Lakótársak (Jungkook ff) SZÜNETEL

40

Jimin oda adta a kávét Jungkooknak és a lánynak, majd leült a fal mellé. Helyet foglaltam mellette, kezemben a forró kávéval. Lassan fújni kezdtem, hogy iható legyen és ne süsse le a nyelvem illetve az ajkam, ami már most nagyon érzékeny, amiért kiharaptam. 

Jungkook halkan beszélgetett a lánnyal. A szemem le sem tudtam venni róluk, ha akartam volna sem.

-Ha így bámulod őket, a végén ki esik a szemed.-hallom meg a mellettem ülőt.

-Ennyire észre lehet venni?-fordultam felé egy pillanatra, majd vissza vezettem a tekintetem.

-Igen.-kuncogott fel halkan.-Féltékeny vagy?-szinte suttogta,

-Így is mondhassuk.-vontam meg a vállam.

-Gondolom ő nem tud semmiről.-hajtotta le fejét Jimin. Rá pillantottam és egy keserű mosoly ült az ajkán.

-Van egy olyan érzésem, hogy volt már ilyenben részed.-néztem rá.

-Sajnos volt, és a legrosszabb az amit most teszel.-nézett mélyen a szemembe.-Mond el neki és ne kövesd el ugyan azt a hibát mint én. Ott voltam mellette, mindenben támogattam, de soha nem voltam képes elmondani neki mit érzek valójában...így elveszítettem. Talált valaki mást.-nézet fel, és mintha kicsit megkönnyebbült volna. 

-Sajnálom.-hajtottam le fejem.

-Nem, nem kell. Jobb neki így, viszont te akkor se kövesd el ezt a hibát.-emelte rám mutató ujját, amin elmosolyogtam.

-Hát itt meg mi folyik?-guggolt elénk Jungkook egy hatalmas vigyorral. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy Jiminre figyeljek, hogy észre sem vettem mikor ment el az a lány.

-Beszélgettünk.-vontam meg a vállam, majd belekortyoltam a kávémba. Megsütötte az ajkam, mire felszisszentem.

-Mit csináltál már megint?-emelte fel fejem az államnál fogva. Tekintete az ajkaimra tévedt, majd egy hatalmasat sóhajtott.-Sose értettem miért harapdálod az ajkad.-rázta meg fejét.

-Ideges voltam.-vontam meg a vállam.

-Százszor mondtam, hogy ne csináld, mert fájni fog és ott marad a seb.-ringatta fejét.

-Tudom, tudom.-mintha csak az anyámat hallanám.

-Na és akkor mond meg, hogy miért voltál ideges.-nézett a szemembe.

Ha most hazudok, akkor megúszhatom az egészet. De...mivel ismer annyira, így pontosan tudja, hogy milyen vagyok amikor hazudok. Ha elmondom, akkor meg hülyének nézne. Most mit csináljak?

-Féltékeny voltam.-olyan nehezen mondtam ki, mintha a fogamat húzták volna, de tudtam, ha nem mondom el, addig nyaggat, míg tényleg el nem mondom az okát. Jobb előbb, mint később..nem? Ismét beleharaptam ajkamba, ami enyhén ki is vérzett.

-Pedig semmi okod rá.-hajolt közelebb, majd nyelvét végig húzta ajkamon, ahol vérzett.-Vas ízű.-jelentette ki. Döbbenten és hatalmas szemekkel bámultam rá. Jimin tekintetét is magamon éreztem. 

-Te tényleg hülye vagy.-vigyorodtam el és megráztam a fejem.

-Mi? Csak így? Most mi van? Hogy? Miért? Miből hagytatok ki? Miről maradtam le?-csak úgy zúdultak ránk a kérdések.

-Mire gondolsz?-nézett rá érdeklődve Jungkook. Tudtam, hogy húzza az agyát.

-Te most ezt komolyan megkérdezted?-döbbent fejjel nézett vissza Jimin, amin elnevettem magam.

-Nem tudom mire gondolsz, csak lenyaltam egy sebet, mint mindig.-vonta meg vállát vigyorogva, majd le ült elénk.

-Nari?-nézett rám.