Harmadszor, ki kérdezett?

602 44 2
                                    


- Onnan jöhet! A csipkebokrok alól! - mutatott arra Steve megtörve a csendet amit gondos füleléssel töltöttek.                                                                                                                                                          Sophie volt az első aki oda szaladt macska buzi lévén.                                                                                         

- Óó, de édesek Istenem! - olvadozott a lány.

A 2 kis macska a kartondobozban pedig egyre csak hívta a mamájukat, aki nem éppen jött értük.                                                                                                                                                                                           

- Milyen picik! Biztos ki dobta valaki őket. - ámult el Bucky ahogy be érte a lányt.                                   

- Mit csináljunk velük? Itt nem hagyhatjuk őket, nem élnék túl egy napig sem tovább..                       

- Haza viszem! - csattant fel Sophie. - Legalább az egyiket, remélem a nénikéim meg engedik nekem..!                                                                                                                                                                                    

 James kapva kapott az alkalmon. - Enyém a másik! - csak, csak szerette volna ha jóvá tudja tenni azt a pokróc viselkedését amit a lányhoz fűződő zavarós és érthetetlen érzései hoztak elő belőle. Maga se tudta mit érezzen a lány iránt, hisz az egyik pillanatban undort érzett a következőben pedig..khm hadd ne kelljen le írnom légyszi..

Sophie kis tányér nagyságú szemekkel nézett Jamesnek erre a fel kiáltására.                                          

- Azta, nem gondoltam volna, hogy szereted a macskákat! - tátotta el a száját Sophie.                        

- Hát gondoltam csajozni jó lesz. - váltott hangsúlyt James.                                                                              

- Csajozni..? - adott Steve barátjának egy "komolyan?" pillantást. - Hozzá szólni is alig mersz a lányokhoz, ha meg mégis meg szólítod úgy beszélsz vele mint most Sophieval is.                                  Jutalmul barátjától viszonzáskép kapott egy gyilkos pillantást. - Mindegy is nekem mennem kell anya elé a kórházhoz mindjárt végezz. Kérlek, nagyon-nagyon kérlek ne tégy olyat amit meg bánsz vagy én nem tennék! 

Ezekkel a szavakkal hagyta ott a megszeppent lányt ki egy kis macskát dédelgetett a kabátja alatt és a haverját aki dühödten nézett barátja után.                                                                                             

- Tudoood - húzta el a szót Sophie. - Igaza lehet a viselkedésedet illetően..                                              

 - Téged meg ki kérdezett?! - csattant fel ki tudja hányadszorra a napokban Bucky.                                 

- Látod pont erről beszélek! - állt fel a guggolásból Sophie, még mindig a sárga kabátjába rejtve a kis torzonborz macskát.                                                                                                                                                    

Mielőtt elmentél (Befejezve)Where stories live. Discover now