ABEK- Elemképzőben az életem

1. rész

     - Cassandra gyere már! - nyitott be nagynéném- Már vár az autó ami bevisz az ABEK-be.

     - Megyek, megyek! - válaszoltam, majd megfogtam a 2 bőröndömet, amelyek egyikének elejében ott lapult a naplóm, amit pár pillanattal ezelőtt dugtam el.

Kicipeltem a nehéz cuccaimat a szobámból, majd ki a lakásból ahol egy nagy fekete autó fogadott. Amint kiléptem a bejárati ajtón kipattant a kocsiból a sofőr és elvette tőlem a súlyos cuccokat. Én hátrafordultam nagynénémhez aki két pusziban és egy nagy ölelésben részesített.

     - Vigyázz magadra!- nézett a szemembe

     - Vigyázok, ne aggódj! - mondtam, majd hátat fordítottam neki

     - Várj! - kiáltott utánam - Szeretnék adni neked valamit ugyanis a születésnapodkor nem fogunk találkozni, szóval vedd ezt elő-születésnapi ajándéknak. Azzal átnyújtott egy kis dobozkát, amiben egy nyaklánc pihent. Gyorsan feltettem a nyakamba.

     - Köszönöm szépen!

Még egyszer megöleltem, majd beültem hátra az autóba. A vezető nagyon türelmes volt, nem sürgetett, hisz ő is tudta, hogy egy évig nem jöhetek haza. Amint bekötöttem magam elindultunk. Már utaztunk egy ideje, mikor a sofőr megszólalt:

     - Izgul?- kicsit megijedtem, mikor hirtelen megszólalt

     - Inkább csak kíváncsi vagyok. 

     - És ha nem veszi tolakodásnak kisasszony megkérdezhetem, hogy melyik elemet birtokolja?

     - Tűz vira vagyok, és kérem tegezzen - válaszoltam egy fintor kíséretében. Még hogy én kisasszony.

     - Nos az a legerősebb elem, de ezt biztosan tudja

     - Hát igen - válaszoltam sóhajtva, mikor eszembe jutott nagynéném, aki napi szinten ezt mondogatta nekem. Ezután egy pár percig mindketten csöndben voltunk. Ásítottam egy nagyot, mire a sofőr megszólalt:

     - Nyugodtan aludjon kisasszony, messze vagyunk még. 

     - Kérem ne hívjon kisasszonynak - néztem rá mérgesen- Cassandra vagyok. És ön?

     - Paul - válaszolt, majd egy pár pillanat múlva mososlyogva hozzátette - kisasszony. Ezután elaludhattam, mert már csak azt hallottam, hogy:

     - Kisasszony, megérkeztünk!

Kiszálltam a kocsiból és csodálkozva néztem körbe. Az iskola előtt álltam aminek egy csomó melléképületét is látni lehetett. Kissé a régies stílus uralkodott, de ennek ellenére nem lehetett rá a gyönyörűnél a rosszabb szót használni. Halványbarna színe volt a falaknak néhol futónövények kúsztak felfelé a fény felé. Ahogy körbe néztem láttam másokat is kiszállni kocsikból. Volt, aki határozott léptekkel indult el a suli irányába míg mások - velem egyetemben - szájtátva nézelődtek.

     - Kisasszony - szólalt meg Paul mögöttem - Most már menjen az aulába! A csomagjait majd a szobájában megtalálja. Csak egy bólintásra futotta, majd a kábulattól remegő lábakkal indultam meg egy új világ felé.

Sziasztok! Remélem tetszeni fog nektek ez a történetem. Attól tartok, hogy a másik történetemet nem fogom folytatni, elszállt az ihlet, és már nem érzem azt hogy folytatnom kellene.
De ezt nem fogom elengedni, igyekszek valamiféle rendszert kialakítani, hogy hogyan hozzam a részeket.
Várom a véleményeteket!
Szép napot!