem mögéjük.

     - Sziasztok! - köszöntem

A lány egy kis sikítással ugrott fel, mert valószínű megijedt, mire a fiú kinevette. De a csajszi nem foglalkozott vele, hanem elém pattant és mielőtt bármit is tudtam volna reagálni gyorsan megölelt.

     - Szia! Én Elizabeth Hill vagyok, de nehogy így hívj! Inkább Liz-nek vagy Beth-nek.

     - Oké - válaszoltam megilletődve

     - Hagyd már őt Liz levegőhöz jutni - állt fel (a baromi helyes) srác, és kezet nyújtott amit készségesen elfogadtam-  Aaron vagyok. Aaron Stilton. És mielőtt te is megkérdezed, hogy miért vagyok veletek egy szobába, a válaszom az, hogy nem igazán vagytok az eseteim.

Ezt mind egy féloldalas mosollyal mondta, mire egyből leesett, hogy mi a szitu. Ő meleg.

     - Értem. Én Cassandra Grace vagyok, de hívjatok csak Cassie-nek.

     - Örültem - biccentett Aaron, majd lehuppant a kanapéra. Őt követve Lizzel is leültünk.

     - Na és itt mi merre van? - tettem fel a kérdést

     - Nos, balra van a konyha-étkező ami azért van, mert bár közös étkezések vannak az ebédlőben, de vacsorára mindenki azt eszi amit megcsinál magának. Csak a reggeli és az ebéd a közös. - kezdte Liz - Balra van az a kis lépcső amin ha felmész ott vannak a szobáink. Mindenkinek külön van szobája, magán fürdőszobával kiegészítve. A három helyiség közül tied a középső. A cuccaid valószínűleg az ágyad mellett vannak, legalábbis az enyém ott volt.

     - Értem, köszönöm.

     - Na és milyen virák vagytok? - kérdezte Aaron

     - Én tűz. - válaszoltam

     - Víz. - mondta Liz

     - Én föld.- válaszolta meg saját kérdését Aaron

     - Na és Aaron, - törtem meg a csendet - hívhatlak Ronnak?

     - Nem. - válaszolta egyszerűen

     - Oké Ron. - vigyorogtam rá

     - Ezt megbánod! - kiáltotta, majd rám ugrott és elkezdett csikizni. Már 5 perce fulladoztam alatta, mikor végre abbahagyta.

     - Ez jó volt, Ron - nyújtotta Liz a kezét egy pacsira, majd amikor kimondta, hogy Ron, ijedten kapta a szája elé a kezét. Persze fiú lakótársunk őt sem kímélte. Beth hangosan kacagott alatta.

     Ezek után még sokat beszélgettünk, csak akkor hagytuk abba, amikor beesteledett. Mivel kora délután érkeztünk, így kb 5-6 órán át beszélgethettünk. Egy nagy, közös öleléssel váltunk el egymástól. Boldogan léptem be a szobámba, tudtam, hogy már szereztem két barátot.

Sziasztok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! Remélem jól telik a tavaszi szünet!
További szép napot!