Egy gyerekkori barátság mennyit bír ki? Meddig mehet el a két fél, hogy jóban maradjanak? Mi történik akkor ha az egyiknek oda kell költözni a másikhoz? Mennyit engedhetnek meg? Mire kell odafigyelni? Hiszen még sem úgy mozog egyik sem, mintha a saj...
-Aaaa fáradt vagyok.-hisztizem mikor kiszálltam a kocsiból, szinte már a lelkem is fáradt volt. Nem hittem volna, hogy ebben ilyen hamar el tudok merülni, pedig semmi fizikai munkát nem végeztem és azt sem mondhatnám, hogy sokat gyalogoltunk, de akkor is. Az a sok választás, a nyomás, hogy nem tudom meg-e fog felelni, hogy mennyit is kellene rendelni, hogy hogyan is fogjuk felhasználni. Ez a tudatlan állapot nem az én világom.
-Ez az utolsó. Utána elviszlek vacsorázni és kicsit ki ereszteni a gőzt.-kacsintott rám miközben kinyitotta az elméletileg utolsó üzlet ajtaját előttem.
-Tényleg?-csillantak fel a szemeim.-De nem mehetek ilyen göncben.-néztem magamra.
-Jó, akkor előtte haza ugrunk átöltözni.-egyezett bele.
Körbe jártuk az egész üzletet, persze oda jött egy elárusító és segített nekünk. Elmondtuk, hogy milyen alkalomra keresünk virágokat és, hogy milyenek vannak eddig. Nagyon kedves volt, és ajánlott olyat, amit eddig nem láttunk egy üzletben sem, viszont ebből nem lehetett olyan sokat kapni. Beszélgettem erről Jungkookal, és arra jutottunk, hogy más nem akkor ebből annyit rendelünk amennyi van és majd megpróbálom úgy be osztani, hogy vagy mindenhova kerüljön egy kicsi, vagy egy helyre az összes de akkor az legyen a lényeg.
Megbeszéltük az üzlet tulajával is, bele ment, megvitattuk a részleteket és mi indultunk haza.
-Mennyi az idő?-kérdezte meg Jungkook.
-Fél négy.-válaszoltam teljes sokkban.
-Nem létezik, hogy ilyen gyorsan telt az idő.-arcára pillantva láttam, hogy azon agyal, mi az istent csináltunk mi reggel óta, hogy már ennyi az idő.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Az arcod mindent elmond.-nevettem fel.
-Mert most ne hogy azt mond, hogy neked nem ijesztő. Ha bele gondolsz akkor mi nem is ebédeltünk.-döbbent le még jobban.-Nem jelzett az óra?-kérdezte halkan és a hasára nézett.
-Úgy tűnik elromlott.-vontam meg a vállam mosolyogva.
-Nagyon úgy fest. De ha gondolod megjavíthatod.-vigyorodott el.
-Mert szerinted én meg tudom javítani? Hmmm, várj vetek egy pillantást rá.-ezzel közel hajoltam hozzá, ami kicsit kényelmetlen volt az öv miatt, felhúztam pólóját és kezem rá helyeztem a hasára.-Igen, már érzem.-komoly hangon szólaltam fel.
-Mi a bajom doktornő?-kérdezte Kook.
-Nagyon sajnálom, de egy szörny van a hasában, ami nagyon éhes és egyfolytában morog mert ételt kér. Jobb lenne megetetnie, mielőtt kiszabadul a vadállat.-húztam le a pólóját.
-Nagyon szépen köszönöm doktornő, de a vadállat az lejjebb van.-nem bírta ki nevetés nélkül és a végére már én is dőltem.
-Hülye.-csaptam vállon.-Gyorsan átöltözünk és megyünk enni, meg inni.-kezdtem el táncolni a kocsiban, persze zene az nem volt.
