Mielőtt elmentél (Befejezve)

Tizenharmadszor, szerencse?

- Minden rendben? - aggodalmasan mérte végig Tasha. 

- Szerintem el tört a bordám.. - nyögte nehezen ki a szavakat. - Nagyon fáj levegőt venni..

- Erre nem jó a csoda kencéd? - kérdezte szintén aggodalmasan Clint.

- Nem, erre nem..csak külsőleg.

- Gyere, itt nem maradhatsz! - vette fel ölbe Clint és indultak meg kifelé az utcára. - Merre fele laksz?

- A Novotel-ben szálltam meg..és kérlek nem tudnám ki mondani az utca címet.. - lehelte fáradtan. 

- Nem inkább kórházba kéne vinni? 

- Úgyse tudnak mit kezdeni velem. - az utat végig beszélgették a hotel szobáig. Majd meg várták amíg vissza ért Greta is.

- Láttad a karját Clint?

- Láttam? Éreztem főleg! - váltott hisztis hangra a férfi.

- Fémből volt a bal..legendát már hallottam róla és nem utolsó sorban nem először találkoztam vele.. - érintette meg a csípőjét egy ponton. - De ez hihetetlen! Mit akarhat tőlünk? 

- Itt maradhattok ha gondoljátok és nincs hol meg bújni amíg rá jöttök erre. - ajánlkozott Sophie már pizsamában fekve, gondosan be takarva Clint által. - És Clint..köszönöm a betakargatást! Mintha a gyerekednek tetted volna. 

- Otthon is így szoktam a kölyköknek! Úgyhogy.. - somolygott magában.

- Vannak gyerekeid?! 

- Kettő is! De ez..szigorúan titkos, és nem viccelek! - komolyodott el egy pillanat alatt.

- Értettem kapitány! - vigyorogta szalutálva.

- Kapitány..erről jut eszembe Clint-.. - de nem folytatta a vörös nő, mert ekkor meg érkezett Greta.

- Mi a..büdös isten?! Sophie te a Fekete Özveggyel és Sólyomszemmel bulizol itt nélkülem?! - akadt ki miközben vigyorgott mint a tejbe tök. 

- Háát..olyasmi! Aúú! Nem hittem volna, hogy egyszer még fájni fog a nevetés! - fogta sérült oldalát Sophie.

Miután be mutatkoztak egymásnak, Natasha-ék le is léptek nyomozni az ügy kapcsán. Sophie nem volt rest rögtön be avatni barátnőjét amint kettesben maradtak.

- Ezt nem hiszem el! És fáj, mármint nagyon?

- Uhum..tudnál egy kis jeget fel hozni rá?

- Természetesen! Egy pillanat és jövők. - amint egyedül maradt a szobában, rögtön el kalandozott az ablakon ki bámulva. "Honnan volt annyira ismerős érzés?" dühítő! "Valahonnan biztos ismerem..de honnan?!"  

Az el következendő napok eseménytelenül zajlottak. Legalábbis senki nem akarta meg támadni Sophie-t, Tasha-ékkal folyamatosan tartotta a kapcsolatot üzenetben. Minden kezdett vissza rázódni a rendes kerékvágásba, amikor jött egy furcsa üzenet Tasha-tól.

"Gyere New York-ba, el fogtuk a támadót!"  

Hát több se kellett, már a másnapi gépre sikerült fel szállnia. Nem is a támadó izgatta annyira, hanem maga a város és, hogy a Bosszúállókhoz kapott meg hívást. Mindennél jobban várta, hogy le szálljanak a nagy almában és fény derüljön mindenre, na meg persze, hogy meg ismerje a többieket is, Steve-t kivéve, neki csak szimplán örült, hogy újra láthatja majdnem 60 év után. A reptéren várta egy ügynök őt, táblával a kezében amin az ő neve szerepelt. Fél órányi néma autó út után végre ott volt a Toronyban. Az ügynök egyenesen fel kísérte a társalgóba, majd le lépett miután "át adta" Tasha-nak.