Különleges Félisten

8. rész

Másfél hete vagyok itt az Alvilágban. Nagyon jól érzem magam itt az apám palotájában. Az itt létem 4. napján szólítottam így először. Láttam, hogy jól esik neki, bármennyire is leplezni akarta. A bátyáimmal egész jól kijövök. Matt-tel szinte egész álló nap együtt lógunk, gyakorlatozunk. Sok embernek bemutatott, köztük itt élő félisteneknek is. Ky egy kicsit nehezebb eset, de vele is megtaláltam a közös nevezőt ( micsoda hasonlat :D szrk. ). Bemutatta a barátnőjét is Kathy-t, aki azon kevés nők közé tartozik, akik a palota környékén élnek és nem halottak. Szerencsére senki sem bántja, mert senki sem akarja az apámat magára haragítani.

Ma egész délelőtt izgultam, ugyanis Ky elújságolta nekem, hogy ma törik be az új paripákat. Felöltöztem lovagló ruhába, mikor meghallottam két hosszú-három rövid-egy hosszú kopogást, ami a Matt-tel való közös kopogásunk. Nem zavartatta magát bejött a szobámba. Gyorsan befontam a hajam, hogy ne lógjon a szemembe, majd elindultunk a kastélyból kifelé, míg el nem értük az istállókat. Tele volt lovakkal. Volt sima, szárnyas, sőt még olyan is ami árnyakból állt.

Az istálló előtt egy nagy kerítéssel elkerített karám állt. A kerítésen izmos férfiak ültek, várták a betörésre váró lovakat. Matt-tel is felültünk az egyik oldalra, ahol nem ültek olyan sokan. 

     - Juj, jön az első ló! - kiáltottam halkan, mire Matt elkuncogta magát mellettem.

Egy sötétbarna ló lépkedett fejét magasan tartva, a földet kaparászva. Két férfi tartotta a hosszú kantárszárat. Egy harmadik bátran odasétált és felugrott rá. Az állat elkezdett szaladni, és ugrálni. Próbálta lelökni a hátáról a lovasát, de nem járt sikerrel. Még próbálkozott, de egy kis idő után feladta, mire kivezették. Én tátott szájjal figyeltem, de nem azért, mert annyira tetszett volna. Hogy lehet így bánni egy állattal? Így csak megijesztik a szerencsétlent. Fivéremnek is elmondtam a problémám, amivel nem értett egyet. Szerinte kell ez az erőszakosság, hisz a makacs lovat hiába győzködöd, meg becézgeted, nem érsz el vele semmit. 

     - Utolsó! - kiáltott valaki a huszon valahányadik állat után.

Mikor megláttam majdnem leszédültem a kerítésről. Éj fekete szőre volt, ugyanilyen sörénnyel és farokkal. Lába körül, mintha örvénylett volna az árnyéka. Fejét tiszteletparancsolóan feltartotta, farkával ide-oda csapkodott, de nem próbált megszökni. Egy kopasz férfi indult meg felé mellőlem és könnyen felpattant az állatra. Akik tartották, most elengedték és hátrébb léptek. A férfi egy gunyoros mosolyra húzta a száját. A ló mintha erre várt volna, lecsapta a füleit és ugrott egy hatalmasat. A fickó gyönyörű ívet leírva repült le a ló elé. Ijedten pattant fel és ugrott arrébb, nehogy a ló eltapossa, de annak az eszébe se jutott. Csak állt ott egy helyben és várta a következő lovasát. Felszállt rá a következő, mire az állat megindult. Rohant egyenesen felénk. Pár méterre hirtelen lefékezett, mire a lovasa az előzőhöz hasonlóan végezte. Sokan próbálkoztak még, de senkinek sem sikerült. A ló láthatólag nagyon büszke volt magára, de én is rá. Közben Matt eltűnt mellőlem, mert elhatározta, hogy megkeresi fivérünket, hogy ő is lássa ezt a lovat. 

Ekkor megláttam, hogy az egyik férfi akit ledobott tőrrel a kezében indul meg a nem oda figyelő ló felé. Nem gondolkoztam, hanem felpattantam és leugorva a kerítésről rohantam a lóhoz. Kirántottam a kardomat. A férfi még nem vett észre, ezért elhajította a tőrt. A ló mellé ugrottam. Suhintottam a kardommal, amivel sikeresen eltaláltam a tőrt, ami így a földbe fúródott és nem az állatba. Egy pillanatra mindenki lefagyott, majd a ló felágaskodott. Hangosan nyerített, ajkait felhúzta. Gyorsan eldobtam a kardomat és hátrébb léptem, hogy ne taposson el. Visszaereszkedett az állat a földre. Kinyújtottam a karjaimat felé és halkan duruzsolva indultam el felé. Amikor túl közel értem hozzá dühösen nyerített egyet. Rögtön megálltam és vártam, hogy ő jöjjön közelebb. Lassan közelebb sétált, majd rám fújt. Lassan felemeltem a kezem és hogy végig lássa mit csinálok megsimogattam az orrát. Nem próbált meg megharapni, szóval már kicsit bátrabban simogattam. Miközben végig rajta tartottam a kezem az oldalához léptem. Óvatosan leszedtem a nyerget a hátáról és a földre dobtam, amit a kantár és a zabla követett. A nyakában már csak egy egyszerű vezetőszár volt, amit rövidre fogtam.