Mielőtt elmentél (Befejezve)

Nyolcadszor, és a torta?

A két fiatal egymás mellett fekve pihegett. Az első alkalom más-más hatással volt mindkettőjükre. Míg Sophie fájlalta deréktól lefelé magát, de legfőképp az ölét, addig Bucky a 7.-dik mennyországban járt és nem bírta egy percre se abba hagyni a vigyorgást.

- Ez..ez isteni volt..! - lihegte továbbra is le vakarhatatlan vigyorral, miközben kedvesére pillantott a plafonra való bambulásból.

- Ehem.. - érkezett a nem túl lelkes válasz.

- Neked nem volt jó..esetleg? - kezdett aggodalmaskodni Bucky.

Sophie kedvesének célzott egy 'kell ezt magyaráznom' tekintettet. - Hát..kicsim ez..nekem, mint tudod az elsőm volt, és mint afféle lánynak..neeem a legkellemesebb az első. Tudod szűzhártya szakadás és egyéb.. - forgatta meg szemeit.

- Óó, ez ki is ment a fejemből.. - nézett bután maga elé a fiú. - De ha gondolod egy második menetben ki egyezhetünk, hátha..az már jobb lesz neked. - simított végig a lány jobb belső combján. A választ már meg se várva már a lány felett könyökölt újfent és csókolta ahogy bírta szusszal.

- Uhmmh.. - hangzottak a kéjes nyögdicsélések Sophie-tól. - Igen ez már mérföldekkel jobb..

Reggel először az életben egymás mellett ébredtek. Bucky a hátán, Sophie pedig a balján hozzá bújva. Ebben a pózban érte őket a nap első sugarai.

- Űhm, ne már.. - húzta a fejére a takarót a lány. 

- Mi a baj, édesem? - kérdezte még mindig csukott szemmel Bucky.

- Túl világos.. - hangzott a tompa válasz a paplan alól.

- Mmm..kelni kéne..mielőtt - mondta egyre halkabban az álmosságtól. - ..elkésünk.

Szép lassan előbújt a takaró alól Sophie is. - Lehet kéne..

A felkelés nem éppen ment gördülékenyen. Akárhányszor Sophie meg próbált ki kászálódni az ágyból, Bucky annyiszor húzta vissza. Ez egészen addig ment amíg teljesen fel nem ébredtek mind ketten.

- Nna most már tényleg kelni kéne.. - sóhajtott egyet boldogan Sophie. Ettől a kis reggeli tornától tökéletesen fel ébredt már. - Na kelj fel szépen Buck, ne kéresd magad!

A fiú tetetve az alvót meg se moccant. Sophie-nak viszont támadt egy aljas ötlete..

- Óó, hátha alszol akkor.. - szép lassan a fiú fölé emelkedett négykézláb és a nyakától kezdve lefelé haladva kezdte őt csókolgatni. Már a hasánál járt, amikor Bucky nem bírta tovább és rá vetette magát Sophie-ra heves csókolózásból, Connie néni riasztotta ki a párt.

- Gyerekek lassan fél hét. Kelni kéne, nem? - hangzott az ajtó mögül.

- Tudja, hogy itt vagyok..? - suttogta Bucky.

- Édeseim nem történik ebben a házban olyan amiről én ne tudnék.. - kacagta el magát az ajtó mögött álló.

- Ez igaz.. - húzta el a száját Sophie. Bucky csak értetlenül kapkodta a fejét az ajtó és kedvese között.

A nap további részében, Bucky meg próbálta a főnökével meg értetni, hogy most mindennél jobban szüksége van a pénzre és hagyja őt dolgozni. Sophie -nak pedig sikerült a főszerkesztőtől egy figyelmeztetést kapnia egész napos ablakon való ki bambulásán. Délután első dolga volt munka után Bucky-nak át menni Sophie-hoz az esküvő részletei miatt.

- És akkor Június 14.. - gondolkodott hangosan Bucky ahogy a naptárat lapozta. - Rendben, igen az tényleg szombat lesz és akkor még van két teljes hetünk el intézni mindent..hűha..