Mielőtt elmentél (Befejezve)

Kilencedszer, ugye vigyázol?

Az esküvő előtti napokat együtt töltötték a kis lakásukon. Bucky másnap ahogy meg kapta a behívó levelet fel mondott a munkahelyén, Sophie pedig szabadságot vett ki. Egy napot se pazaroltak el. Szintén másnapján  a szörnyű hírnek, Bucky át ment a vizsgálaton és át vette egyenruháját. Éppen abban a ruhában tartott haza fele amikor verekedés hangjai szűrődtek ki egy zsákutcából. "Ó, Istenem miért van olyan érzésem.."  indult be a kis sikátorba.

- Nem tudod mikor kell feladni, mi?

- Bírom én ezt egész nap..! - lihegte fáradtan, amit újabb csörömpölés követett.

- Hé! Olyanba köss bele aki a méreted! - rántotta le barátjáról a bumburnyákot. Majd egy jól időzített el hajlással és be mosással és mindennek tetejébe egy seggbe rúgással, jobb belátásra bírta a tuskót. - Komolyan, mintha élveznéd, hogy el páholnak...

- Már majdnem nyertem! - fájlalta fejét nyögve Steve.

- Hányszor játszod még el? - vette fel a papírokat amiket barátja el ejtett. - Ó, már paramus-i vagy? Tudod, hogy illegális hazudni a jelentkezési lapon?! Ne viccelj már! Jersey?

- Meg jött a parancs? - nézett végig Steve barátja katonai egyenruháján.

- A 107-es, James Barnes őrmester, az esküvő után indulok Angliába.

- Bár én is mehetnék.. - búsongott Steve.

- Ugyan már! Hisz te leszel az esküvői tanúm! Az sokkal fontosabb, mint holmi katonaság. Sőt! Ahelyett, hogy örülnél, hogy nem visznek el téged, inkább papírokat hamisítasz..Lassan te leszel a leg  parti képesebb férfi egész New York-ban! 3 és fél millió nő, kedvedre válogathatsz, ha már nekem 'be kötik a fejem' pár napon belül.

- Én egyel is beérném.. - támolygott barátja után Steve. - De azt hittem, hogy jól meg vagytok Sophie-val! - vonta kérdőre előbbi megjegyzéséért.

- Persze, hogy meg vagyunk! Életem nője! Plusz mióta meg kaptam a levelet alig van idő amit külön töltenénk, most is amíg én el rendeztem az ügyeimet ő addig bevásárol ha már ennyivel előbb be költöztünk a lakásba..Mindegy is szombaton aztán szépen öltözz ki nekem!

- Úgy lesz, becs szó! - tette a szívére az egyik kezét a másikat pedig fel emelve Steve.

A lakás előtt szétváltak útjaik. 

- Meg is vagyok és neked, hogy ment a..wáó! - ahogy belépett fel emelve a tekintetét az ajtó zárjáról a leendő feleségére tévedt aki a már jól ismert halvány kék csipke fehérneműben feküdt hason a kanapén.

- Gondoltam meg leplek! - ugrott vőlegénye nyakába. 

- Hát az sikerült! Még jó, hogy nem hívtam fel ide Steve-et!

- Óó, had nézzelek csak! - lépett párat hátrébb Sophie. - Hmm, igen..pördülj egyet! - rajzolt a levegőbe egy kört. - Jól van döntöttem! - nézett szigorúan kedvesére.

- Tessék? - lépett közelebb hozzá Bucky huncut mosollyal a szája sarkán. - Miben döntöttél édes?

- Abban, hogy nem mehetsz el! Itt kell maradnod, hogy gyönyörködhessek benned! - húzta közelebb a fiút a nyakkendőjénél fogva.

- És ha le venném..? - kezdte el csókolgatni szerelmét. 

- Hmm, nem bánnám, igazán nem bánnám! - kezdtek el hátrálni a hálószoba fele, miközben Sophie már bele is kezdett a vetkőztetésbe. A zakó és a nyakkendő szinte rögtön a padlóra került. Miközben Bucky a nadrágja csatjával és zipzárjával foglalkozott, Sophie minden egyes ki gombolt gomb után puszit nyomott a férfi bőrére, végig amíg a nadrág is le került időközbe, de a lány nem hagyta abba a lefelé irányuló puszikat míg el nem érte Bucky farkát. Életükben először történt meg mind kettőjükkel az ilyen fajta együttlét. De a fiú egyáltalán nem bánta, természetesen.