Különleges Félisten

Epilógus

     - Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Zeusz.

Most jártam először az Olimposzon. Az istenek csarnokában álltam két héttel a harc után. Körbenéztem a teremben. Az olimposzi istenek mind az én válaszomat várták. Ránéztem a páromra. Apollón mikor először megemlítette nekem egészségesen kiröhögtem. De utána megemésztettem és eljutott a tudatomig a jelentése. Emlékszem éppen a tengerparton ücsörögtünk, mikor koppant. Lefagyva bámultam a vizet és hiába szólongatott Apollón nem reagáltam rá. 

     - Igen. - válaszoltam határozottan.

     - Legyen hát. - válaszolta az istenek ura. Társaihoz fordult, akik bólintottak.

Kinyújtották felém a kezüket, mire elvakított a fényesség. Éreztem, hogy felerősödik az erőm. Hihetetlen mennyiségű energia kezdett el kavarogni bennem, olyan amit még sohasem éreztem. Mikor elhalványodott a fény, meglepődötten néztem végig magamon.

Hosszú, térdig érő fekete ruha volt rajtam. Deréktól lefele elállt a lábamtól. A hajam enyhe hullámokban omlott a vállamra, fejemen egy kicsiny tiarát tapintottam ki. Levettem és szemügyre vettem. Három obszidián-kő csillogott benne. Visszaraktam a fejemre és az istenekre néztem. 

     - Üdvözlünk téged árnyak istennője, 13. olimposzi. - szólt Zeusz, mire a többiek halkan tapsolni kezdtek. Viccesen meghajoltam, majd a párom felé fordultam aki, időközben elém ért. Szorosan megölelt.

     - Örökké együtt leszünk. - suttogta a fülembe.

     - Ó és még valami. - szakította félbe Zeusz a pillanatunkat. - Áldásom rátok.

     - Köszönjük apám. - mondta vigyorogva Apollón. Az én fejemen és ott virított a boldog mosoly, amit jó sokáig nem tudtam elrejteni.

----------

Két év telt el az istennővé válásom óta. Azóta is boldogak vagyunk Apollón-nal. Nem az Olimposzon élünk, hanem nem messze egy kisebb dombon egy gyönyörű házban. A többi olimposzival elég jóba lettem, főleg Hermész-szel, Árész-szal és Artemisz-szel. Athéné-re is mindig számíthatok ha tanácsra van szükségem. Hérával kölcsönösen fújunk egymásra és gyakran összekapunk, de amióta istennő lettem nem tud ártani. Ráadásul Zeusz is inkább mellettem szokott állni, felesége bosszúságára.

Egy évvel ezelőtt összeházasodtunk Apollón-nal. Sok istent, félistent és további mitológiai lényeket is meghívtunk. 1 hétig tartott a bulizás.

Nagyjából kibékítettem az olimposziakat az alvilágiakkal. Sosem lesznek puszipajtások, ez tény, de már nem akarják egymást mindenféle ürüggyel kinyírni.

Bátyáimmal szoros kapcsolatom alakult ki és a félistenekkel is szoktunk találkozni, közösen csinálni valamit. 

Már a baba téma is feljött közöttünk Apollón-nal, de megegyeztünk, hogy ez még túl korai lenne nekem.

Szóval azóta is boldogan élünk még meg nem halunk. Mármint... Nem tudunk meghalni, de a lényeg az ugyanaz! Örökkön örökké együtt leszünk.

Fontos bejelentés:
Elérkezett a történet vége, nem fog több rész kikerülni, Alisha történetét ezennel lezárom! Fáj érte egy kicsit a szívem, mert ez az első történetem amit befejeztem.
Szeretném mindenkinek megköszönni, aki olvasta ezt a történetet, aki csillaggal jutalmazott, vagy aki hozzászólást írt. Örülök, hogy élveztétek a könyvnek az olvasását, ez nagy örömmel tölt el!
Még egy részt szeretnék ebben a könyvben publikálni, amiban az általatok feltett kérdéskre válaszolnék, bármilyen témában. Persze ha nem írtok, akkor nem lesz ilyen, de csak bátran!
Most egy kicsit szünet fogok tartani, nem olyan hosszút, hogy utána újult erővel tudjam hozni a következő történetet. Annyit elárulok, hogy aki élvezte ennek az olvasását, annak biztosan fog tetszeni a következő is.
Legyen szép napotok! ❤