ABEK- Elemképzőben az életem

9. rész

A nap további részében nem nagyon történt semmi érdekes.  Csak elméleti órám volt, így a nap végére már eléggé sajgott a kezem. Most itt ülök a szobatársaimmal és az ebédlőben megismert Hannah-val az iskola könyvtárában. Ők beszélgetnek én meg a büntető esszémet írom. 

     - Kész! - kiáltottam fel diadalittasan, mikor az utolsó sort is befejeztem. 

     - Végre! - vágta rá Aaron, mire kapott tőlünk egy-egy haragos pillantást. - Mármint ügyes vagy. - javította ki magát.

Gyorsan összepakoltam a cuccokat és kifelé vettük az irányt. Még volt idő addig, míg vissza kell mennünk a szobánkba, úgyhogy a folyosókon sétálgattunk és beszélgettünk.

     - Na és milyenek lesznek a félévi vizsgák? - érdeklődött Liz.

     - Minden évben más a feladat, nehogy bárki csalni tudjon. Van elmélet és gyakorlat is. - válaszolta Hannah.

     - Pedig már abban reménykedtem, hogy kapunk egy kis segítséget. 

     - Ne aggódj, még van idő addig! - mondta Aaron.

     - Hát annyira nincs sok. - ellenkezett Hannah. - Decemberben karácsonyi bál, utána szokott lenni két héttel körülbelül.

Elhaladtunk három visongó lány mellett, akik közül az egyik arca a paradicsomra hasonlított. Valószínűleg Hannah ismerte őket, mert megállt, így mi is.

     - Mi történt Kathy? - kérdezte a piros lányt.

     - Mikor köszöntem visszaköszönt! És húú, azt mondta, hogy szia! - áradozott, miközben legyezgette magát. - El se hiszem. Íííí - visított fel, mire két barátnője elkezdett vele ugrálni.

     - Az tényleg jó Kathy. - legyintett Hannah, majd intett, hogy menjünk.

Én végig felhúzott szemöldökkel figyeltem a jelenet. Atyaég. Én tuti nem leszek ilyen sosem.

     - Ez mégis mi volt? - kérdeztem meg.

     - Nicholas hozzá szólt. - adta meg a magyarázatot. - Mondtam, hogy nem nagyon beszél lányokkal!

Értetlenül néztem össze szobatársaimmal, majd egyszerre nevettük el magunkat. Aaron Liz-be kapaszkodott, hogy el ne essen, én meg a hasamat fogtam már. A jókedvünkből egy érzelemmentes hang rángatott ki. 

     - Örülnék Ms. Grace, ha megtudna állni a lábán rendesen. - mondta, mire mindannyian elhallgattunk. Egy gúnyos mosolyra húzta a száját a tanár. - Vagy tán ez is gondot jelent magának, mint a tiszteletteljes viselkedés?

     - Nem uram. - válaszoltam mélyen a szemébe nézve. Nehogy már azt higgye, hogy majd megijedek tőle.

     - Remélem holnapra megírja a büntetőfeladatát. 

     - Már kész is van. Akár most oda is tudom adni, ha tanár úrnak jó. - mondtam egy pimasz mosollyal.

Kivettem a táskámból, mire kikapta a kezemből. Látszott, hogy nem tetszett neki a hangnem, amit használtam.

     - Remélem holnap is ilyen boldog lesz, mikor megkérdezem magától a lediktált anyagot, illetve az első két leckét. - mondta hidegen, majd hátat fordított és elindult.

     - De nem csak az elsőt kérte? - kérdeztem értetlenkedve.

     - Tán valami problémája van? - fordult vissza. Szóval direkt mondta.

     - Nem, uram. - mondtam fogcsikorgatva.

     - Helyes. - biccentett, majd elment.

Ott álltam a folyosó közepén és próbáltam összeszedni magam. A pulzusom az egekben, a kezeim remegnek az elfojtott dühtől. A többiek mellém léptek. Liz megfogta a karomat, de azonnal el is rántotta, mert tűzforró volt.