ABEK- Elemképzőben az életem

5. rész

Reggel kicsit fáradtan keltem, hisz az este sokáig fent voltam. A nap vakítóan sütött be a szobába. Viszonylag gyorsan elkészültem a reggeli teendőimmel, hajtott az izgalom és az éhség. Egy kényelmes szettbe öltöztem, majd a felsőmre feltűztem a kitűzőmet. Mivel ma nem lesz tanítás, ezért a tancuccaim és a táskám nélkül léptem ki a szobából. Lementem a kis lépcsőn. A társalgóban már ott állt Ron, aki nagyon belemélyedt a telefonjába. Odaléptem mellé.

     - Szia! - köszöntem, mire ijedten rezzent össze

     - Jó reggelt! - mondta, majd adott egy egykaros ölelést.

     - Mizu? Hogy aludtál?

     - Jól köszi. Épp bátyámmal beszélek - mutatta fel a telóját - érdeklődött, hogy sikeresen megérkeztem-e, meg hogy hogy érzem magam eddig itt.

Mondtam volna még valamit, de ekkor a hasam olyan hangosan megkordult, hogy mindketten elnevettük magunkat.

     - Hallom éhes vagy. Menjünk enni, csak még várjuk meg Liz-t.

     - Valaki engem emlegett? - lépett be a helyiségbe az említett

Odalépett hozzánk és mindkettőnket jó szorosan megölelt. A belépőkártyáinkat elrakva indultunk el. Amint kiléptünk a 241-es szobából Aaront közrefogva indultunk le a lépcsőn az előcsarnokba. A többi diákot követve jobbra indultunk. Egy hatalmas kétszárnyú ajtóhoz értünk, ami tárva-nyitva volt. Azon túl egy csomó ember evett és beszélgetett. A hatalmas helyiségben kör alakú asztalok helyezkedtek el, amelyeknél közül már elég sokan ültek. A velünk szemközti falnál voltak az ételek, amikhez mikor odaértünk Liz megszólalt.

     - Ez bizony svédasztal! - sikkantott boldogan

Egyet kellett vele értenem. Sok kaja közül lehetett választani. Megfogtam egy tálcát és pakoltam rá pár darab melegszendvicset. A szobatársaim is elkezdtek a kínálatból válogatni. Miután mindannyian kiválasztottuk, hogy mit együnk elindultunk asztalt keresni. Végül a fal mellett találtunk is egy üreset. Nagyon  jó helyen telepedtünk le, hisz ki is nézhettünk az ablakokon és beláthattuk az egész ebédlőt. Miközben ettünk mindenféle semmiségekről beszélgettünk. Miután befejeztük a reggelit kivittük a tálcáinkat és elindultunk az előcsarnokba. Ott tanácstalanul forgolódtunk; nem tudtuk merre kell menni.

     - Erre menjünk - bökött hasra ütés szerűen Beth az egyik folyosóra. 

     - Szerintem meg az emeleten lesz - szólt Aaron

     - Szerintem meg... - kezdtem, majd odaléptem két beszélgető lányhoz - Sziasztok! Bocsi, de megtudnátok mondani, hogy merre lesz az idén kezdőknek a képességfelmérés?

     - Persze! Kimész a kapun, majd jobbra fordulva mész addig amíg meg nem látsz egy rozsda színű, lapos tetejű épületet. Nem lehet eltéveszteni. Ott lesz. - válaszolt készségesen

     - Köszönöm szépen! Sziasztok!

     - Szia! - köszöntek el egyszerre

     - Sok sikert! - szólt még utánam a másik lány

Mikor odaértem a barátaimhoz ők kérdőn néztek rám, de én csak intettem, hogy kövessenek. Kiléptünk az iskolából és jobbra fordulva sétáltunk az épület mentén. Amikor megláttam a célunkat az izgatottságtól gyorsabban kezdtem sétálni. Odaérve szembetaláltuk magunkat két halványbarna ajtóval.

     - Na hajrá! - szólalt meg Aaron

Belökte az ajtókat és beléptünk. Megkönnyebbültünk amikor a miénkhez hasonló izgatott arcokat láttunk. Az épület nagy belmagassággal rendelkezett, illetve 4 részre volt osztva az elemek szerint. A vizet, levegőt, földet fehér csík választotta el egymástól, míg a szerintem tűz rész fallal volt körülvéve, azon egy kis ajtóval.

     - Na fiatalok, kezdhetjük? - tette fel a kérdést egy nő - Én Gerund tanárnő vagyok, én foglak titeket gyorsan informálni, illetve a levegő elemeseket én fogom tesztelni. Most megkérnék mindenkit, hogy menjen oda ahoz a részhez, amelyik elemet birtokolja. A földesek balra, a levegősök jobbra, a vizesek a hátam mögé és végül a tüzesek az elkerített részhez.

A tömeg elkezdett szétszóródni. Lakótársaimmal egymásra néztünk.

     - Sok sikert csajok! - szólalt meg Aaron, majd pacsira emelte a kezét

     - Neked is! - csaptam bele

     - Biztos ügyesek lesztek! - csapott bele Liz is. Mi barátnőmmel gyorsan megöleltük egymást, majd hárman háromfelé indultunk el. Én odamentem a masszív falakkal körülvett részhez. Rajtam kívül kb. 20 fiú és 5-6 lány állt. Itt is látszódott, hogy több fiú tűz-vira él a világon, mint lány.  Kinyílt az ajtó és egy idősebb diák lépett ki rajta, egy mappával a kezében.

     - Sziasztok, én Daniel vagyok. Én fogok szólni, ha bejöhettek. Egyesével jöttök úgyhogy kérlek várjatok türelemmel. Ahogy mondom a nevetek, bejöttök és megkezdjük a felmérést. Okés? - tette fel a költői kérdést. Belenézett a papírjaiba. - Thomas Flint.

Egy srác kilépett a csoportunkból és Danielt követve eltűnt az ajtó mögött. Kicsit izgultam, hogy mikor jövök én, hisz úgy tűnik nem névsor alapján megyünk be. 10 perc múlva behívták a következőt. Utána 8 perc, 13 perc, 11 perc múlva. Ezek szerint nincs megadott időkorlát, hanem mindenki annyi idő alatt oldja meg a feladatát, amennyi szükséges neki.

     - Szia! Amy vagyok. - szólalt meg mellettem egy szőke hajú lány - Izgulsz?

     - Helló. Én Cassie. Hát egy kicsit igen. És te?

     - Én nagyon. Kíváncsi vagyok mit kell majd csinálni.

     - Én is.
Ezek után semmiségekről beszélgettünk, hogy oldjuk egymásban a feszültséget. Egy idő után ő következett.

     - Sok sikert! - szóltam még utána, mire megajándékozott egy hálás mosollyal. Körbenéztem és láttam, hogy rajtam kívül még csak ketten várnak a behívásra. Szerencsétlenségemre én maradtam utoljára. Idegesen járkáltam fel-alá.

     - Cassandra Grace - szólt Daniel. Odamentem elé, mire intett a fejével, hogy kövessem. Egy nagyot nagy levegőt vettem és beléptem mögötte az ajtón.

Sziasztok! A következő rész teljes egészében a felmérésről fog szólni. Remélem tetszett ez a rész! A véleményeteket szívesen várom! Szép napot nektek!