ABEK- Elemképzőben az életem

8. rész

Arra ébredtem fel, hogy leestem az ágyról. A fejem nagyot koppant a földön és először azt se tudtam, hogy hol vagyok. Utána persze minden eszembe jutott és gyorsan felöltöztem. Kimentem a társalgóba, de meg nem volt ott senki. Benéztem a konyhába és eszembe jutott a tegnap este. Miután Aaron kijelentette, hogy éhes, úgy döntöttünk, hogy süssünk pizzát. Nem igazán ment zökkenőmentesen. Ha nem lenne Liz víz-vira, szerintem még most is tiszta liszt lenne minden. Lépteket hallottam, úgyhogy visszamentem a társalgóba. Aaron volt az, aki éppen ásított, mikor meglátott.

     - Szép jó reggelt Cassie! - köszönt mosolyogva. Odaléptem hozzá és megöleltem.

     - Úgy látszik Liz későn kelő. - mondtam, miután elengedtük egymást.

     - Hát igen.

Öt perce álltunk egymás mellett szótlanul, mikor is felajánlotta, hogy kő-papír-ollózzunk. El kezdtünk játszani.

     - Ez nem igaz! - csattantam fel, amikor már a sokadikat vesztettem el.

     - Nyertem! Megint! 38-13! - mondta diadalittasan ellenfelem.

     - Mi ez a kiabálás? - kérdezte mérgesen a szobába lépő Liz.

     - Játszottunk, és én állok nyerésre! - újságolta el Aaron.

     - Ez nagyon szuper szépfiú, de menjünk enni!

El is indultunk az ebédlőbe, ami ismét tele volt. Alig lehetett elférni. Összeszedtük amit enni akartunk, majd gyorsan a tegnapi asztalunkhoz siettünk. Sajnos, már ültek ott, de csak egy lány.

     - Szia, bocsi. - szólította meg Aaron - Leülhetünk?

A lány bólintott, majd kicsit összepakolt, hogy mindannyian le tudjunk ülni. Én a tömegnek háttal ültem. 

     - Hannah vagyok. - mutatkozott be a szőke lány - Harmadikos levegő-vira

Liz bemutatott minket, majd csöndben elkezdtünk enni. Egy idő után elkezdtek fogyni az emberek, de nem aggódtunk, mert még volt időnk az első óráig. Liz és Aaron elkezdett beszélgetni, de én nem nagyon figyeltem rájuk. Elbambulva néztem ki a az ablakon és a tájat figyeltem. Így szeptember közepén már lehűlt a levegő, de még nem volt vészes. Teljes szélcsend uralkodott és hét ágra sütött a nap. Arra eszméltem fel, hogy valaki megkocogtatta a vállam. Érdeklődve fordultam meg és szembetaláltam Nico mosolygós arcával.

     - Szép reggelt! - köszöntött udvariasan

     - Szia Nico!

     - Csak gondoltam megkérdezem, hogy melyik osztályba kerültél be? 

     - A1. - mondtam, miközben büszkén kihúztam magam. Erre aranyosan elnevette magát.

     - Gratulálok Cassandra!

     - Köszönöm.

     - Csak ezt szerettem volna megérdeklődni, de sajnos mennem kell. Milyen órád lesz?

     - Koncentráció fejlesztés tűz-viráknak - válaszoltam elgondolkozva.

     - Az a 23-as teremben lesz. - mondta segítőkészen, majd az asztal többi tagjához fordult - Remélem legközelebb lesz egy kis időnk megismerni egymást. Sziasztok!

     - Szia! - köszöntem és is, majd egy kis késéssel a többiek is. Visszafordultam az asztalhoz, mire megláttam, hogy mindannyian nagy szemekkel figyelnek. - Mi az?

     - Ki volt ez a srác? - kérdezte Liz

     - EZ a srác - emelte ki az ez-t Hannah - Nicholas Brown harmadikos víz-levegő merõ.