Mielőtt elmentél (Befejezve)

Ötödször, hogy is volt?

Másnap délután a megbeszéltek szerint, jött is Bucky egy nagy zacskónyi konzervvel a kezében.    - Azta te aztán tényleg készültél! - ámult el Sophie. - Gyere gyorsan be mielőtt meg fázol itt nekem. - rángatta be a kabát ujjánál a fiút. Miután le tette azt a rengeteg konzervet a konyhában és Sophie nénikéi gyorsan köszöntek is el. A fiatalok szerencséjére színházba volt jegye a két banyának, úgyhogy nem sok vizet zavartak. Még vissza kiáltott Rosie néni. - Tűzre, vízre vigyázzatok meg ne bővüljön a család még, mást nem kérek. - nevetett egyet ezen a tréfás megjegyzésén és már csukta is az ajtót maga után.                                                                                                "És most mi legyen? A tegnapi nem hiszem, hogy meg ismétlődik úgyhogy valami téma kéne.."     

Már nyitotta volna a száját, hogy meg kérdezze, hogy tegnap este ki kapott-e otthon, amikor is azzal a ténnyel kellett meg barátkoznia, hogy Bucky veszélyesen közel van már hozzá és az ajkai is. Istenem azok a szép telt ajkai. "Legalább most van időm fel készülni.." ahogy ezen el gondolkodott már oda is értek azok az ajkak.                                                                                                           Talán fél órája már ahogy ott álltak megint csak a nappaliban ölelkezve. A kis macskák már jól lakottan szundikáltak, nem sok vizet zavarva a fiatalság tevékenységében.                                               Bucky szakította meg a csók hadjáratot.                                                                                                                    - Mi lenne ha... - bökött fejével a lépcső felé, és már húzta is magával a lányt. Sophie reagálni se tudott erre csak sodródott az árral. "Legalább kényelmesen folytathatjuk."                                   

Fel érve az ágyon el terülve, naiv kislány lévén, már csak akkor gyúlt fel a vészjelzés a fejében arról, hogy éppen mire készül itt újonnan szerzet barátja amikor már majdnem késő volt le állítani Bucky-t.                                    

Erre akkor jött rá amikor Bucky a heves csók csata közben egyre feljebb és feljebb simogatta Sophie szoknyája alatt a combját.                                                                                                                                 - Mit csinálsz..? - húzódott el Sophie a fiútól.                                                                                                            - Nyugi, van nálam gumi.. - mondta miközben csókolgatta tovább Sophia nyakát. De nem Bucky terve szerint alakult a délután.                                                                                                                                         - Szállj le rólam! Hagyjál..! - ugrott le az ágyról a lány. - Még alig ismerlek..Úristen, csak tegnap előtt találkoztunk..! Mégis milyen lánynak gondolsz..?!!                                                                                      - Jól van békén hagylak..! - vájta jeges kék pillantását a fel zaklatott, fújtató lány zöldes-kék íriszébe. Majd ki sétált a szobából. 

Sophie pár pillanatig még állt a falnak döntve a hátát ott ahova az ágyról sikerült menekülnie.       "Istenem, de hogy gondolta ezt...hisz a menzeszem is csak egy éve van meg! És akkor rá egy évre egy pár napja ismert sráccal veszítsem is el a szüzességem..?! Na még mit nem!!"                        Bele kuporodott a szürke füles fotelébe. Még gondolkozott egy kicsit ezen az eseten majd arra jutott, hogy-hogy fog innentől kezdve szóba állni James-el..és el jutott arra a gondolat menetre, hogy valószínűleg már nem fogja többet látni őt. "De a kis Lucky miatt biztos át jön.."                        - Úristen a kis cicák!! - lélek szakadva szaladt le a lépcsőn. De le érve azzal a ténnyel szembesült, hogy már csak a kis Toby maradt ott aki keservesen, szívet szaggató módon nyávogva kereste a tesóját.                                                                                                                                                                                        - Ezt nem hiszem el.. - rogyott le a kis cica mellé a földre. Toby-t dajkálva sírdogáltak együtt a padlón ülve.