Egy gyerekkori barátság mennyit bír ki? Meddig mehet el a két fél, hogy jóban maradjanak? Mi történik akkor ha az egyiknek oda kell költözni a másikhoz? Mennyit engedhetnek meg? Mire kell odafigyelni? Hiszen még sem úgy mozog egyik sem, mintha a saj...
-Kook, segítenél?-néztem rá kicsit mérgesen. Amint megittuk a kávét én bementem a raktárnak használt szobába és elkezdtem pakolni. Azért ne minden holnapra maradjon, de ahelyett, hogy segített volna, az ajtófélfának támaszkodva nézett.
-De olyan jó nézni téged.-vigyorgott rám.
-Azt elhiszem, főleg, hogy itt nyújtózkodok neked, nem hogy ide tolnád a feszes valagad és segítenél.-tettem csípőre a kezem.
-Akkor te nézed az én feszes valagam, én pedig majd a tiédet.-vigyorodott el.
-Pff, akkor nézd.-vontam meg a vállam és tovább pakoltam.
Mivel évek óta csak akkor jártam ide, amikor valamit el akartam tenni, így nem igazán voltak rendszerezve a dolgok és szó szerint egymás hegyén s hátán voltak.
-Na jó, segítek mielőtt bevadulsz.-kacsintott rám majd mellém lépett.
-Pedig azt hittem szereted a vad lányokat.-egy félmosolyt villantottam felé.
-Igen szeretem, ha alattam vagy felettem vannak.-harapott bele ajkába.
-Ó basszus pedig én állva szeretem.-csaptam a homlokomra és játszottam, hogy milyen szomorú vagyok.
-Én állok, hidd csak el.-vakarta meg tarkóját.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Látom.-néztem végig rajta, akaratlanul is végig nyaltam alsó ajkamon.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-És még sem csinálsz semmit.-lépett mellém, majd egy pillanat alatt nekinyomott a szekrénynek. Teljesen hozzám simult, minden porcikáját éreztem.
-Mi-mit kellene csinálnom?-hirtelen alig kaptam levegőt, és éreztem, hogy nagyon nehéz lett még csak az is, hogy állva maradjak.
-Nari. Tudod, hogy bármit megosztok veled, még azt is.-sütötte le a szemét, majd vissza vezette a tekintetét rám.
-Nem félsz attól, hogy ennek rossz vége lehet?-nyögtem ki azt amitől a legjobban félek. Nem akarok olyat tenni, amitől őt elveszíthetem.
-Nem, te és én örökké együtt leszünk. Történjen bármi, mindig melletted leszek.-simított végig arcomon.-Egyre nehezebb visszafognom magam, az ahogy előttem mozogsz, ahogy minden porcikád itt van egy karnyújtásnyira. Tudom, hogy nem tennél olyat ami nekem rossz, és ez vissza is igaz.-suttogta a szavakat a fülembe, amitől liba bőrös lettem. Legszívesebben bele kapaszkodtam volna és megcsókolom, de nem volt elég bátorságom.
