Lakótársak (Jungkook ff) SZÜNETEL

41

Szinte fulladásig gyakorolták a táncot, már fájdalmas volt nézni is.

-Nem elég már mára? Hullák vagytok, és ez így egyre rosszabb lesz, ahogy látom.-álltam fel és miközben oda sétáltam melléjük, elmondtam amit akartam.

-Lehet igaza van.-kezével térdére támaszkodva lihegett Jimin.

-Egyet értek.-törölte le homlokán az izzadság cseppeket Jungkook.

-Én megyek akkor haza, ti velem tartatok?-böktem az ajtó felé.

-Igen, csak megmosdunk.-mutatott Jungkook a másik irányba, ahol volt egy ajtó.

-Rendben, akkor a folyosón megvárlak titeket.-vissza sétáltam a cuccomhoz, majd felvettem azokat és kimentem a folyosóra.  Nem kellett sokat várnom, míg csatlakoztak hozzám.

-Mivel voltál olyan kedves, hogy meg add a lány számát, így szerintem írok is neki, hogy lenne-e kedve talizni később.-mutogatta a telefont Jimin.

-Yeri, jegyezd meg.-mutattam fel mutató ujjam.

-Jól van anya.-fintorgott Jimin.

-Hyunwooval mikor beszéltél?-kérdezte meg Jungkook.

-Holnap fogok, megkérdezem akkor melyik nap lesz a fotózás.

-De te is ott leszel, ugye?-kérdete kiskutya szemekkel Jungkook.

-Ha bírok akkor igen, remélem semmi dolgom nem lesz majd.-gondoltam bele, hogy azon a hétvégén lesz a buli is, így tényleg remélem, hogy nem kell semmit sem csinálnom. Hiszen a virágok már megvannak, és az italokat is lerendeztem, az ételt pedig nem nekem kell, szerencsére. 

Közben ki értünk az utcára, Jimin lemaradt mögöttünk, mert a telefonját nyomkodta, mosolyogva. Ami csak jót jelenthetett.

-Oppa...-ordította egy lány. Nem kellett látnom, ahhoz, hogy tudjam ki az. Szemem megforgatva fújtam ki egy adag levegőt.

-Ó szia. Ne haragudj az előbbiért.-Jungkook édes hangja ütötte meg a fülem. Megfordultam és néztem őket, ahogy szinte csak pár centire állnak egymástól.

-Mmm semmi gond, nem kellett volna zavarnom téged oppa.-mosolygott rá a lány.-Oppa, ő a nővéred?-ahogy ezt kimondta, hangos nevetés tört ki belőlem.

-Hogy? Ő?-mutatott rám.-Nem, nem, ő a legjobb barátom.-nézett rám egy pillanatra.

-A legjobb.-vigyorodtam rá. Nem csak ennyi. Sokkal több vagyok számodra, de még mindig nem tudom, hogy annyira-e mint nekem te.

Ők megbeszélték, hogy mikor legyen a randi, de nem akartam hallani ezért arrébb álltam, majd végül le ültem a lépcsőre. 

-Ahogy lemaradok, itt már valami történik?-ült le mellém Jimin.

-Látod.-böktem feléjük.-Na és neked sikerült a randi?-néztem rá.

-Igen, egy óra múlva találkozunk egy kávézóban.-vigyorodott rám.

-Jó neked.-kezeimet a térdemre helyeztem és rá hajtottam a fejem. 

-Igazából neked is könnyű lenne, ha elmondanád neki mit érzel.-nézett Jungkookra.

-Lehet, viszont az is lehet, hogy ezzel elveszíteném, az egyetlen biztos pontot az életemben. Ő jelent nekem mindent. Érted? MINDENT. Nem tudom elképzelni, hogy ő ne legyen mellettem, és ha ennek az az ára, hogy titokban szeretem, akkor meghozom érte.-éreztem, hogy egyre nehezebb beszélnem, egy gombóc kerekedik a torkomban.

-Ez nagyon édes, de hülyeség.-rázta meg a fejét Jimin.-Szerintem vagy olyan fontos neki, mint ő neked. Még mindig azt mondom, hogy mond el neki.-állt fel, majd le lépett a lépcsőről.-Jungkook ideje menni.-intett neki mosolyogva.