Egy gyerekkori barátság mennyit bír ki? Meddig mehet el a két fél, hogy jóban maradjanak? Mi történik akkor ha az egyiknek oda kell költözni a másikhoz? Mennyit engedhetnek meg? Mire kell odafigyelni? Hiszen még sem úgy mozog egyik sem, mintha a saj...
Mély levegőt vettem és próbáltam nem el ájulni. Nem tagadom, hogy jó érzés volt, sőt, tőle valahogy más érzés. Megnyugtat, felpezsdít, és a legrosszabb, hogy vágyat ébreszt bennem, de még is csak a legjobb barátom. Vajon ez változna akkor ha történne köztünk valami?
Kezem óvatosan derekára vezettem, de megéreztem forró bőrét.
-Baszki ez hideg.-szinte felugrott az ágyon, kezem lejjebb tévedt pont oda.
-Bocsi bocsi.-rántottam el idegesen a kezem és gyorsan megfordultam. Kezeimet magamhoz szorítottam, hogy nehogy ismét hozzá érjek az érzékeny pontjához.
Még éreztem, hogy rázkódik a teste, majd egyik kezét a nyakam alá vezette a másikkal pedig a derekam karolta át. Magához préselt. Szuszogását éreztem a nyakamon, amitől jól eső hideg futott végig a hátamon. Lassan és óvatosan felsőm alá vezette kezeit, végig siklott hasamon. Kezdtem mindent ködösen látni, nem tudtam ésszerűen gondolkozni. Nyakamhoz értette forró ajkait, csókokkal hintette be, majd egy-egy helyen megszívta, éreztem, hogy hevesebben ver a szíve, viszont az enyém is ki akart ugrani. Kezével feljebb haladva súrolta a mellem, a kellemes érzéstől kinyomtam a fenekem, mire egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Megtorpant. Kivette a kezét a felsőm alól és átölelt.
-Sajnálom, átléptem egy határt.-hallottam meg mély érdes hangját. Szomorúnak tűnt, pedig ha tudta volna, hogy nem ellenkeztem volna, bármit is akart volna tenni.
Eltávolodtam tőle, majd felültem az ágyon. Kérdőn nézett rám.
-Fordulj a hátadra.-mondtam neki mosolyogva, ő így is tett.
Lábai közé térdeltem, felemeltem a paplant, majd rá feküdtem a mellkasára, kezeimmel átkaroltam a nyakát, fejem pedig oda fúrtam. Kicsit meglepődött, de végül elmosolyodott. Megigazította a paplant és átkarolva aludtunk el.
*Reggel*
Mintha valami hiányozna. Furcsa érzésre keltem fel. Körbe tapogattam az ágyon csukott szemmel, de nem éreztem semmit. Feltérdeltem és megdörzsöltem a szemem, körbe néztem, de sehol senki, aztán hirtelen finom illat kúszott orromba. Elmosolyodtam majd szó szerint kiugrottam az ágyból és a konyhába rohantam.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva Jungkook.
-Neked is.-öleltem át hátulról a sütő előtt álló fiút.-Édes vagy, hogy csinálsz reggelit.-bújtam hozzá.
-Ha ennyire szorítasz akkor égett lesz a reggeli.-nevetett fel.
-Nem baj, van elég, ahogy látom.-engedtem kicsit a szorításból, de ott maradtam.
-Jól van, inkább csinál kávét.-nézett rám a válla felett.
-Rendben.-bólintottam és oda tettem a vizet forrni, elővettem a csészéket meg a kávét és álltam mellette.
-Reggeli után van kedved le jönni velem a táncterembe?-kérdezte.
-Meddig leszel?-kérdeztem vissza.
-Ez nem illik.-pöckölte meg az orrom.
-Na ez fájt.-simogattam meg a nózim.
-Aranyos vagy ilyenkor.-nézett rám édesen.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
