Különleges Félisten

1. rész

A nevem Alisha Bethany Miller. 16 éves vagyok, félisten. A Félvér Táborban élek már 7 éve. A diszlexián és a hiperaktivitáson kívül még az is gondom, hogy semelyik isten sem ismert el sajátjaként. A Hermész kabinban élek, mint az egyetlen olyan félisten akit senki sem ismert el. Azt sem tudom, hogy az anyám vagy az apám-e isten. Mielőtt ide kerültem árvaházban éltem.

A Gaia ellen vívott háború óta hónapok teltek el. A két félisten tábor most piheni ki a háborúban szerzett sérüléseket, veszteségeket. Azóta békében, prófécia nélkül élhetjük az unalmas kis életünket. Reggel felkelünk, eszünk, aztán edzünk. Közben a tábor helyreállításán dolgozunk. Majd este vacsorázunk és lefekvés. Ez megy minden egyes nap újra és újra. Egy kicsit unalmas. Persze örülök, hogy sikerült a Földanyával leszámolnunk, de mintha már a szörnyek se aktivizálnák magukat annyira. Ráadásul Kheirón még küldetésre sem enged el, mert nem tudjuk ki az isteni szülőm. 

Perszeusz Jackson, a nagy hős, Poszeidón fia barátnőjével Anabeth Chase-sel a Félvér Tábor és a Jupiter tábor között ingáznak. Próbálnak mindkét tábornak segíteni, hogy minél hamarabb összekapjuk magunkat. A hetek római félistenei Hazel és Frank visszatértek a saját táborukba és itt csak ritkán látjuk őket. Jászon Grace az egykori római velünk maradt és bungalók építésébe kezdett, hogy minden istennek és kisistennek a gyerekei saját házat kaphassanak. Leo Valdez sajnos a háború során eltűnt. Kihallgattam egy beszélgetést (nemhiába élek a hermészesekkel), ami a hetek között zajlott le rögtön a háború után. Hádész fia, Nico di Angelo nem érzékelte a halálát, ami reménykedésre ad okot. De mivel már hónapok teltek el és még mindig semmi hír felőle, így szerintem már vagy nem él, vagy elvonult a világ elől.

Van egy titkom amit senki nem tud. Még azok sem tudják ezt, akik közel állnak hozzám. Kheirón és a táborigazgató Mr.D se tudja. Barátom van. Párom. Aki nem más, mint Apollón a költészet és gyógyítás istene. Ha meg bárkinek is elmondanám tuti nem hinne nekem. ~Ugyan már, ne röhögtess! Apollón egy isten! Meg amúgy is, mit szerethetne benned? Te csak egy selejt vagy- mondanák. Hát igen. Az elején én is sokat kérdeztem ezt magamtól és tőle is. A szöges ellentéte vagyok. Ő mosolygós, mindig derűlátó, bárki hangulatát fel tudja dobni. Szőke, göndör haja van és napbarnított bőre. Egyszerűen tökéletes! Én meg a szögegyenes fekete hajammal, sötét szememmel és ruhákkal, a porcelán színű bőrömmel, a szarkasztikus megjegyzéseimmel teljesen elütök tőle. De valamiért kedvel. A háború után találkoztunk egymással legelőször. Elkezdtünk beszélgetni. Az elején persze idegesített a folytonos mosolygása, meg az hogy percenként haikukkal bombázott. Hiába voltam vele bunkó, nem hagyott el, mit a többiek. Velem maradt és heti szinten meglátogatott. Én közben persze teljesen beleestem, de szerencsére viszonozta az érzésemet. Először furcsa volt a táborban, mikor szembekerültem a gyerekeivel, főleg Will-lel aki szinte kiköpött mása apjának. De mindketten megbarátkoztunk a helyzettel. Én a táborról szoktam neki panaszkodni, ő meg Zeuszról. 

Őt is kérdeztem, hogy tudja-e, hogy ki az isteni szülőm, de nem jutottunk sokra. Egyszer meggyőztem, hogy kérdezze meg Hadészt, mert Nico-val hasonlítunk egy kicsit, de nem nyert. Ráadásul eltörte Apollón orrát is. Sajnos már vagy egy hónapja nem láttam. Nem tudom mi van vele, általában szólni szokott, hogyha hosszabb időre nem láthatom. Így most meg egész nap érte aggódok.

     - Ébresztő Hermész-kabin! - rikkantotta valaki, mire álmosan nyitottam ki a szemeim. A hangról felismertem Mark-ot, mire felé hajítottam a párnámat. Úgy látszik, nem csak én haragudtam rá az ébresztés miatt, mert egyszerre több irányból is repültek fel dolgok. Az áldozatunk nagyot nyekkenve esett padlóra, mire a kabinunkban hangos nevetés támadt fel. Én gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt, mielőtt befoglalják. Összefogtam a hajam, felvettem a narancssárga tábori pólómat, amit szokás szerint megkötöttem a hasamnál. Kimentem a kabinunkból és az étkezőpavilon fele vettem az irányt. Amikor odaértem nagy hangzavar fogadott. Már sokan ott ültek, de megvártak mindenkit. Leültem a helyemre és vártam, hogy elkezdhessünk enni. Mikor már mindenki megérkezett Kheirón felállt.