Mielőtt elmentél (Befejezve)

Tizenötödször, ez hát a vég?

Sophie boldogan lépkedett férje mellett, miközben egy igazi amerikai reggeliző hely felé tartottak. 

- És mi van azzal amit ma fognak hozni? Mire való? - értetlenkedett Bucky.

- Az..azon filmeket lehet nézni például. - lobálta Sophie a kezeiket ahogy be kanyarodtak egy sarkon.

- Na és az a kis gép ami nálad szokott lenni? - léptek be a kis bisztróba természetesen előre engedve a hölgyet.

- Az kérlek telefon..csak már sokkal több mindenre használható. - vette kezébe a menüt Sophie. - Például játszásra vagy hír olvasásra. Köszönöm! - töltette ki a pincérnő a kávéjukat időközben. 

- Sikerült már választani? - mosolygott negédesen a pincérnő.

- Igen én egy tojás kombót kérnék!  - tette le az étlapot a lány.

- Én egy húsimádó reggelit kérnék..azt hiszem. - tett úgy Bucky mint felesége csak bizonytalanabbul sokkal. Rengeteg kérdése volt még a férfinak míg ki hozták a rendeléseiket. - És ha lány lesz? - kapott be egy darab kolbászkát.  

- Mit szólnál az Audrey-hoz? - kortyolgatta a kávét Sophie.

- Hmm..kellően régies vagyis nem lenne szokatlan, de viszont szép is..benne vagyok! És ha fiú? 

- Ehhm..mondjuk Mark? 

- Hááát..nem tudom az nem tetszik annyira! - fejezte be egy utolsó falattal a reggelijét a férfi. - Mondjuk inkább Chester?

- Náh, hagyjuk! - kezdte fel venni a kabátját Sophie. - Erre még tengernyi időnk van drágám! - adott egy csókot férjének mielőtt el indultak volna haza felé.

Vissza úton már csak pár saroknyira voltak amikor pont pár méterre tőlük nyitott egy háztartási kis bolt. 

- Be menjünk? - nézett nagy szemekkel a férfira.

- Ezt inkább úgy akartad mondani, hogy be megyünk! - nevetett fel Bucky, miközben már húzta maga után a lány. Három nagy szatyorral tértek vissza a lakásba. 

- Így ni! Ez itt most pár hónapig el lesz! - tette elégedetten a csípőjére a kezeit Sophie. - Olyan fáradtnak érzem magam.. - ült le a kanapé karton dobozára fél kézzel könyökölve a tv szekrény dobozára. 

- Na, ne aludj el! Még sok dolgunk van! - kezdett ki pakolni Bucky, miközben a lány már szundikált is. - Hihetetlen! - nézett mosolyogva feleségére, majd ölbe kapta és be vitte a hálószobába. Délután 3 után ébredt csak fel Sophie arra, hogy Bucky valakivel beszélget, sőt több valakikkel. Kómásan ki támolygott a társasághoz a fejét fogva, hunyorogva. 

- Ó, hát ti? - nézett végig a csapaton ami Steve-ből, Tasha-ból és Sam-ből állt. 

- Jöttünk segíteni! - lengette meg a kezében Sam a csavarhúzót.

- Hallottuk hírét, hogy be dobtad a szunyát! - nevetett fel Tasha.

- Igazából csak be akartunk nézni, hogy minden rendben-e. - mosolyodott el Steve. 

- De igazából jól tettük, hogy jöttünk, mert Bucky nem tudta volna át venni a tv-t..elektronikus aláírást kértek. - kuncogott magában Tasha. 

Bucky csak vörösödött a kíntól, hogy nem tudta alá írni, vagyis inkább hogyhogy kell. Pár órán belül kész is volt a lakás, sok munka volt de el készült végre.

- A ti dolgotok már csak az lesz, hogy be lakjátok. - ült le vigyorogva Sam.

- És hogy be népesítsétek! - bökte meg mutató ujjával Tasha a lány hasát. Estig maradtak még és nem volt hiába, hisz pizzát rendeltek a házi gazdák hálából a csapatnak. Már majdnem éjfél volt mire fáradtan le dőltek az ágyba. Ezután a rengeteg rendezkedéstől és intézkedéstől mintha csak az idő érzékük hagyta volna el őket, csak úgy repültek a hetek.