Lakótársak (Jungkook ff) SZÜNETEL

12

-Mmm?-nem teljesen értettem, hogy mit mondott, de sejtettem.

-Semmi, kész is vagy.-simított végig a fenekemen majd a lábamon.-Na most már mehetsz is, de...-állához helyezte kezeit és gondolkodóba esett.

-Igen?-fordítottam oldalra a fejem.

-Tiszta hülyék vagyunk, most mész tusolni, mi meg itt lefertőtlenítettük tök felesleg.-mondta el fa pofával, de nem bírtam ki, elnevettem magam.

-Áh ez jó volt. Mindegy, akkor megcsinálod majd még egyszer.-vontam meg a vállam még mindig nevetve.

-Hmm az nekem csak jó.-húzódott valami elképesztően pimasz vigyor ajkaira.

-Menny a picsába.-csaptam egyet a levegőbe, majd hátat fordítottam és vissza mentem. Be álltam a tus alá, és engedtem, hogy a langyos víz miatt kirázzon a hideg, csak hogy kicsit le hűtse az agyam. 

Képtelenség, ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg velem. Én tényleg? Tényleg többet érzek Jungkook iránt? Miért reagálok minden mozdulatára úgy mint egy nyálas tini filmben? Nem, ez csak az alkoholtól van amit bevittem a szervezetembe. Igen, csak attól lehet.

Kiléptem a tud alól és magamra csavartam egy törölközőt. Épp igazítottam, hogy jól álljon, közben meg oda sétáltam az ajtó elé, megfogtam a kilincset, majd ahogy kiléptem rajta, Jungkook feldöntött. Szó szerint, oldalról jött nekem, így esélyem se volt kikerülni. Mind a ketten a padlón landoltunk, persze én voltam a szerencsétlen aki alul volt.

-Béna vagy, ugye tudod?-néztem fel rá.

-Ezt pont te mondod? Miért kellett pont most kilépned?-kérdezett vissza.

-Kérdésre nem illik kérdéssel felelni.-mosolyodtam el.

-Ó tényleg?-végig húzta nyelvét ajkai között, majd hirtelen rám nehezedett.

-Nehézh vagyh.-nyögtem ki halkan. 

-Miért ver ilyen gyorsan a szíved?-hajolt közelebb.

-Mert nyomod a mellkasom.-válaszoltam és beszívtam egy adag levegőt, de vele együtt jött Kook üdítő és észveszejtő illata is, mindig is imádtam az illatát.

-Biztos vagyok benne, hogy nem ez az oka.-emelkedett fel, négykézlábra állt, és úgy nézett le rám. Egyik térde a lábaim között volt, míg a másik a bal oldalamon, két kezével közre fogta a nyakam, így menekvésem nem volt.

-Jungkook.-halkan szólítottam nevén.

-Tetszik, amikor így mondod ki a nevem.-vigyorodott el, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakamnál termett és végig húzta nyelvét. Automatikusan mozdult a testem, kinyomtam a mellkasom ahogy megfeszült egy kicsit a gerincem. Egy halk morgást hallottam, majd megismételte az előbbit, de most hosszabb és erősebb volt.

-Ah Jung..kook..-még a nevét sem tudom normálisan kimondani. 

Jobb lábát előre nyomta, ami nekem nagyon nem jött jól, de annál izgatóbb érzés volt. Bele kapaszkodtam a felsőjébe. Bal kezével megragadta a tarkóm és felsegített, amitől egy pillanatra megijedtem. Az ölébe ültetett. A mellemnél megragadtam a törölközőt, hogy ne csússzon le. 

-Jungkook..én..-hol a földet, hol őt néztem, nem tudtam, hogy mit kellene mondanom, nem tudtam, hogy mit is akarok valójában. 

-Mmm, sajnálom.-simított végig égő arcomon, mosolya édes volt mint mindig, de mintha más is lapult volna mögötte.-Remélem nem fájt, ahogy rád estem. Menny öltözz fel, addig én elintézek valamit.-nem tudtam megszólalni így csak bólintottam. Mind a ketten felálltunk, ő a fürdőbe ment én pedig a hálóba.