Lakótársak (Jungkook ff) SZÜNETEL

39

-Ha bármi történik azonnal hívj.-ment be a szobájába, hogy átöltözzön.-Beszélek Jiminnel, hogy inkább a táncteremben találkozzunk, onnan hamarabb haza érek mint tőle.-lépett ki.

-Rendben, de miért nem tusoltál le?-kérdeztem meg nevetve.

-Minek? Úgy is rögtön leizzadok. Ha már elhívott ilyenkor, tuti, hogy nem teázni akar.-emelete fel szemöldökét.

-Ha így beszélsz fan görcsöt kapok.-temettem el az arcom. Alig bírtam ki, hogy ne vigyorogjak. 

-Úr isten, te még mindig ilyen vagy?-költői kérdés volt, hallatszott a hangjában.

-Hisz ismersz.-tettem zsebre a kezem.

-Jól van, na akkor megyek is. Zárkózz be utánam.-figyelmeztetett, hogy el ne felejtsem. 

-Oké. Hívlak ha nagyon unatkozom.-vigyorogtam rá.

-Úgy legyen.-kacsintott, majd kilépett az ajtón. Egy ideig még néztem őt, ahogy elsétál, majd ahogy lefordul a lépcsőn és eltűnik. Becsuktam az ajtót és bezártam. 

Jungkooknak régen volt egy füzete, amiben le voltak írva illetve rajzolva a támadási illetve védekezési technikák. Nem szeretek turkálni másnak a cuccaiban, de most muszáj volt, és tudom, hogy úgy sem haragszik meg rám. Nagyjából egy helyen voltak a könyvek s füzetek, így gyorsan megtaláltam. Kicsit kopott volt már, de a célnak megfelelő. 

Elkezdtem lapozgatni, szépen vissza is jöttek az emlékek, miközben néztem a mozdulatokról a rajzokat. Sok mindent tanított nekem, hogy akkor is meg tudjam magam védeni, ha ő nincs mellettem. Ez leginkább akkor jött jól, amikor a suliban kaptak el még régen. Igen, nem sokan díjazták, hogy a suli legmenőbb pasija egy olyan lánnyal lógott nap mint nap, mint én. Elég sokszor voltam célpont, nem csak a lányok szemében, de még a fiúk is néha belém kötöttek. 

Akkor még nem mondtam el ezt neki, de egyszer mikor meg akartam várni, de tovább tartott az órája, elkapott pár lány, illetve velük volt egy fiú is, aki ráadásul az osztálytársam is volt, és elkezdtek lökdösni. Mikor kilépett, meglátta, hogy mit művelnek és akkor mondtam el neki, hogy nem ez volt az első, és sajnos az utolsó sem, bár később már tudtam, hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket. 

-Ez a mozdulat soha nem ment.-mondtam halkan, miközben megláttam a rajzot.

A könnyebb védekezési illetve támadási mozdulatokat kezdtem el először gyakorolni. Vagy inkább úgy mondanám, hogy felelevenítettem az emlékeimet.

Mivel nem volt itt Jungkook, hogy őt "verjem" így rögtönöznöm kellett. Az egyik konyhaszékre rá kötöttem két párnát, hogy ha megrúgom akkor ne törjön el sem a szék támlája sem pedig a lábam. Kezdetnek ez is jó volt. 

-Huh, már elfelejtettem, hogy ez milyen fárasztó.-fújtam ki egy adag levegőt, mikor már vagy 15x rúgtam bele egymás után.-Na akkor a másik láb.-Jungkook mindig arra tanított, hogy ne csak az egyik kezemet vagy lábamat erősítsem, mert ha kiszúrják, hogy a másik gyengébb akkor azt veszik célba.

Mind a két lábammal ugyan annyit rúgtam, az után következtek az ütések, ami kicsit neccesebb volt, mivel a szék alacsony volt, így feltettem az egyik kis asztalra, így mell magasságban volt ami tökéletes. 

-Azt hiszem első napra ennyi elég is volt.-töröltem le az izzadságot a homlokomról. Épp indultam letusolni, mikor megrezzent a telefonom a kanapén. Rá pillantottam, Yeri neve villogott. Üzenetet küldött. Először azt hittem, hogy munkával kapcsolatos, de nem...

Yeri: Aaaa most láttam egy nagyon cuki rózsaszín hajú pasit. Azt hittem menten elalélok.🤤🤤🤤

Felnevettem az üzenetet olvasva.