Egy gyerekkori barátság mennyit bír ki? Meddig mehet el a két fél, hogy jóban maradjanak? Mi történik akkor ha az egyiknek oda kell költözni a másikhoz? Mennyit engedhetnek meg? Mire kell odafigyelni? Hiszen még sem úgy mozog egyik sem, mintha a saj...
-Na gyerekek én elmegyek lefürdeni.-álltam fel a kanapéról.
Miután megebédeltünk a fiúk elkezdtek játszani, én pedig olvastam egy kicsit. Olyan gyorsan elszaladt a délután, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy besötétedett. Fáradt is voltam már és egy kicsit a szemem is fájt. Nem szabadna sokat olvasnom ilyen gyatra fénynél.
-Oké.-hangzott a kórus. Szemem forgatva mentem be a fürdőszobába.
Megengedtem a kádat, tettem bele egy adag fürdősót, levettem a ruháimat, felfogtam a hajam és belefeküdtem a majdnem forró vízbe. Csípte a bőröm, de miután megszoktam, már kellemes volt. Igaz, hogy kicsit olyan színem volt mint a főt ráknak, de nem baj.
Élveztem egy kicsit, hogy csak magammal foglalkozom, hogy most senki nincs körülöttem, de aztán meghallottam ahogy Jungkook nevet. Csukott szemmel elmosolyodtam, és mint minden lány én is itt szoktam megvitatni magammal a világ gondjait. Jelen esetben azt, hogy lehet többet érzek Jungkook iránt, mint amit kellene.
-Aj, miért ilyen nehéz az élet.-csaptam bele a vízbe. Ha minden olyan könnyen menne, akkor mi már rég egy pár lennénk, de nem akarom ezt túl gondolni, mert mi van ha ő nem így gondol rám. Vagy ha ő is így érez, akkor miért nem lép? Azt várja, hogy én lépjek először?-Na itt van, már túlgondoltam.-kaptam a fejemhez.
Kihúztam a dugót és felálltam. Le akartam venni egy törölközőt a fogasról, de amikor oda pillantottam nem volt egy sem.
-Baszd meg.-sziszogtam fogaim közül. Az ajtóra néztem, ahol elméletileg a köntösömnek kellett volna, hogy legyen, de nem volt ott.-Most mi a francot csináljak?-kezdett elkapni a pánik.-Nincs más választásom. JUNGKOOOOOK.-ordítottam nevét, remélve, hogy meghallja. Hangos trappolást hallottam, amin elmosolyodtam.
-Szóltál?-állt meg az említett az ajtóban.
-Hoznál nekem egy törölközőt? Nem néztem meg, hogy van-e bent, és még a köntösöm sincs itt.-álltam a kádban csupaszon és már nagyon fáztam.
-Persze, rögtön.-hallottam ahogy elmegy, aztán azt, ahogy becsapódik a szekrény ajtó, így tudtam, hogy megtalálta.-Bemehetek?-kérdezte meg.
Magamra néztem, és fejben már minden opciót kilőttem. Egyik kezemmel eltakartam a melleim, másikkal pedig az alsó részem. Nem mintha nem látott volna még így, hiszen már le is feküdtünk egymással, de na, akkor is. Nem állhatok itt csípőre tett kezekkel.
-Gyere.-szóltam neki. Bedugta a fejét és elvigyorodott.-De cukin állsz ott.-nevetett fel, majd belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
-Csak add azt ide.-érte akartam nyúlni, de végül meggondoltam magam.
-Pedig úgy el néznélek itt.-állt meg előttem. Végig nézett rajtam, majd beleharapott alsó ajkába.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Jungkook kérlek, meg fagyok.-néztem rá boci szemekkel. Tudom, hogy ezzel bármikor meg tudom puhítani.
-Jól van, nem kínozlak tovább.-nyújtotta felém a törölközőt, majd hirtelen vissza rántotta.-Egy feltétellel.-mutatta fel mutató ujját.
